Most úgy elfutnék
Mindent itt hagynék
Csak csönd csak csönd legyen
Mint egy űzött vad
Kit rég hajszolnak
Lábam nem fárad el
Jobb most elmennem
Jobb most elvesznem
Vissza nem nézhetek
Vár rám új lélek
Mintha vinnének
Indulnom kell, megyek
Könnyed száguldás
Könny és sóhajtás
Mely most mindent elold
Fáj még, hadd múljon
Nyílt seb gyógyuljon
Már csak emlék, mi volt
Égj, tűz, égess el
Szél fúj, fújj már el
Semmis emlék legyek
Nyílj föld, nyeljél el
Tenger, mossál el
Semmi s minden legyek
Más csókja kell
Más karja kell
Új illattól olvadjak el
Elmennék, elfutnék,
Most mindent itt hagynék
Bárhová indulnék
Más lelket hogy lelnék
Hiába csókol más
Hiába ringat más
Nem lesz ez több, mint egy szempillantás
Könnyebb elfutni
Mindent itt hagyni
Mégsem, mégsem teszem
Voltam űzött vad,
Kit rég hajszolnak
Lábam nem fáradt el
Gondolatok a Szaladós című dalról
"Van, hogy elfutnék egy helyzetből. Bárhol máshol vágyom lenni, csak épp ott nem, abban a beszorultságban, szűkösségben. Csak mozduljon az izom, vigyen el a lábam máshova, hasítsam ketté a teret őrült futásommal. Talán a születés élményéig visszamegy ez a “kiszaladok a világból” érzés, amit olyan sokan ismerünk. A dal szövegét egy veszekedés ihlette. Ellepett a fájdalom, s azt gondoltam: megyek, itt hagyok mindent, megszabadulok nyomasztó terheimtől. Korábban tényleg elfutottam. Aztán rájöttem, hogy sokkal bátrabb vagyok, ha maradok. Lélegzem, és megnézem, mi zajlik bennem. Nem jön ez könnyen, de érzem, hogy ebben a maradásban növekszem, teljesedem."
Palya Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése