Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2011. október 13., csütörtök
Paolo Santarcangeli - Nyelvtudat
Csak a magunk szavát mondjuk, kedvesem.
Csak azt, ami bennünk virágzik.
Beszéljünk tavaszul, nyárul vagy tengerül.
Barbár másoknak nyelvén ne dadogjunk.
Ha akarod, beszélhetünk ölelésül vagy virágul.
Tekintetünkkel is mindent elmondhatnánk.
Úgy megnémított már engem a süket távolság,
hogy azt sem tudom, hallóképes vagyok-e még.
Magyarul se beszéljünk hát többé,
de franciául vagy németül vagy másként sem.
S mivel a hallgatás könnyen félreérthető,
beszéljünk hát már csak szerelmesül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése