Szabó T. Anna - Elhagy

 

Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.

Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.

Kányádi Sándor - Küküllő kalendárium: Őszutó

 

 Vacog a Küküllő,

éjjel-nappal fázik,

lábujjhegyen lépked

fűzfától fűzfáig.

 

Úgy kihűlt a medre,

égeti a talpát.

A felhők is hol ki-,

hol meg betakarják.

 

Jó volna egy tartós

eső biztatólag

a megridegedett,

soványka folyónak.

 

Örülne a gát is,

fölgyűlt a postája.

A Maros a füzek

levelét rég várja.

 

És ha megjön a tél,

vet azonnal véget

mindenféle őszi

levelezgetésnek.

 

Forrás 

 

Kányádi Sándor - Küküllő kalendárium

Szabó T. Anna - Padon

"Igazán fontos, hogy itt vagyunk."

 

Az élet árad. Nem apad.
Erről beszél ez a pad.
Aki itt ül, nem beszél.
Aki itt ül: van. Csak él.

 

Érezni a testen át:
átmeneti otthonát
itt leli meg belső fényünk.
Mikor átvilágít, nézünk. 

Minden olyan bonyolult,
minden olyan egyszerű.
A nyelv, a lét meg a múlt.
Csak egy padnyi a derű. 

Mindig ül itt valaki,
aki ült itt, ma is ül,
az idő rétegei:
senki nem ül egyedül.

Egymás testében ülünk,
kilátunk egymás szemén.
Magunkkal szembesülünk -
egyben több van: ez az én.

 

Forrás: Vigasz c. kötet

Reményik Sándor - Omnia mea mecum porto

Susan Seddon Boulet

        

Hajós Ivánnénak

 

Mindenemet magammal hordozom.

És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon,
Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.
Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,

A fák, s a lombok - s az aluvó rét,
Bennem elférnek az élők s a holtak.

Ki vehet el éntőlem valamit,
S szegényebbé ki tehet engemet?
Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Felidézem a hegyek szellemét
És a fűszálak kicsiny lelkeit,
S megkérdezem: hány nőtt azóta még.

Nem enyém tán a házam, ha leég,
Vagy véletlenül más foglalta el? -
A kémény most már bennem füstölög,
És illatot a kert bennem lehel.
Bennem hallik az eső kopogása,
Amint veri a hű öreg tetőt.
Bennem van mindennek igazabb mása.

Bennem van mindennek a mennyországa,
Aminek temetője lett az élet,
Bennem jár az angyal a harsonával,
És hirdeti az örök üdvösséget.
Mindenemet magammal hordozom,
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon.

 

Forrás

Brene Brown - A pihenésről és a játékról

Bátorság kell a pihenéshez és a játékhoz egy olyan világban, ahol a kimerültség státuszszimbólum.

It takes courage to say yes to rest and play in a culture where exhaustion is seen as a status symbol.

Brene Brown

Forrás

John Keats - Lamia

Nem száll-e a varázs,
ha hozzáér a hideg gondolkodás?
Roppant szivárvány volt egyszer az égen:
szövetét tudjuk - számontartja régen
a mindennapi dolgok lajstroma.
Angyal-szárnyat lenyír a filozófia,
rejtélyt szabályba tör, s szellem-lakott
eget kifoszt és kincses gnóm-lakot -
szivárványt bont, ahogy a lenge-szép
Lamiát nemrég árnnyá fújta szét.

Fordította: Nemes Nagy Ágnes

~ o ~ o ~ o ~

… Do not all charms fly
At the mere touch of cold philosophy?
There was an awful rainbow once in heaven:
We know her woof, her texture; she is given
In the dull catalogue of common things.
Philosophy will clip an Angel’s wings,
Conquer all mysteries by rule and line,
Empty the haunted air, and gnomed mine –
Unweave a rainbow, as it erewhile made
The tender-person’d Lamia melt into a shade.

Részlet

 

Szabó Lőrinc - Ősz az Adrián

Félig vízben, félig a parton
fekszem az őszi ég alatt;
egyszerre ringat és melenget
a tenger és a déli nap:

szikrázó ujjai becéznek,
gyúrnak, gyötörnek édesen,
húnyt szemmel és borzongva tűröm,
hogy paráználkodnak velem.

Húnyt szemmel és borzongva tűröm
a nap s a tenger csókjait
s testem gyönyörűsége némán
könyörög és imádkozik:

Ragyogj át, napfény, moss ki, tenger,
ragyogj át, mint az üveget,
bent moss ki, mélyen, ahol annyi
fáradt sötétség didereg;

ragyogj át, fény, öblíts ki, hullám,
hogy meggyógyuljak odabenn,
világítsatok át egészen,
hogy lelkem új és friss legyen;

ősz van – fűtsetek át sietve,
jóságos, erős sugarak,
hadd vigyem magammal a télbe
e tiszta, kései nyarat!