Fodor Ákos - Ne küzdj a Jóért

Ne "küzdj a Jóért".
Keresd és szeresd. Örülj,
amikor elér."

Csapó Angéla - Nem leszek

Én nem leszek az arcodon árnyék,
nem leszek ránc a szemed alatt,
nem sajdulok néha aljasul beléd,
nem leszek nyílt seb, sem a varrat.

Nem költözöm szemedbe - bár szívesen tenném-
a mozdulataid is mind meghagyom neked,
nem leszek nyomasztó, vagy meghitt emlék,
se a sötét titkod, se a szégyened.

Miattam nyugodtan nézhetsz a tükörbe,
- ehhez értek- eltűnök nyomtalan,
miattam se szavad, se élted el nem véted,

a nyakkendőd is biztonságban van.
Két szavad közt a köz, a csend leszek,
úgy maradok meg, észre sem veszed.

Baranyi Ferenc - Egyszerű

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztulok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem.

Weöres Sándor: Kereszt-árnykép

A kereszt felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
„itt van a te utad”

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”

a keresztnek alsó
ága földre mutat:
„vesződj: itt áss kutat,
lásd benne arcodat.”

Várnai Zseni - Most este van ...

Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint utszéli virágot.
Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.
Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, - ne fájjon.

László Noémi - A jó kérdés

Néhány hete a mell­ka­som­ban
va­la­mi úgy tesz, mint­ha fájna,
és nyom és szúr, elég erősen,
on­nan.

Tán azt akar­ja: te­gyem ki, a fényre.
Vagy kerítsek még va­la­mit köréje,
hogy szét ne röpüljön a sok ca­fat,
ha rob­ban.

Mindkét do­logról azon­nal le­mond­tam.
Jel­lemző vétek: történjen va­la­mi, én
csak a halál tu­datában
lépek.

És ami történhet, amúgy se sok.
Legföljebb nem áll hátam mögött
an­gyal, mi­kor le­blok­ko­lok.
De nem,

a szívzár szép, könnyű és egy­szerű,
nem es­het meg ve­lem, és an­gya­lom is
itt van va­la­hol, mert meg­tart
a derű:

a mell­ka­si rossz érzést leszámítva
nyu­godt va­gyok, mint­ha sikítani és
fe­jem fal­ba ver­ni nem vol­na
sem­mi ok,

mint­ha tudnám: méltányo­san
és bölcsen cse­le­ked­tem,
miután min­den helyénvaló
kérdést fel­tet­tem.

Tóth Árpád - Szeretnék átölelni...

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

Henry Boye - Életünk talán legfontosabb utazása

Életünk talán legfontosabb utazása, amikor elébe megyünk a másiknak.
The most important trip you may take in life is meeting people halfway.
Henry Boye 

József Attila - Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.

A fű kinő utánad.
 

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorítsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.