Zsoltárok könyve 23. rész

Dávid zsoltára.

1. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.

2. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.

3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.

4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.

5. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Weöres Sándor - Még annyi mindent

Még annyi mindent elsorolni kéne,
mit átéltem, tanultam, megfigyeltem,
s a sokszoros találkozásokat
s az egyetlen-egyszer történteket.

Minden virágszál említésre vár,
minden marék por megjegyzésre méltó,
s az elmondásba egyszerre csak egy fér
és még az egynek is csak törmeléke.

Az ember emlékekben milliárdos,
emlékek elmondásában szegény,
a könyvből majdnem minden kimarad
s helyébe lép a foszlány és az álom.

Milan Kundera - Bekötött szemmel

Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (...) Csak később, amikor a kötést levesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését.
 

Rab Zsuzsa - Fütyörésző

Ha ki gyáva
engem merni,
jobb lesz annak
továbbmenni.
Köd mögöttem
fény előttem.
Lelek utat.
Ahogy jöttem.

Csepeli Szabó Béla - Tiszta szerelem

Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.

Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.

A világ szélben táncol,
jövök vad éjszakákból,
nyerek-e bebocsájtást?
Hadd gyújtsak benned lámpást.

Villámló mély szemeknek
hűvös zápora vert meg,
Kedves, ha megengednéd,
nálad felmelegednék,
szíved szép parazsára,
ráhullna szívem ága,
s égnénk, halálig hűen,
tisztán és egyszerűen.

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
www.csepeliszabo.hu

Fodor Ákos - Szócikk

Műanyag nincs is:
csak nyers és módosított.
– EGY a Mindenség.

Fodor Ákos - H.

bukdácsolva is
hálás vagyok, hogy felé
lejt minden utam

Steve Jobs - A saját belső hangról

Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled. Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat. De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni. Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.

Your time is limited, don’t waste it living someone else’s life. Don’t be trapped by dogma, which is living the result of other people’s thinking. Don’t let the noise of other opinions drown your own inner voice. And most important, have the courage to follow your heart and intuition, they somehow already know what you truly want to become. Everything else is secondary.

Steve Jobs - részlet a Stanford Egyetem 2005-ös diplomaosztóján tartott beszédéből

Steve Jobs' 2005 Stanford Commencement Address

Csapó Angéla - Vajon

És ezzel a céltalan,
bennem rekedt gyöngédséggel,
az ujjaimban ragadt
"gazdátlan" simogatással,
szavaid ízével, nem,
nem a számban,
valahol beljebb,
az ámulattal,
"azon, hogy élsz",
az elkoppintott gyertyalánggal:
mondd,
most mit kezdjek én ezzel?

Csepeli Szabó Béla - Illatos erdei úton ...

Illatos erdei úton jöttem,
hátizsákom a nyári égbolt,
tüskék tépték meg hófehér ingem,
s a harmat arcomon szétfolyt.
Batyum - a nagy ég - nyomja a vállam,
s szíjbocskorom csupa virágpor:
mit is hozhatnék Néked e lázban
lihegő, sápadt, kemény világból?
Egy kis zöld ágat. Kankalint. Szedret.
Földszagot. Folyók, szelek ízét:
fűszálak dalát, rigók füttyét,
s őznyomokba gyült esők vizét.
Lásd hát: nem vagyok szegény ördög.

Ember vagyok, csordultig vérrel,
férfi, akiben erdők zúgnak,
s vágyai lassú tüzén ég el,-
elég, de bolyong énekelve,
vadvirágban és holt avarban,
mert szerelmes és tiszta szívű,
olthatatlan és halhatatlan.

Illatos erdei úton jöttem,
ajkamon tiszta forrás lüktet,
ne félj hát kedves, ne félj tőlem,
oldd le a sarud, oldd meg öved,
s meglásd az élet
megáld minket.

Aranymosó kötetből (1989.)
www.csepeliszabo.hu

Tandori Dezső - A puszta létige szomorúsága

Szerettem volna, ha úgy van.
Nem volt úgy.
Kértem: legyen úgy.
Úgy lett.

Gárdonyi Géza - Köszöntlek, kedves szép március!

Köszöntlek, kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.
Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?
Gárdonyi Géza - Az én falum 

Dsida Jenő - Tavaszi ujjongás

Tarka virágnak

Illata kábít, -

Édes a méz mit

Kelyhe kinál;

Lebben a lepke,

Röppen a méh -

Sok kicsi vándor

Kedvese ajkán

Csókra talál.

Nincs ma halál,

Él ma a földön

Mit csak az Isten

Élni teremtett; -

Harsog a himnusz,

Hangos a táj! -

Semmi se fáj,

Minden örömre,

Tűzlobogásra

Szítja a lelket...

Újra születtünk

Zöld lobogóval

Lepkefogóval

Táncra megint!

Csókot a földnek,

Csókot a fának,

Csókot a rügynek,

Mert a hatalmas

Égi Jövendő

Hírnöke mind!

Hallga, mi szépen

Csendül a nóta,

Csörtet a csermely,

Csattan a csók!

Messze az erdő

Lombjai közt a

Nyár keze int! -

Hirdeti minden,

Hirdetem én is,

Itt a tavasz!