Rainer Maria Rilke - A szeretetre éhesen

Minden, ami szörnyű, a szeretetünkre éhes.

Fehér isten (film)

Garay Zsuzsanna - Ha karodban...

Ha karodban tartasz,
és felemelsz az égig,
tudom, táltosvért ittál az éjjel,
és én meghajlok előtted
akaratlanul,
mint nádszál a szélben.

Garay Zsuzsanna - Színek

Tóth Erzsébet - Csillagpor

„Elvégre csillagokból vagyunk

nem diffúz pacákból!”

mondja büszkén a csillagász professzor

bár csak a mondat első felét értem

boldogságmámorban hetekig

tíz centivel a föld felett járok

szeretném fülébe súgni minden szembejövőnek

Csillagokból vagyunk, nem diffúz pacákból

nézzenek csak bolondnak

gyakrabban szeretnék csillagászokkal beszélgetni

hát nem jobb ez, mint

„a porból lettünk, porrá leszünk”?

barátaink is olyanok, mint a csillagok

ha nem látjuk őket, akkor is tudjuk, hogy vannak –

mondom is néha némelyiknek: Helló pajtikám

nem bújnál néha elő a csillagok mögül?

És amíg láthatóvá nem válik egyikük

csiszolgathatom mondataimat

Miből is vagyunk?

Na jó, egyezzünk ki a csillagporban.

 

Tóth Erzsébet 

 

All of the bases in DNA and RNA have now been found in meteorites

 

Körmendi Gitta - Tavasz-varázs

Amikor hajnalban friss madárdal ébreszt,

gyöngyvirág illata fonódik a fényhez,

mikor smaragd-zölden ragyog a természet,

senki sem kérdezi: miért van az élet?

 

Nem kérdezi senki, mert mindenki látja,

most a megújulás az, mi táncát járja.

A boldog létezés, a legszebbé válás,

a tiszta szerelem, a pazar virágzás.

 

Kérdezi a madár, mit kell énekelni?

A felhő az égen, hogy merre kell menni?

Az illat, hogy neki milyenné kell válni?

A patak, hogy medrét hová is kell vájni?

 

Részlet

 

Körmendi Gitta

Mécs László - Tavaszi zsoltár

Valaki rálehelt a hegyek hósüvegére
s az óriások felujjongtak: végre!

Valaki rálépett a folyók jegére
s mikor százezer folyón megroppant a jég,
a vizek felharsantak: végre!

Valaki elindította délről a darvakat,
fecskéket, gólyákat, kakukkokat,
hogy idejében érkezzenek az ünnepre.

Valaki pacsirtákat nyilazott a magasokba
s azóta csivogva csörgedez, csurran a csupa likas égből,
csivogva csörgedez, csurran a csudakék muzsika.

Valaki fehérbe, pirosba, sárgába öltöztette a fákat.
Valaki felcicomázta a tüskebokrokat is,
hogy évenkint egyszer ők is szépek legyenek.

Valakinek gondja van, hogy zöldüljenek a vetések,
legyen csalán és gyöngyvirág, mézfű és nadragulya
és mindenek öltözzenek ünneplőbe.

Valaki vadakat járat az erdőkben,
nyuszikat rejteget, őzeket riasztgat,
rókákat ravaszkodtat, mókusokat mókáztat,
farkast és futrinkát futtat, méheket rajoztat.

Részlet

Valaki simogatja a fűzfák sárgán szűzlő haját,

mint én a két-napos libuk hátát,

s mint Kanadába induló paraszt cserepes tenyere

csecsemője harmatos kacsóját az állomáson.

 

Valaki tavaszt, változást patakoztat a világra:

sziklákból, földből, állatokból

hangokat, színeket, szirmokat, változást csihol ki Valaki.

Csak belőled nem bír ünnepet csiholni, Ember!

 

A fecskéket felhozta hozzánk: és kitavaszodott:

ha téged felvinne északra: megsűrűsödne a hóhullás:

ha levinne délre: befagyna a tenger, Ember!

Ha fölnyilazna pacsirtaként az égre:

örök feketeség borulna a világra...

Nem mondom: bőröd bizsereg neked is,

cigánnyal húzatsz, örülsz a szeretődnek,

arcizmaid mosolygósdit játszanak,

- de agyvelőd tekervényeiben borzalmak tanyáznak:

fekete kőszakadékokban fekete haramiák.

 

Pedig a többi csak játékszer:

felhúzta Valaki a fákat, folyókat, férgeket,

naprendszereket, üstökösöket:

pontosan járnak és lejárnak egyszer...

"És látá az Isten, hogy jó..."

 

Csak rólad mondotta a rettentő igéket:

"Megbáná, hogy embert teremtett a földön..."

 

Mert te voltál az Isten dicsősége:

- és te vagy az Isten golgotai gyalázata, Ember!

Te voltál az Isten gyönyörűsége:

- és te vagy az Isten hétfájdalma, Ember!

 

Te voltál az Isten atyai szelídsége:

- és te vagy az Isten hetedízigleni haragja,

hiába állította fel a villámhárítót Golgotán, Ember!

Te voltál a teremtés koronája:

- és te vagy a teremtés csődje, Ember!

 

Te vagy az Isten állandó nyugtalansága,

te vagy az Isten boldogtalansága,

tavaszodj végre akarata szerint, Ember,

és légy az Isten boldog békessége. Amen.

Olvass tovább: https://www.bibliai-kincsestar.hu/news/mecs-laszlo-tavaszi-zsoltar/

Valaki simogatja a fűzfák sárgán szűzlő haját,

mint én a két-napos libuk hátát,

s mint Kanadába induló paraszt cserepes tenyere

csecsemője harmatos kacsóját az állomáson.

 

Valaki tavaszt, változást patakoztat a világra:

sziklákból, földből, állatokból

hangokat, színeket, szirmokat, változást csihol ki Valaki.

Csak belőled nem bír ünnepet csiholni, Ember!

 

A fecskéket felhozta hozzánk: és kitavaszodott:

ha téged felvinne északra: megsűrűsödne a hóhullás:

ha levinne délre: befagyna a tenger, Ember!

Ha fölnyilazna pacsirtaként az égre:

örök feketeség borulna a világra...

Nem mondom: bőröd bizsereg neked is,

cigánnyal húzatsz, örülsz a szeretődnek,

arcizmaid mosolygósdit játszanak,

- de agyvelőd tekervényeiben borzalmak tanyáznak:

fekete kőszakadékokban fekete haramiák.

 

Pedig a többi csak játékszer:

felhúzta Valaki a fákat, folyókat, férgeket,

naprendszereket, üstökösöket:

pontosan járnak és lejárnak egyszer...

"És látá az Isten, hogy jó..."

 

Csak rólad mondotta a rettentő igéket:

"Megbáná, hogy embert teremtett a földön..."

 

Mert te voltál az Isten dicsősége:

- és te vagy az Isten golgotai gyalázata, Ember!

Te voltál az Isten gyönyörűsége:

- és te vagy az Isten hétfájdalma, Ember!

 

Te voltál az Isten atyai szelídsége:

- és te vagy az Isten hetedízigleni haragja,

hiába állította fel a villámhárítót Golgotán, Ember!

Te voltál a teremtés koronája:

- és te vagy a teremtés csődje, Ember!

 

Te vagy az Isten állandó nyugtalansága,

te vagy az Isten boldogtalansága,

tavaszodj végre akarata szerint, Ember,

és légy az Isten boldog békessége. Amen.

Olvass tovább: https://www.bibliai-kincsestar.hu/news/mecs-laszlo-tavaszi-zsoltar/

Gerald Durrell - Vendégségben állatokkal

Assisi Szent Ferenc volna az egyetlen, aki ebben a házban otthonosan érezné magát.

Családom és egyéb állatfajták - Vendégségben állatokkal

1959-ben e napon nyitotta meg kapuit a Jersey Zoo

Gyümölcsoltó Boldogasszonyról

 

Kolozsvári-Donkó Rebeka - Gyümölcsoltó Boldogasszony

Ő hozza haza az énekesmadarakat, 

és e napon jön föl először a hal a vízből. 

A régiek úgy tartották, hogy ilyenkor mézillatúvá válnak az egek.

 

 

Popper Péter - A spórolásról

Ha valaki elkezd magával spórolni, akkor megette a fene az életének a minőségét. Nem lehet spórolni!
Vagyis rizikót kell vállalni! Igenis fel kell vállalni a kockázatokat!

Ranjeet Singh Dhillon - Az útról

 

Amikor elfáradtam és behúzódtam pihenni egy árnyas fa alá, akkor is úton vagyok, nem gyalogolok, de úton vagyok.

 

Ranjeet Singh Dhillon

 

Forrás

Salamon - Énekek éneke

  

2. fejezet

1.  Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
2. Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
3. Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
4. Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
5. Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
6. Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.
   
7. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
   
8. Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9. Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10. Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, és szépem, és jöszte.
11. Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
12. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13. A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14. Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15. Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16. Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
    
17. Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.

Salamon - Énekek éneke

Szabolcsi Erzsébet - Forrás legyél

Forrás legyél.
Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.

Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.

Folyó legyél.
Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.

Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.

Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.

Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél ember.

 

Szabolcsi Erzsébet

Edith Eva Eger - A reményről

 

Ha valaki azt kérdezheti, hogyan létezhet a remény a sivár valósággal szemben, az összetéveszti a reményt az idealizmussal.

 

Edith Eva Eger

Johannes Bobrowski - A vándor

Este,
felzúg az ár,
az erdők mély lélegzete,
rikoltó madarak
szállnak az égen, partok,
a sötétség partjai, vénen,
s a csillagok tüze fölöttük.
 
Ember módjára éltem,
elfeledtem a nyitott kapukat
megszámlálni. A zártakon
bekopogtam.
Minden kapu nyitva.
Tárt karral áll, aki hív.
Lépj hát asztalhoz.
És szólj: zengnek az erdők,
a föllélegző folyón át meg át-
szállnak a halak, az ég
csupa tűz-remegés.

Fordította: Rónay György

~ o ~ o ~ o ~

Der Wanderer

Abends,
der Strom ertönt,
der schwere Atem der Wälder,
Himmel, beflogen
von schreienden Vögeln, Küsten
der Finsternis, alt,
darüber die Feuer der Sterne.
 
Menschlich hab ich gelebt,
zu zählen vergessen die Tore,
die offenen. An die verschlossnen
hab ich gepocht.
Jedes Tor ist offen.
Der Rufer steht mit gebreitenen
Armen. So tritt an den Tisch.
Rede: die Wälder tönen,
den eratmenden Strom
durchfliegen die Fische, der Himmel
zittert von Feuern.

Julius Andan - Az egyéni átváltozásról

Susan Seddon Boulet

 

Az egyéni átváltozás olyan valami, amire a legfelsőbb kaszt nincs felkészülve. És ha elég sok ember megváltozik, az egész világ megváltozik. 

A legfelsőbb kaszt nagy játszmája az, hogy ellentéteket szít, melyekkel leköti az embereket. A világ átalakulása abban nyilvánul majd meg, hogy fogyatkozni kezdenek az ellentétek. Ha nem hisz a tekintélyérveknek, ragaszkodik ahhoz, hogy a dolgokat a saját szemével lássa, és nem vevő a felkínált ezer és ezer konfliktusra, a bilincs leoldódik az elméjéről.

Julius Andan - Világ a színfalak mögött 

Bagdy Emőke - A tanácsok helyett

Mindenkit arra kérek, ne adjunk tanácsot lelki dolgokban! Egyrészt azért, mert mi nem tudjuk, hogy a másik embernek mi volna jó. Általában saját magunkról beszélünk ilyenkor, de ami nekünk megoldás lenne, az nem megoldás a másiknak. Másrészt a placebovizsgálatokból kiderült, hogy nem a direkt tanácsok azok, amelyek az interakció szintjén beindítják a kannabinoidok áramlását, hanem azok a biztató, reménységet fokozó szavak, amelyek a másik ember saját megküzdő erőit mozgósítják. Ezeken felül csak meghallgatni érdemes a másikat a problémájáról, nem pedig kioktatni róla. Minél inkább meg tudjuk nyitni a csatornáit annak, hogy ő mondjon valamit arról, amiben éppen benne van, annál nagyobb az esélye, hogy az illető ennek a folyamatnak a során a saját erőihez jut el, és önsegítő aktivitás indul be benne a gondolatok szintjén, a képzetesedő érzelmi állapotok szintjén és a testében is.   Bagdy Emőke - Fejben dől el

Rumi - A szentélyről

Emlékezz... a szentély bejárata benned van.

Remember... the entrance to the sanctuary is inside you. 

Rumi

Elizabeth Barrett-Browning - Portugál szonettek XII

E vágy a büszkeségem – így való – ,
Mely szívemből tör homlokomra, s a
Fénye oly gazdag rubintkorona,
Hogy szemet bűvöl s bizonyítja: jó
S nemes vágy... S én e vágyat(csillanó
Kincsemet!) nem tudnám szeretni, ha
Nem adna példát szemed sugara,
E mély-komoly, szemembe villanó,
S ha nyíltan úgy nem hívnád: szerelem.
Így hát e kincs nem tőlem született,
Nem enyém – Lelked vonta tüzesen
Aranytrónusra lankadt lelkemet,
S hogy szeretlek(most légy szerény szivem!)
Csak általad van, akit szeretek.

Fordította: Kardos László

 ~ o ~ o ~ o ~

 

Sonnets From the Portuguese XII

Indeed this very love which is my boast,
And which, when rising up from breast to brow,
Doth crown me with a ruby large enow
To draw men's eyes and prove the inner cost,---
This love even, all my worth, to the uttermost,
I should not love withal, unless that thou
Hadst set me an example, shown me how,
When first thine earnest eyes with mine were crossed,
And love called love. And thus, I cannot speak
Of love even, as a good thing of my own:
Thy soul hath snatched up mine all faint and weak,
And placed it by thee on a golden throne,---
And that I love (O soul, we must be meek!)
Is by thee only, whom I love alone.

 

Elizabeth Barrett-Browning

 

 

Steven D'Souza & Diana Renner - A nemet mondásról

 

Azóta megtanultam, hogy, ha nemet mondok, engedélyt adok önmagamnak a “nemcselekvésre”, ugyanakkor mélyebb értelemben ez igent jelent mindarra, ami igazán fontos a számomra – az egészségemre, a kapcsolataimra és a jóllétemre.

 

Steven D'Souza & Diana Renner - A nemcselekvés

 

Palya Bea - Szép szemű szeretőm

 Szép szemű szeretőm, nézd, a tél elmúlt
Nyílik a liliom, illat száll túl a hegyeken
Szép szemű szeretőm, nézd az őz a vízhez lép
Lehajtja fejét, iszik és tovaszökken, elillant rég
Vonj engem te magad után, fussunk már...
Szép szemű szeretőm, nézd, a tél elmúlt
Nyílik a liliom, illata száll túl a hegyeken

Szép szemed éget perzselőn, arany-feketén
A nap nem hív ily sürgetőn, nyár delején
Szép szemed fordítsd tőlem el, megvakulok
Fordítsd vissza, nézz...
Égess el, arany-feketén.
Tüzedben elporladtam, semmi vagyok
Szép szemed éget perzselőn, arany-feketén
A nap nem hív olyan sürgetőn, nyár delején

Két karod átfog, átölel, magam feledem
A hullámok, az óceán játszik velem
Két karod vedd el, bőrömmel emlékezem
Fogd át derekam, hozzád ér kezem
Fogj engem, ölelj
Tengeredben vízcsepp, az vagyok
Két karod átfog, átölel, játszik velem
A hullámok, az óceán, nem feledem

Wass Albert - Látható az Isten

 

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Fodor Ákos - Idő, pénz és más közmegegyezések

 

Kapaszkodókat

gyártunk s mire eszmélünk:

kész is a ketrec.

 

Addig is