Ágai Ágnes - Az omnipotens

 

Műremekeltem.
Szétszedtem mindent,
ami összerakható.
Feltúrtam a földet,
gejzírt fakasztottam,
zsebrevágtam a hegyeket,
felszippantottam a tengereket.
Tornyot tornyoztam,
felkúsztam rá,
a felhők tetején tetőztem.
Magamra borítottam az eget,
lementem naplementébe,
feljöttem holdtöltekor,
megnéztem,
hol bolyong a Föld.
Nem találtam.
Elnyelte valaki.
Lehet, hogy én.

Palya Bea - Igen

 

Holtodiglan
Holtomiglan
Esküvésünk
Pecsételve szóval
Igen! - így szóltam
Igen! - ezt mondtam
                           
Boldogító
Szabadító
Négy betűvel
Életre hívó
Igen!- így szóltam
Igen!- ezt mondtam
Igen!- így szóltam
Igen!- ezt mondtam
                           
Akarod-e őt az
Örökön röppenőt
Tudod-e szeretni őt, az
Erős-gyönge nőt
Igen!- így szóltam
Igen!- ezt mondtam
                           
Ugye sose bántod őt
Az eleve sebezhetőt
Tudod-e szeretni őt
A néha megőrülőt
Igen! - így szóltam
Igen! - ezt mondtam
Igen! - így szóltam
Igen! - ezt mondtam
                           
Igent mondok annak
Az új önmagamnak
Igen mondok annak
Aki igent mond magának
Igen!
Igen! - ezt mondtam
Igen!
Igen!- ezt mondtam
                                             
Igen! - ha sírsz
Igen! - ha félsz
Igen legyen
Amit megélsz
                           
Szabad, igen
Simán igen
Mondd, hogy igen
Igeeeen
                           
Igen, ha jó
Igen, ha fáj
Magad elé
Igennel állj
                           
Szabad, igen
Simán igen
Mondd, hogy igen
Igeeeen
                           
Hajthatatlan
Halhatatlan
Hajthatatlan
Halhatatlan
Igeeeeeeen
Igeeeeeen
Igeeeeeeen
Igeeeeeen
                           
Igazi a Holtomiglan
A tükör előtt így állok
Igennel esküszöm és
Magammal eggyé válok

Sárvári György - A fedezékről

A fedezék mögül sokszor nem látszik sem a reménység, sem a felmentő sereg. 

Sárvári György

Weöres Sándor - Bolero

 

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át

a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,

olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,

végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad

és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,

tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,

hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán

ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,

ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk

mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,

ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

Szabó T. Anna - felhőfénybe merítkezni...

 

felhőfénybe merítkezni
tág tájakba feledkezni
tó mellett a padra ülni
szemünkön át elszédülni

felrepülni őszi lombbal
átpörögni hullt szirommal
elfeledni gondolkodni
ürességben mosakodni

széllé lenni semmihabban
átlényegülni a napban
nem sietni-menni-tenni
semmi mást: csak lenni lenni

Forrás 

Szabó T. Anna - Nagyanyám fája

 

Halottak napja, szép eperfa:

a sárga, sárga perc egésze,

behallatszik az őszi zápor

s a hulló levél percegése.

 

Hályogos, álmos, lassú reggel,

kint sár és síró cinke-lelkek,

a magot várják, amivel majd

a nagy sötétben áttelelnek.

 

Kint madár-hozta lángoló fa,

sok síri gyertya kénes fénye,

bent félhomály, az óra perceg,

a múlásnak nincs soha vége,

 

de nézd: a fa! A sárga, sárga!

A kert arany avarban ázik,

de kigyúl végső méltósága

és sötétünkig bevilágít.

 

Forrás

Szabó T. Anna - Három őszi sanzon

 

A tavat nézd, a felhős őszi-kék ég
alatt a meg-megborzongó vizet,
a hulló levél puha érintését
a szélborzolta fényes felszínen,
a markolászó száraz fehér ágat,
a tükörkép-gallyak mintázatát,
a hideg szélnek vetkeződő fákat,
a tusfekete törzs vad vágatát,
ahogy megszüli és kioltja egymást
az erőszak és az erotika,
és készségesen aláhullik minden
ha egyszer úgyis el kell múlnia,
ahogy az eső le-lecsap a tóra,
ahogy a felszín megint kisimul,
és éles kép jön pasztell vízióra,
és szárnyas mag száll míg a lomb lehull,
a vizet nézd hogy egy lehess a vízzel,
hogy ne tested, csak szemed által élj,
és menni tudj, ha túli hívás hív el,
hogy hunyd le, hunyj ki - szállj, ne félj! Ne félj.

2.
Kénsárga, légsárga, zöldsárga, rőtsárga,
holtsárga, késsárga, szélsárga, félsárga,
repkénytől, zöld fűtől felfűtött holtsárga,
ősz gyilkos szépsége, tél gyilkos jósága,
fénysárga, létsárga, sársárga, porsárga.

3.
Levegőt vesz, elindul,
mi várja a falon túl?
Vajon végre felindul?
Holtpontjáról kilendül?
Lépked-lépked hallgatag,
ég alatt és fák alatt,
avar várja, zörgeteg,
lejtőn sziklagörgeteg.
Tüdejébe fér az ég,
annyi csak, mi épp elég,
orrba szag és szembe kép,
izmokba a messzeség.
Lép-lép, ballag, mendegél,
énekel csak, nem beszél,
tudja, minden végetér,
s nem várja a véget: él.

Az új Vigasz kötetből