Tamara Lempicka - Fiatal lány kesztyűvel (1930)
Köszönöm, hogy itt vagy és létezel.
Köszönöm, hogy zöld bársony simul a testedhez.
Téged ölel, mert ő is szereti testedet.
Nem fűzöld és nem smaragdzöld és semmiképpen sem tengerzöld.
A maga egyedülálló és egyetlen izgató-nyugtató zöldje.
Ruhád alatt melegen viseled testedet, kedvesem.
Ékköves pántot nem csatolsz reája: Minek is?
Így bátran félhetsz tőlem minden időben.
De nézz erősen szemembe: ködfátylat benne ne lássak sohasem.
Köszönöm kezed fogását, ajkad csókját és csöndjét.
Köszönöm a sokszor sóvárgott ölelést.
Köszönöm a zenét, az ősi vizeknek sóhaját.
Köszönöm, hogy régi énekek lantján szólsz hozzám s hogy hallgatva mélyen belém tudsz fonódni.
Köszönöm, hogy látlak és láthatlak és megint csak köszönöm a csöndet, a tisztát,
köszönöm, hogy úgy tapadsz hozzám,
mint kagyló a sziklához. Köszönöm, hogy ünnepre hívtál:
Magaddá váltál így általam, önmagad ellen is.
Köszönöm, hogy át tudtuk lépni a Határt,
az átkozott, ember- és idő-emelte Határt.
Kapuja kitárult. Égi hatalmak, adjátok áldástok,
nyíljék meg előttünk egy hosszan zöldellő táj.
Légyen csak öröm és béke, öröm és fény, öröm és mosoly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése