Fecske Csaba - Nyári képek

    A dombon néhány hallgatag,
    csenevész borókabokor.
    Közöttük kecskék legelnek:
    szakállukon megül a por.

    Aranyba fordul már a búza,
    telt kalászú bennük a remény.
    Tarkállik pipacs, imola:
    napfény-írta sok szép költemény.

    Kár egy könnycsepp, gördül
    hegyek mögé a Nap.
    A vízen fecskeszárnnyal ejt
    sebet az alkonyat.

    Mintha csak álmában kondulna
    úgy szólal meg este a harang,
    s mint pitypang pihéje száll, lebeg
    az alélt falu fölött a hang.