A hit nem más, mint amikor az ember kijelenti, hogy előre és látatlanban elfogadja a világegyetem feltételeit és mindazt, amit egyelőre képtelen megérteni. Okkal beszélünk tehát "vakhitről", mert azzal, hogy elfogadunk bármiféle isteni valóságot, a racionális gondolkodásmódunkat feladva a megismerhetetlenbe ugrunk. Ha a hit racionális lenne, akkor - a definíciója alapján - nem lenne hit. Olyasvalamiben hiszel, amit nem látsz, amit nem értesz, és amire nincs bizonyítékod. Hit az, amikor az ember teljes sebességgel, arccal előre beleveti magát a sötétbe. Ha tényleg tudnánk az összes választ arra, hogy mi az élet értelme, milyen az isteni természet, és mi a lelkünk sorsa, akkor a hit az nem hit lenne, és nem egy bátor emberi cselekedetről lenne szó, hanem egyszerűen egy körültekintő biztosítási szerződésről.
Engem hidegen hagy a biztosítási üzletág, Belefáradtam a kétségekbe, idegesít a spirituális megfontoltság, unom az empirikus vitákat, elegem van belőlük. Nem akarom hallani többé, nem érdekelnek a biztosítékok és az ígéretek. Egyes-egyedül Istent akarom. Azt akarom, hogy Isten úgy játszadozzon a véráramlatomban, ahogy a napfény bolondozik a víz felszínén.
Elizabeth Gilbert - Ízek, imák, szerelmek 57.
