2025. január 14., kedd

María Montessori - A békéről

 

Mindenki a békéről beszél, de senki sem nevel a békére. Ebben a világban a versenyre nevelnek, és a verseny minden háború kezdete. Amikor az együttműködésre nevelünk, és összetartással fordulunk egymás felé, az lesz az a nap, amikor a békére nevelünk.

Everyone talks about peace but no one educates for peace. In this world, they educate for competition, and competition is the beginning of any war. When educating to cooperate and owe each other solidarity, that day we will be educating for peace.” 

María Montessori 

Ui.: Úgy érzem, vannak olyanok, akik a békére nevelnek és ez nagyon fontos. ~ B.

 

2025. január 10., péntek

Fodor Ákos - A haiku


lábam előtt ült
egy madár, majd felröppent -
Nehezebb lettem.
 

Két megközelítési kísérlet (tizenhét illusztrációval)

A formatechnikai minimum (17 szótag, 3 sorban: 5 / 7 / 5; rímtelen, stb.) tiszteletben tartása kötelező, de nem elegendő (aminthogy az még nem szonett, ha egy szöveg tizennégy sorból áll, és a megfelelő helyeken rímel). Egy-egy kiforrott műfaj már mentalitás: élethez, világhoz való viszony, melyet a Szerző képes vagy képtelen hitelesen megérlelni és továbbadni.

A haiku hűvös tökéletességéért „meg kell dolgozni”. A haiku nem harci induló szövege, nem szerelmes levél, nem önajnározó szépelgés, nem muzeális műveltségbemutató. Hanem? Hm. A haiku: haiku. Szerintem valami igen gondosan kimunkált, keskeny, kényes rés, esetleg átjáró: Valóság és Igazság között. Ennek megtalálása sok-sok játékos komolyságot és komoly játékosságot igényel – „feladótól” és „címzettől” egyaránt. Szemlélődő, távolságtartó módon megértő és elfogadó tűnődés és mosolyképesség nélkül csupán haikunak látszó tárgyak jöhetnek létre.

*

A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.

Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak, s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.

Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak, és megérinthetik egymást.

Kortárs, 2011. május 

Forrás


2025. január 7., kedd

Büky Anna - A pillanat műve


ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság
a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel
tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz
azt, ami jó a te lelkednek
azaz:
olyan lehetsz, amilyen te vagy
okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal
szégyenlős és gátlástalan
a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek
emberek, akikkel ha együtt vagy… önmagad vagy.
 
 

2025. január 6., hétfő

Samszu'd-Dín Muhammad Háfiz - Néha elfelejtem...

 
 
Néha elfelejtem,
Hogy gyönyörre lettem teremtve.
Az agyam túlságosan elfoglalt.
A Szívem túl nehéz,
Hogy emlékezzek,
Hogy arra lettem hívva,
Hogy táncoljam
Az Élet szent táncát.
 
Arra lettem teremtve,
Hogy mosolyogjak,
Hogy szeressek,
Hogy felemeljen az élet,
S hogy felemeljek másokat.
 
Ó, Szent Egység
Bontsd ki a lábamat
mindentől, ami lebéklyózza!
Szabadítsd fel a lelkem!
Hogy táncolhassunk együtt,
És hogy a táncunk
Másokat is táncra hívjon.
 

2025. január 3., péntek

Lackfi János - Teregetek..


Teregetek, van egy-két zavarbaejtő ruhadarab,
mióta együtt élünk Istennel, keverednek
a cuccaink, felveszem a pólóját, nagy rám,
de nem bánom, ő a zoknimba bújik bele,
ha nem talál tisztát hirtelen, felaggatom
a kimosott glóriákat, na, ezek egész biztosan
nem az enyémek, némelyik klepetyusról
nem lehet eldönteni, lepedő, terítő vagy
ószövetségi kifutók divatja, az Atya néha
tévedésből az én pizsamámban alszik,
egyik-másik nadrág a Fiú szekrényében köt ki,
a Szentlelken láttam a múltkor egy kapucnis
melegítőt I AM WHO I AM felirattal, így egész
máshogy érthető, mint mikor én viselem,
már meg se lepődöm, ha tévedésből
olyan pulóvert húzok, mely csillagos flitterekkel
van pettyegetve. Furán öltözködik a Teremtő,
szereti a madaras, állatos ruhadarabokat,
olyankor teremtményeiben gyönyörködik
a tükörbe nézve, megvan neki a Leonardo
rajzolta emberfigura is, kinek lába elé terítette
a földet, az Ádám-Évás klasszikus ábrázolások
is tetszenek neki. És itt van az egybeszőtt
köntös, a hagyomány szerint Mária keze munkája,
a római katonák sorsot vetettek rá,
de túlélt mindent, régi darab, időtálló,
mégsem tűnik muzeálisnak,
ha megszáradt, felpróbálom,
illegetem benne magam, Jézus meglátja,
mosolyog, azt mondja, lehet az enyém,
ő már kinőtte, s mintha rám öntötték volna.