2025. január 29., szerda

Dsida Jenő - Tündéri éjben érkezel!

 

Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér zivatar rázza az ősfenyőket.
 
Csillogó buckák
zizegve rohannak.
A szél
hörögve lengeti hosszú hósörényét.
 
Zuzmarás utakon át
tündéri éjben
érkezel
kunyhóm elé, északifény leánya.
 
Prémek vattáznak
bolyhosan, fehéren,
szájad
piros melegén pihék halódnak,
 
zöldfényű csillag
reszket hajadban
s szánad előtt
felhőt zihálnak a rénszarvasok.

2025. január 26., vasárnap

ahogyan legbelül érezzük ...

 

Gyógyuljatok meg, hogy amikor az emberek szólnak hozzátok, azt a szeretet, megértés és empátia szűrőjén keresztül halljátok, ne pedig a sértettség, elhanyagoltság, neheztelés és indulatok szűrőjén keresztül. Nagyon gyakran úgy látjuk az életet, ahogyan legbelül érezzük magunkat. 

Heal so that when people are speaking to you, it's going through a filter of love, understanding, and empathy, and not through the filter of hurt, neglect, resentment, and impulsiveness. Most people see life how they feel inside.
 

 

2025. január 22., szerda

Bede Anna - Teremtés

 

Tudom, hogy lehetetlen.
Azért csinálom!
Légvár – bevehetetlen.
Halálos álom.
Tudom, hogy megtorpanok.
Erősebb nálam.
Tengerre szállnék gyalog,
lehúz az áram.
Szemembe árad a fény,
igéz a Minden;
szavakba hogy önteném?
Messze van innen,
hol renddé rendeződik,
mi volt s mi lesz még,
s az ég leér a földig…
Tenni szeretnék!
Teremteni világot,
egyet az Egyben.
De térdig sárban állok.
Ki húz ki engem?
Istennek sem volt tréfa,
pedig ő isten…
Megingok nagyon néha
erőben, hitben.
Lehetetlent akarok
esztelen áron.
Tudom, hogy belehalok.
Azért csinálom.
 
 

2025. január 21., kedd

Babits Mihály - Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

2025. január 20., hétfő

A rugalmasságról

Az igazi rugalmasság abban rejlik, hogy a szívedet lágyan 
és a határaidat erősen tartod. 

The real flex is keeping your heart soft 
and your boundaries strong.

Forrás

2025. január 17., péntek

Baj László - csönd csüng az ágon...



csönd csüng az ágon.
jégvirág mereng.
ólmos felhő huppan
a távoli hegyre.
a táj beleremeg.
mintha élettelen
lenne minden,
pedig élet billeg,
csak épp holtponton.
 

2025. január 16., csütörtök

Zsigmond Eszter - Hajnalban kéne


Hajnalban kéne újból megszületni,
Mikor a sötétség vízben oldott tinta,
és egy fénykorongot látunk felpezsegni
a felhabzó, sárga horizontra.
 
Úgy kéne, mint gyümölcs a sötétben:
Titkos cukrokat érlelni magunkban.
A hangot elnyelni, sosem kiengedni,
tudni mindig, hogy csak egy dalunk van;
 
hogy mikor a szemünket kinyitjuk,
a másikból az éden visszanézzen,
és meglássuk nyelv és szavak nélkül
amit egy fél alma a másik felében.
 
 
 

2025. január 14., kedd

María Montessori - A békéről

 

Mindenki a békéről beszél, de senki sem nevel a békére. Ebben a világban a versenyre nevelnek, és a verseny minden háború kezdete. Amikor az együttműködésre nevelünk, és összetartással fordulunk egymás felé, az lesz az a nap, amikor a békére nevelünk.

Everyone talks about peace but no one educates for peace. In this world, they educate for competition, and competition is the beginning of any war. When educating to cooperate and owe each other solidarity, that day we will be educating for peace.” 

María Montessori 

Ui.: Úgy érzem, vannak olyanok, akik a békére nevelnek és ez nagyon fontos. ~ B.

 

2025. január 10., péntek

Fodor Ákos - A haiku


lábam előtt ült
egy madár, majd felröppent -
Nehezebb lettem.
 

Két megközelítési kísérlet (tizenhét illusztrációval)

A formatechnikai minimum (17 szótag, 3 sorban: 5 / 7 / 5; rímtelen, stb.) tiszteletben tartása kötelező, de nem elegendő (aminthogy az még nem szonett, ha egy szöveg tizennégy sorból áll, és a megfelelő helyeken rímel). Egy-egy kiforrott műfaj már mentalitás: élethez, világhoz való viszony, melyet a Szerző képes vagy képtelen hitelesen megérlelni és továbbadni.

A haiku hűvös tökéletességéért „meg kell dolgozni”. A haiku nem harci induló szövege, nem szerelmes levél, nem önajnározó szépelgés, nem muzeális műveltségbemutató. Hanem? Hm. A haiku: haiku. Szerintem valami igen gondosan kimunkált, keskeny, kényes rés, esetleg átjáró: Valóság és Igazság között. Ennek megtalálása sok-sok játékos komolyságot és komoly játékosságot igényel – „feladótól” és „címzettől” egyaránt. Szemlélődő, távolságtartó módon megértő és elfogadó tűnődés és mosolyképesség nélkül csupán haikunak látszó tárgyak jöhetnek létre.

*

A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.

Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak, s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.

Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak, és megérinthetik egymást.

Kortárs, 2011. május 

Forrás


2025. január 7., kedd

Büky Anna - A pillanat műve


ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság
a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel
tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz
azt, ami jó a te lelkednek
azaz:
olyan lehetsz, amilyen te vagy
okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal
szégyenlős és gátlástalan
a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek
emberek, akikkel ha együtt vagy… önmagad vagy.
 
 

2025. január 6., hétfő

Samszu'd-Dín Muhammad Háfiz - Néha elfelejtem...

 
 
Néha elfelejtem,
Hogy gyönyörre lettem teremtve.
Az agyam túlságosan elfoglalt.
A Szívem túl nehéz,
Hogy emlékezzek,
Hogy arra lettem hívva,
Hogy táncoljam
Az Élet szent táncát.
 
Arra lettem teremtve,
Hogy mosolyogjak,
Hogy szeressek,
Hogy felemeljen az élet,
S hogy felemeljek másokat.
 
Ó, Szent Egység
Bontsd ki a lábamat
mindentől, ami lebéklyózza!
Szabadítsd fel a lelkem!
Hogy táncolhassunk együtt,
És hogy a táncunk
Másokat is táncra hívjon.
 

2025. január 3., péntek

Lackfi János - Teregetek..


Teregetek, van egy-két zavarbaejtő ruhadarab,
mióta együtt élünk Istennel, keverednek
a cuccaink, felveszem a pólóját, nagy rám,
de nem bánom, ő a zoknimba bújik bele,
ha nem talál tisztát hirtelen, felaggatom
a kimosott glóriákat, na, ezek egész biztosan
nem az enyémek, némelyik klepetyusról
nem lehet eldönteni, lepedő, terítő vagy
ószövetségi kifutók divatja, az Atya néha
tévedésből az én pizsamámban alszik,
egyik-másik nadrág a Fiú szekrényében köt ki,
a Szentlelken láttam a múltkor egy kapucnis
melegítőt I AM WHO I AM felirattal, így egész
máshogy érthető, mint mikor én viselem,
már meg se lepődöm, ha tévedésből
olyan pulóvert húzok, mely csillagos flitterekkel
van pettyegetve. Furán öltözködik a Teremtő,
szereti a madaras, állatos ruhadarabokat,
olyankor teremtményeiben gyönyörködik
a tükörbe nézve, megvan neki a Leonardo
rajzolta emberfigura is, kinek lába elé terítette
a földet, az Ádám-Évás klasszikus ábrázolások
is tetszenek neki. És itt van az egybeszőtt
köntös, a hagyomány szerint Mária keze munkája,
a római katonák sorsot vetettek rá,
de túlélt mindent, régi darab, időtálló,
mégsem tűnik muzeálisnak,
ha megszáradt, felpróbálom,
illegetem benne magam, Jézus meglátja,
mosolyog, azt mondja, lehet az enyém,
ő már kinőtte, s mintha rám öntötték volna.
 

2025. január 1., szerda

Weöres Sándor - Útravaló

 

 
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg mindenkitől tanulni.