A jó kérdésekhez vezető út

Nem rossz dolog rájönni, hogy nem tudod mindenre a választ. Így eljutsz a jó kérdésekhez.

Thor (2011) 1:07

Müller Péter - A gondviselésről

Rassouli - Revealing the self

Ugye tudod, hogy a gondviselés szavunk bibliai eredetije a providencia – azt jelenti, előrelátás.

Johann Wolfgang von Goethe - Az alkotó cselekedetről

Magdalena Korzeniewska

Valamennyi kezdeményező és alkotó cselekedetet illetően egyetlen alapvető igazság létezik – abban a pillanatban, amikor valaki határozottan elkötelezi magát, a Gondviselés is működésbe lép.

Rambala Éva - Az érzelmi rabszolgaságról

Ha szeretnék kilépni az érzelmi rabszolgaság állapotából, akkor annak egy nagyon fontos lépése az, hogy ne a másikat vádoljam az én érzéseimért.
Rambala Éva

Szabó Lőrinc - Sírás nélkül

"Megmaradok, bennem az isten,

megyek a sejtett cél felé.

Az én hitem is van olyan szent
és tiszta, mint akárkié."

Szabó Lőrinc - Sírás nélkül 

(részlet)

Erich Fried - Az, ami

Képtelenség

mondja az értelem

Az, ami
mondja a szeretet

Szerencsétlenség

mondja a számítás

Csak fájdalom

mondja a félelem

Kilátástalan

mondja a belátás

Az, ami

mondja a szeretet

Nevetséges

mondja a büszkeség

Könnyelműség

mondja az elővigyázatosság

Lehetetlen

mondja a tapasztalat

Az, ami

mondja a szeretet.

A tapasztalatokról

Oktalan, aki arra panaszkodik, hogy nem volt elég tapasztalatban része. 

A művészet templomai: Leonardo 500 c. film egyik bevezető és egyik záró gondolata.

Nemes Nagy Ágnes - Égi fagylalt

Ég, ég, fényes ég,

óriási nyári kék.

Most egy felhő felszalad,
csupa jég és csupa hab,
mintha látnál óriási
tejszínfagylalt-tornyokat.

Nem sokáig bírja nyáron,
úszni kezd az égi tálon,
olvad, olvad, szétcsepeg,
itt a zápor, cseppre csepp.

Reményik Sándor - Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
 
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
 
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
 
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
 
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

Károlyi Amy - Az érdemes

Évmilliókat átbolyongva
ezért, ezért kellett születnem,
egy cseppnyi esőkoppanásért
mitől a fűszál meg se rezzen,
ezért, ezért volt érdemes,
a többi mind csak ráadás,
túlméretezett képkeret
előkészület, megszokás,

a többi előszó és magyarázat,
csillag alatti jegyzetek,
de a középen az a szó
átüt koporsó fedelet.

Az a szó, mi is lehetett,
vagy szín volt, hangba forduló,
csak tudnám. Vagyis jól tudom,
az érdemes volt az a szó.

Lázár Ervin - A páncéljainkról

Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk. Mert Schäffer Erzsébet írásaiból olyan erővel árad a bizalom, ami szabaddá teszi az embert. Bizalom nélkül igen nehéz élni. Majdhogynem nem is érdemes. Tudja: a szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet.
Lázár Ervin Schäffer Erzsébet Hajnali játékok c. művéről

Radnóti Miklós - Tavaszi szeretők verse

Leonid Afremov - Dream Spring

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! hallod,
 
hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! csak
 
csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd,
 
a vizen, messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert
 
mi vagyunk most a fű,
a fa, a part, az öröm is
és szépszavú áldása
a tájnak!

---

Gyökerek és szárnyak

A gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni, (vagy inkább repülni).