William Butler Yeats - A vándor Aengus dala

 

Kimentem a mogyorósba
- Fejem lángolt a vad tűzben -  

Vesszőt vágtam s lehántottam,
Horgomra egy bogyót tűztem.
Fehér lepkék keltek szárnyra,
Sok lepke csillag ragyogott,
Bogyóm, mit patakba dobtam,
Egy ezüst pisztrángot fogott. 

 

Amikor a földre tettem,
És mentem tüzet szítani,
Valami megzörrent ott lenn,
S a nevem mondta valaki:
A hal egy fényes lányka lett,
Hajában egy almavirág,
A nevem mondta s elszaladt,
Eltűnt a tiszta légen át. 

 

Bár öreg vagyok, s jártam én
Kietlen földön, s dombokon,
De megtudom, hogy merre ment,
Kézen fogom s megcsókolom.
Sétálok a tarka füvön,
S míg áll a világ és terem:
Holdnak ezüst, Napnak arany
Almáit én mind leszedem.

 

Fordította: Rácsai Róbert

 ~ o ~ o ~ o ~ 

The Song of Wandering Aengus

I went out to the hazel wood,
Because a fire was in my head,
And cut and peeled a hazel wand,
And hooked a berry to a thread;
And when white moths were on the wing,
And moth-like stars were flickering out,
I dropped the berry in a stream
And caught a little silver trout.

When I had laid it on the floor
I went to blow the fire a-flame,
But something rustled on the floor,
And some one called me by my name:
It had become a glimmering girl
With apple blossom in her hair
Who called me by my name and ran

And faded through the brightening air.
Though I am old with wandering
Through hollow lands and hilly lands,
I will find out where she has gone,
And kiss her lips and take her hands;
And walk among long dappled grass,
And pluck till time and times are done
The silver apples of the moon,
The golden apples of the sun.

 

Forrás