Háy János - Fa vagyok...
Fa vagyok, nem jut eszembe semmi. Fa vagyok, talán óriás, talán épp most kezdek a földből kibújni, de mindig több vagyok magamnál. Mert aki rám néz, aki nem, aki bújt, és aki nem, én ott vagyok mindenben, mert én vagyok az idő, és én vagyok az örök élet, holott az én életem is véges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése