Szóvarázslók
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2024. október 17., csütörtök
Kosztolányi Dezső - Az igazságról
2024. október 16., szerda
Polcz Alaine - Arról, hogy mit hogyan mondunk
2024. október 15., kedd
Szabó T. Anna - Nem győzi már le ...
Nem győzi már le semmi sötétség,
kinek kezében ott van a készség,
kinek torkában ott van a dallam,
kinek szívében ott van a hajlam,
készség a szebbre, hajlam a jobbra,
vagyonát annak nem verik dobra,
mert birodalmát magában hordja,
saját meséje fájdalmát oldja,
s örvénylő, gyötrő ördögi körből:
kilép a bajból, akár a ködből.
2024. október 11., péntek
Tisza Kata - A semmi megszelídítése
Amikor már jó ideje járjuk a terápiás önismeret útját, és elváltunk mindenkitől, akitől kellett és lehetett - rájöttünk, hogy az apa sosem volt figyelme úgysem fog megérkezni, és az anya jelenléte sem, ahogyan az nekünk szükséges lett volna -, és úgy érezzük, a további terápiák se tudnak mit nyújtani, meg közben öregszünk is, s talán a gyermekeink is a maguk útját járják, akkor ott kinyílik a SEMMI.
Ez egy olyan köztes létállapot, ami a VALAMI után jön, de még nem mutatja az előttünk álló mindenséget, sőt úgy érezzük, minden annyira töredezett, hogy EGÉSZ talán már nem is lehet. Sosem volt ilyen nehéz felkelni reggel és másnap újra felkelni és harmadnap még egyszer, mert már nem látunk magunk előtt semmit... Ekkor van a legnagyobb szükség önmagunkra. A semmi mélységes űrjének a megszelídítésére, a betöltésére. Ez a folyamat inkább belülről, mintsem kívülről kínálja a kapaszkodókat, és a szereplők, akik mind a semmiben találják magukat, elindulnak önmaguk felé, egyszer csak.
2024. október 10., csütörtök
Marianne Williamson - A szenvedésről
2024. október 6., vasárnap
Szabó Lőrinc - Mert sehol se vagy
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ,
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek,
úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák
villantják hangod, a szemed, a szád,
csöndes játékait a képzeletnek:
látlak s nem látlak, drága nevedet
csengi csendülő szivembe szived,
de percenkint ujra elvesztelek:
csillagokig nyílik szét s hallgatózom,
üldöződ, én, mégis, mint akit álom
húz le, sírodba, magamba csukódom.
Haemin Sunim - Amikor a világot szemléljük...
Amikor a világot szemléljük, csak egy töredékét látjuk: azt, ami foglalkoztat minket. Az a világ, amit látunk, nem a egész univerzum, csupán egy korlátozott része, amely felkeltette az elme érdeklődését. Ez az aprócska világ azonban az elme számára a teljes univerzum. A valóságunk nem a teljes univerzum, hanem csupán egy kis része, amelyre a döntésünk alapján odafigyelünk. […] Más szavakkal: az elménk tudatossága tölti meg a világot élettel. Amire az elménk összpontosít, az lesz a mi világunk.
When we look at the outside world, we are looking at only a small part that interests us. The world we see is not the entire universe but a limited one that the mind cares about. However, to our minds, that small world is the entire universe. Our reality is not the infinitely stretching cosmos but the small part we choose to focus on. Reality exists because our minds exist. Without the mind, there would be no universe. […] Put differently, our mind’s awareness can be said to bring the world into being. What our mind focuses on becomes our world.
The Things You Can See Only When You Slow Down: How to be Calm in a Busy World 13-14.o.