Judit nem varázsló. Judit játszik.
Elrugdossa magát az önbiztatásig,
és hiszi, és bízza az álmokat még,
mert gyermekké igazán azok nevelték,
azok kavarják, kergetik a szelet,
hogy igen is: szeretni
KELL, azt LEHET,
hogy nem varázslók meg boszorkányok
vannak, hogy csak a vers maradhat meg
halhatatlannak.
Judit nem királylány. Judit játszik.
Kavicsokból épít várat óriásit,
és felhőket gondol habból föléje,
odaragasztgatja a felhőtlen égre,
hogy a semmi helyett valami legyen,
hogy ne boruljon úgy rá ez a végtelen,
de a szelek öleljék, az álmok, a reggel,
mert csak így birkózhat meg
a képzeletekkel;
hogy varázslók, manók sajnos nincsenek -
de szeretni azt KELL, azt nagyon is
LEHET
Péteri Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése