Teregetek, van egy-két zavarbaejtő ruhadarab,
mióta együtt élünk Istennel, keverednek
a cuccaink, felveszem a pólóját, nagy rám,
de nem bánom, ő a zoknimba bújik bele,
ha nem talál tisztát hirtelen, felaggatom
a kimosott glóriákat, na, ezek egész biztosan
nem az enyémek, némelyik klepetyusról
nem lehet eldönteni, lepedő, terítő vagy
ószövetségi kifutók divatja, az Atya néha
tévedésből az én pizsamámban alszik,
egyik-másik nadrág a Fiú szekrényében köt ki,
a Szentlelken láttam a múltkor egy kapucnis
melegítőt I AM WHO I AM felirattal, így egész
máshogy érthető, mint mikor én viselem,
már meg se lepődöm, ha tévedésből
olyan pulóvert húzok, mely csillagos flitterekkel
van pettyegetve. Furán öltözködik a Teremtő,
szereti a madaras, állatos ruhadarabokat,
olyankor teremtményeiben gyönyörködik
a tükörbe nézve, megvan neki a Leonardo
rajzolta emberfigura is, kinek lába elé terítette
a földet, az Ádám-Évás klasszikus ábrázolások
is tetszenek neki. És itt van az egybeszőtt
köntös, a hagyomány szerint Mária keze munkája,
a római katonák sorsot vetettek rá,
de túlélt mindent, régi darab, időtálló,
mégsem tűnik muzeálisnak,
ha megszáradt, felpróbálom,
illegetem benne magam, Jézus meglátja,
mosolyog, azt mondja, lehet az enyém,
ő már kinőtte, s mintha rám öntötték volna.
