Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2012. augusztus 31., péntek
Mészöly Dezső - Szigligeti ősz
Oly otthonos e dombvidék,
Hol ősz teríti bíborát,
És mámoros fejünk felet
Lugassá nő a dús borág!
Királyasszony Szoknyája ott
Muszlin ködökből felmerül,
Kacéran int, csigáz, igéz,
És krinolinként elterül.
S a Nagy Koporsó, túlfelül,
Csak andalít, de nem riaszt,
Hisz ágy az is, és lágy az is,
És egyszer majd kívánjuk azt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése