Friedensreich Hundertwasser - Vendég vagy

Vendég vagy a természetben - viselkedj.
You are a guest of nature - behave.
Du bist Gast der Natur - Verhalte Dich entsprechend.
Friedensreich Hundertwasser

Váci Mihály - Még nem elég!

Nem elég megborzongni,
   de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
   de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
   fagyot is bírjon el,
   ki acél akar lenni,
   suhogni élivel. 

Nem elég álmodozni.
   Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
   de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
   hogy milyen kor jön el;
   jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;
   járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
   az úton menni kell!
   Egyedül is! Elsőnek,
   elől indulni el!
Nem elég elindulni,
   de mást is hívni kell!
   S csak az hívjon magával,
   aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:
   a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
   de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
   Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
   Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
   de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
   szeress, szenvedj, remélj!

(Részlet)

Kányádi Sándor - Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

(1982)

Sík Sándor - Egyszerű titok

Nézvén naphosszat emberek szemébe,
És este ülvén egymagamban,
Nehéz könyvek között,
Egyszerre valahonnan kicsapott
És elém lobbant mindörökre
Az egyszerű Titok. 

És elfoszlott a nagy Illúzió.
Messzelátóm megfordult hirtelen,
Az életnyüzsgés olyan messze volt,
És úgy álltam fölötte szent magányban,
Mint egy alpesi szirtorom fején,
Napfényes, istencsókos, friss magasban,
A mozdulatlan ég-mosoly alatt. 

Lenn, lenn sürögnek apró hangyabolykák,
Apró faluk, és apró városok,
Pici Besnyők és pici Londonok,
És gombostűfej emberkék közöttük,
Ici-pici nagy bottal, nagy tasakkal,
Nagy pápaszemmel, nagy szakállal,
És ici-pici nagy-nagy akarással. 

Ni, ott egy gazda, jár az ekenyomban
És veti, veti a magot
A barázdába: nyílt istenmarokba.
Amott egy furcsa kis kalmár lohol
A Börze autós ajtaja felé,
Percentes agyú, asztmás kis öreg,
Forgatni zsebnyi játék tantuszát:
S nem látja, hogy a kattogó kerék
Forgatószíjja a nagy Mozgató
Láthatatlan kezére tekerőzik.
Amott kis napfény csillan pajkosan
Játékkatonák új sisakjain:
Állítgatják őket felnőttes arccal,
Farsangi, cifra, csillagos ruhákban,
Bajuszos, furcsa, szögletes fiúk:
Vezeti kezüket egy öreg szolga,
Az alázatos szolga, a Szerencse,
Akit dolgoztat a Parancsoló. 

Milyen érdekes ez a nyüzsge játék!
Hogy látom apró agyvelőiket kigyúlni
(Papírmasé-váracskák pici körte-fénye!)
És látom bennük a gondolatot
(Plakát-betűsen, hangos, nagy színekben!)
Mind azt hiszi, hogy lép, mozog, cselekszik,
S fontoska énje intéz, hat, teremt,
És nem érzi az Egyetlen Erőt,
A minden mozdulásnak Mozgatóját,
A minden gondolatnak Gondolóját,
Az okozások egy Okát. 

Ó én akarom az Akaratot!
Én szabad szívvel és gyermek-repesve
Az Áramkörbe kapcsolom magam,
Kis, szürke szívem hadd izzítsa fénnyé!
Én akarom: akarjon általam,
És hasson, és építsen, és teremtsen.
Akarok lenni szerszám a kezében,
Toll és eke és mécs és rádió:
Kis életem, hadd nőjön által így
A szabad légen át a végtelenbe.
Ó akarat, szabad szolgád vagyok,
Hűbéres úr e rabszolga világon:
Szolgám minden, mert én szolgád vagyok,
Enyém minden, mert én Tied vagyok!

Illyés Gyula - Gyönyörű, gyönyörű

Hátam mögött - szívem is hallja
törik az őszi fű
Te jössz, tudom. Miről?
A lépted nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ
mihelyt része vagy.

Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy
a szívem is ragyogó, gyönyörű!

Ködös őszi táj ez a szív
de ha Nap besüt
üveges lombja fölragyog
tündöklik mindenütt.

Sík Sándor - Ember

Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!

Lerázom magamról a port,
Amit a századok ajka rám lehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rám tekert,
És az apostol köntösét is szétnyitom,
Amit szent ujjak fűztek össze vállamon:
Nézzétek, itt vagyok.

Lepletlenül, akár egy fiatal fűz a márciusi szélben,
Amit a földanya megformált a mélyben,
Amint elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.

Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
Apró vagyok, és nincsen bennem semmi jó:
És mégis, a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim
Ami több lenne a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
Semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
Kenyérre és csókra és szóra született,
Mint a tietek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodik reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szívetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édes anyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.

És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és benne a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimerhetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.