[...] nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
A szem rendszerben lát: az egyik szem a fegyház rendszerében, a másik a bordély rendszerében, a vásár rendszerében, a gyermekszoba, a statisztika, a kettős könyvelés, a grafikon rendszerében. Hihetetlenül kevés a tiszta szem, amely a tenger és csillagos ég rendszerében lát, és úgy él, mint a fák testvére.
Csak az ember mondja, igenis, asszonyom,
miközben azt gondolja, szétszednélek, cicababa.
Csak az ember mondja, a problematika releváns,
miközben azt gondolja, unatkozom, meghalok.
Csak az ember mondja, tessék helyet foglalni,
miközben azt gondolja, ennek hullik a haja.
Isten az AZVAGYOK-AKIVAGYOK, az Egy,
az önmagával azonos, akinek nincs sötét kis titka,
ha valamit elrejt, biztosan szeretetből teszi,
mert szebb, ha folyamatában bomlik ki,
mert még nem bírnám súlyát elviselni.
Amikor IGENt mond rám és rád, nem kering
a fejében pár kósza VAGYMÉGSEM? és
NEMISTUDOM és MEGLÁTJUKMÉGAZT.
Teremtő szóval, teljes erővel és örömmel
helyesli létezésemet, létezésedet,
nem gondolja, hogy na, majd ő embert
farag belőlem, belőled, bár nem fogja vissza magát,
és megálmodja a legjobb formámat, formádat,
s ha ráhagyatkozunk, hozni is fogjuk.
Nem akar ránk ijeszteni, várja közeledésünket,
hogy sokat kérdezzük, és akkor
fokozatosan feltárja a ránk vonatkozó
rejtett igazságokat. Istenben nincs meghasonlás,
nincs színlelés és vásott hátsó gondolat,
ő egy és oszthatatlan, mégis szétosztja
magát köztünk, és mindenkinek épp ugyanannyi
jut, nevezetesen az ő létének teljessége.
Amit nem látunk belőle, az nem fér belénk,
hiszen kicsi kanál vagyunk, de tudja magát
úgy adagolni, hogy a lehető legtöbbet
fogadhassuk be lényegéből. Egy és igaz,
mert nem áltat és nem kettőződik meg,
nem tudathasadásos, nem tesz úgy, mintha…
miközben valójában mégsem. Míg ide-oda
ugrálunk emberi és isteni részünk között,
ő lényegét sosem hazudtolja meg,
mert nincs pillanatnyi árfolyama,
nincs jókedve vagy rosszkedve,
nem kel bal lábbal, nem üti ki a front.
Inkább feltárja a ránk váró veszélyeket, ha kérjük,
megmutatja, hogy öröktől szeret, ha vágyjuk,
ráébreszt, hogy ott is jelen van, ahol nem leljük,
és hogy leginkább velünk akar lenni most és mindig.
Ha a szavak szívből jönnek, a szívig jutnak. Ha pusztán a szádból jönnek ki, csak a fülig jutnak.
If words come from the heart, they will enter the heart. If they come from the tongue, they will not pass beyond the ears.
Szép szemű szeretőm, nézd, a tél elmúlt
Nyílik a liliom, illata száll túl a hegyeken
Szép szemű szeretőm, nézd az őz a vízhez lép
Lehajtja fejét, iszik és tovaszökken, elillant rég
Vonj engem te magad után, fussunk már...
Szép szemű szeretőm, nézd, a tél elmúlt
Nyílik a liliom, illata száll túl a hegyeken
Szép szemed éget perzselőn, arany-feketén
A nap nem hív ily sürgetőn, nyár delején
Szép szemed fordítsd tőlem el, megvakulok
Fordítsd vissza, nézz...
Égess el, arany-feketén.
Tüzedben elporladtam, semmi vagyok
Szép szemed éget perzselőn, arany-feketén
A nap nem hív olyan sürgetőn, nyár delején
Két karod átfog, átölel, magam feledem
A hullámok, az óceán játszik velem
Két karod vedd el, bőrömmel emlékezem
Fogd át derekam, hozzád ér kezem
Fogj engem, ölelj
Tengeredben vízcsepp, az vagyok
Két karod átfog, átölel, játszik velem
A hullámok, az óceán, nem feledem
A világ legbátrabb tette nem más, mint ha elfogadjuk saját történetünket, és közben mindvégig képesek vagyunk szeretni önmagunkat.
Megvan a szenvedélyességnek és az elcsendesedésnek is a maga ideje, de ez egyik sem az. Ez az évszak arról szól, hogy valami létre jön.
There is a season for wildness and a season for settledness, and this is neither. This season is about becoming.
Shauna Niequist - Bittersweet: Thoughts on Change, Grace, and Learning the Hard Way
Rengeteg szeretet elvész, amikor kimondunk valamit, de az eltér a szándékunktól, vagy amikor nem mondjuk ki azt, ami az igazi szándékunk.
Between what is said and not meant, and what is meant and not said, most of love is lost.
