Ellen Niít - Az éveknek szárnya van...

 Szárnya van az éveknek, kedvesem

elszállnak napjai a tenyeredről, akár a madarak.

Eljött az ősz,
távozót krúgatnak
az égre ékelődő,
fölszálló darvak.
Hullatja dérverte
levelét a nyír,
éjjelente csillagok hulldogálnak az
égi csillagfáról.
Jöjj, kedvesem, gyűjtsük össze,
amit a nyár adott,
ízleljük édességük,
s tegyük el télire
a télirevalót.
De hadd maradjon köztünk
ennek az ősznek
néhány pirosba
játszó levele.

Fordította: Kányádi Sándor

Garai Gábor - Ősz a hegyen

Sűrűsödik a táj:
a dér-pettyes avarra
leszivárog a barna,
bársonyos félhomály.
Mégis elmúlt a nyár.
Lomb-fosztó szél sikoltoz:
a lanka zöld-bozontos,
de a gerinc kopár.

Gyanútlan őz-suta
áll odafönt; szemében
se félelem, se szégyen
(futnia nincs hova),

csak forgatja szelíd
szájában, lassan, enyhe
bánattal, elmerengve
az ősz vad ízeit.    

Csíkszentmihályi Mihály - Az örömteli életről

 Az örömteli élet mindig egyedi alkotás, és nem lehet recept alapján megvalósítani. 

Csíkszentmihályi Mihály - Flow

Rumi - Amit keresel...

 Amit keresel, az keres téged.

Rumi

Szabó Lőrinc - Sivatagban

Láttam őt, aki mindent látott,

láttam a Szfinkszet. Mosolya

üres volt és még üresebb lett

tőle a halott Szahara.

 

Láttam őt és megszólitottam,

mint porszem a sivatagot:

Te, óriás, mondd meg, mit érek

én, aki csak ember vagyok?

 

És végignézett az időn és

rajtam és szólt a szörnyeteg:

„Az örökkévaló világnál

többet ér egy perc életed.”

 

Végignézett a pusztuláson

és szólt a Szfinksz ötezer éve:

„Egy perc örömöd többet ér,

mint a Föld minden szenvedése.”

 

És csönd lett. És én hazajöttem,

s velem jött a Szfinksz mosolya,

s mindenütt és rémülve látom,

hogy őneki van igaza.

 

Hazajöttem, megöregedtem,

vén vagyok, mint ő, szörnyü vén,

s ülök a növő sivatagban,

melyet az idő fúj körém.

 

S aki kérdez, annak a porba

jeleket húzva felelek:

„Az örökkévaló világnál

többet ér egy perc életed.

 

Többet ér egy perc örömöd,

mint a Föld minden szenvedése!”

S betűim belevesznek a

futóbolond idő szelébe.

 

Forrás: Szabó T. Anna írása a Szfinxről 

Szabó Lőrinc - Csillagos éj

Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A csillagos ég ringat a karjaiban,
lábam alatt szinte muzsikál a föld.
Részeg vagyok?

Köszönöm, barátaim, hogy fölemeltetek, hogy megváltottatok,
köszönöm a szavaitokat,
a hallgatásotokat és nézéseteket,
lelketek vérét,
a legdrágább italt,
a legszükségesebbet,
hiteteket és bizalmatokat,
mely átjárt, mint Lázárt az Úr szava.

Húsz évig virrasztottam e föltámadásért,
húsz éven át nem mertem lehunyni a szemem,
a barlangban, fogai, mint a kő sziklák,
húsz évig az én két karom tartotta a falakat,
hogy össze ne morzsoljon a szörnyű száj.
Egyedül voltam, elszánt és elkeseredett,
s ma este meghátrált és eltűnt a börtönöm,
a félelem és a magány.

Kihez forduljak a könnyeimmel,
az örömömmel?
Szabad vagyok!
Szeretnek!
Szeretnek az emberek!
Végre meglátták, ki vagyok!
Meg kellett szöknöm,
hogy sírva ne fakadjam előttük,
megszöktem közületek,
mert szégyelltem hálálkodni.
Pedig már gyenge is lehetek.
Az vagyok?
Vagy részeg?
Mindakettő:
mint egy gyerek, indulok a világba,
mint lábadozó, aki boldog, hogy újra jár.

Szeretnek, sokan szeretnek.
Óh, milyen könnyű a szívem!
milyen nyugodt!
Szédülök, mintha hegytetőn állnék.
Csukd rám pilláidat
csillagos éj!

Sheree Bliss Tilsey imája

Cahuilla asszony, 1926

Nem foglak megmenteni, mert nem vagy erőtlen.
Nem foglak összerakni, mert nem törtél darabokra.
Nem foglak meggyógyítani, mert a teljességedben látlak.
De végigsétálok veled a sötétségen, hogy emlékezz a fényedre.

I will not rescue you for you are not powerless,

I will not fix you, for you are not broken. 

I will not heal you, for I see you in your wholeness. 

I will walk with you through the darkness, as you remember your light.

~ Sheree Bliss Tilsey

Weöres Sándor - Parainesis

Isten vendége vagy e világon!
mért nem hagyod, hogy a házigazda
minden termét sorra nyitogassa,
minden kincsét rendre megmutassa?

Paraniesis (részlet)