2016. szeptember 21., szerda

Dsida Jenő - Megbocsátod-é?


https://www.flickr.com/photos/chiie/4281540659/in/set-72157604674751712/
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port hintettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?


Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?


Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?


Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?


Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Fekete István - Őszi alkony


Az özvegynek három fia volt.
A legidősebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szőlőben.
A középső volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mind árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek. A sárgából földszín lett, a bíborból füstös fekete, de ő csak festett, festett, amíg egy hajnalon fehér nem lett az egész, mert akkor éjjel a képre rászállt a dér.
A legkisebb volt a muzsikus: Mindenszentekkor ő ült az orgonánál, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, mely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása súlyos volt, mint maga a bánat.
Kései szüretkor az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfa utakon, melyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.
Így élt a három testvér vadászgatva, festegetve, muzsikálva - amikor az ő idejük elérkezett.
A vadász neve volt: Szeptember, a piktoré: Október, s a muzsikusé: November.
Anyjukat pedig úgy hívták, hogy: Ősz.

2016. szeptember 18., vasárnap

Szabó Lőrinc - Hajnali rigók


Hajnali négykor bekiabáltak,
ahogy a torkukon kifért,
(bár az ablak alatt a fáknak
zöld korcsmáiba még alig ért,
még nem is ért új fénye a napnak)
s mint a bolondok, úgy kacagtak,
kurjongattak az ablak alatt vad
vigadozásban a kerti rigók.

Hajnali négykor e szárnyas égi
korhelyek dala vert ma fel.
Micsoda hangok csetepatéi!
Füttyök, sípok, ezer meg ezer!
Bosszantott ez a csibészlárma,
de a szívem nemsokára
együtt dalolt, egy nótára
vert veletek, buta sárgarigók.

S mintha én volnék a hajnal,
mintha én volnék a kert,
úgy megteltem e friss zsivajjal,
úgy telezengett az irigyelt
állati jókedv bölcsessége,
hogy valami könnyű égbe,
földöntúli békességbe
vittek, emeltek a földi rigók.

Hajnali négytől harsogott a
korhelynóta az ablak alatt;
úgy zengett az a dal, hogy azóta
nélküle is csupa fütty a nap;
csupa fütty, pedig elhallgattak
s reggelre emlék maradt csak,
hogy milyen éktelenül mulattak
a hajnali kertben a sárgarigók.

2016. szeptember 15., csütörtök

Kalász Orsolya - Világot jelentő kezek

http://form9.tumblr.com/post/25818720368

Ahol megérintjük egymást,
mintha a bőrön
tenyérnyi színpad nyílna,
reflektor is a kiáradó hő -
meleg fénykörébe
lép az, ami lélek
de se nem a tiéd, se nem az enyém,
az, aki csak egymásban
fokozható önmagunk.
Tudni, hogy így van és nem félni,
miközben bőrünk kockáztat,
ez világot jelentő kockázat,
tudni, hogy így van és nem félni,
nekünk a vihar szeme,
a legendás egyszemű csönd,
a lelkiismeret nélküli csönd,
mély és meghitt,
tehát egy tó is, fölé
eget emelek kezedből
és ahogy csak erővel bírom,
úszom tükrözött felhői közt.

Oravecz Imre - Üzenet

http://eduardo-bird-watcher.blogspot.hu/2010/05/csonttollu_13.html

Ma a madáretetőre szállt egy ismeretlen madár,
de nem evett.
A madaraskönyv csonttollúnak tudta,
de szerintem megint anyám lelke volt.
És most azért jött nappal,
hogy lássam tarka, szép tollazatát,
mellyel azt jelenti:
jól érzi magát odaát.

2016. szeptember 12., hétfő

Csepeli Szabó Béla - Kéregető?

https://www.flickr.com/photos/eriagn/7149465311/in/set-72157629618512910/
- Egy félreértésről -

Útjaimon olykor-olykor,
jó szóra, melegre vágyva,
itt is, ott is bekopogok
egy-egy fényes-arcú házba,
de ha látják ütött-kopott,
nagy, viharvert tarisznyámat,
s kezemben a vándorbotot,
máris tovább ballaghatok.
Pedig hát ha szemük volna,
látnák, hogy nem kéregető,
hanem adakozó vagyok.


Életszomj I.-II. kötetből (1999.)

2016. szeptember 7., szerda

Katona Klári - Álomsziget

Magányos reggeleken
mikor minden oly érvénytelen
kérdem, miért keresem mégis
nyelvemen ébred a szó
megébred tőle a gondolatom
s kérdem, miért keresem én is
s ahol a tér túl tág a szemnek
valami lassan mozdul bennem,
mint mikor kezemhez egy másik ér
nem látom még és nem is érzem
csak várom mindennek a kezdetét


hányan férnek el, hányan férnek el
álmod szigetén
merre visz az út, hogy találok rá
te merre indulnál?
ahogy most két kezedben érzem
egy álmot tartasz éppen,
s talán nem hiányzik semmi más
csak az a láthatatlan lépés
mivel a semmi tengerén jössz át


mikor a lélegzet puha szárnyán
moccan a veszteglő idő
mikor a félelem suhogása
szívedben újra ad pihenőt,
mikor a rosszkedvvel teli álmod
emlékek sarkában kuporog,
akkor már ne félj!
most tudd, mit sejtettél
nincs már túl korán
nincs több jel, ne várd
nincs már túl korán
most menj, és meg ne állj!


hányan férnek el, hányan férnek el

álmod szigetén
lesz-e ott helyem, elfogadsz-e majd
lesz-e ott helyem?
maradt még hátrahagyott kérdés
hányféle múlhatatlan érzés
mit velem magadhoz szorítanál
csak el ne téveszd most a lépést
most nem segíthet senki más


hányan férnek el, hányan férnek el
álmod szigetén
lesz-e ott helyem, elfogadsz-e majd
lesz-e ott helyem?
most hogy két kezedben érzem
egy álmot tartasz éppen
hiányom rámnyitja tekinteted
gyorsítsd, gyorsítsd most a lépted
hagyd most a hétköznapi lelkedet


Album: Neked (1992)

2016. szeptember 5., hétfő

Suhancos - Vele jó

Volt meg szerintem lesz is pár
Akiben már nem, de régen megbíztál
Ez nem freestyle, ezt írom most este
Feri mindig is a lányokat leste
Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg
Hogyha összeér az övé, meg a te térded
Akkor már érted, akkor majd érzed
Egy pillanat alatt, összerak és szétszed
Van pár szép seb, itt a hátamon
Van pár szép év, itt a vállapon
Vele jó volt, előtted is vállalom
Veled jó, mert ítt vagy és átkarolsz
Mindenre válaszolsz, mindig rám vársz
Én meg rád, akár egy táncház
Pördülök veled, míg derekad hozzám
Ha könyv volnál százszor újra lapoznám
 
Itt a tested, eljön érted
Szűk a ruha, nem így kérted
Kezem alatt ég a paplan
Tollaidat lehullattad
Benne fekszünk, kész a fészek
Minden este hazatérek

Vele jó, vele megy a hajó
Olyan igazi lány, olyan belevaló
Akivel hajnalig, akivel reggel újra
Akivel bármikor lépnél ismeretlen útra
Vele jó, vele megy a hajó
Mellettem ébredsz, de eltemet a szó
Hogy talán majd egyszer, egyszer soká
Előbb válik valamelyikünk, újra porrá
Veled jó, veled megy a hajó
A nap égethet, vagy eshet a hó
Istennel egy kertben, örök keretben
Ha úgy néztél rám, mindig nevettem
Veled jó, veled megy a hajó
Szeretlek, és nekem ez a jó
Veled jó, veled megy a hajó
Kicsike csónak, és én alatta tó

Vele jó, vele jó
Vele mindig jó
Vele jó, vele jó
Vele fut a hajó

Itt a tested, eljön érted
Szűk a ruha, nem így kérted

Sorban állunk, többre vártunk
Megbékélve, bőrig ázunk

Vele jó, vele jó
Vele mindig jó
Vele jó, vele jó
Vele fut a hajó

2016. szeptember 4., vasárnap

Percy Bysshe Shelley - A Szerelem Filozófiája


Folyóba ömlik a patak,
tengerbe a folyam,
a szellő-nász széllé dagad,
a szél széllel rohan.

Törvény, hogy ne légy egyedül;
a magány mostoha;
a föld s az ég is egyesül,
csak én veled soha.

A felhő szirteket ölel,
a hullám lágy habot,
s a virág sem taszítja el,
kit párjául kapott.


A hold a tó vizén csobog,
réten ragyog a nap -
mit ér mindez, ha nem fonod
körém két karodat?


Fordította: Szabó Lőrinc

Love's Philosophy


The fountains mingle with the river,
And the rivers with the ocean;
The winds of heaven mix forever,
With a sweet emotion;
Nothing in the world is single;
All things by a law divine
In one another's being mingle;--
Why not I with thine?

See! the mountains kiss high heaven,
And the waves clasp one another;
No sister flower would be forgiven,
If it disdained it's brother;
And the sunlight clasps the earth,
And the moonbeams kiss the sea;--
What are all these kissings worth,
If thou kiss not me?
 

2016. szeptember 2., péntek

Thich Nhat Hanh - A Free White Cloud

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Cloud_over_Gaggio,_a_mountain_in_Ticino,_Switzerland.jpg
I remember
when you were still a white cloud
 
floating freely
 
wherever you wanted to go.

I too was following my own course as a stream,

seeking its way to the immense ocean.

You enjoyed listening to the chanting pines
 
on the high peaks.

I moved up and down, 

in and out,
 
on the white crest 
of the infinite waves.

Seeing the world of humans suffer so much,
 
their tears becoming rivers,
 
you transformed yourself into rain.
 
Raindrop after raindrop fell each winter night.
 
White clouds covered the whole sky.

The sun agonized
 in such darkness.

You called me back.

You called to me 

to take my hands
 
and create a powerful storm together.

How could we not struggle 

when even the prairie flowers 

and mountain grass 

moaned from the pain of injustice?

You lifted up your angelic arms,

determined to release the chains of oppression.

War and darkness enveloped everything.

The dark barrel of the gun -- the utmost violence --

bones heaped up into mountains,

and blood flowing into rivers.

Even after your hands were crushed,

my dear, the chains were not removed.

I called the thunder back to your side.

We were determined to confront violence.

You were brave.
 
During the darkness of the night,
 
you transformed yourself into a lion king
 
and let out a powerful roar.

In the foggy night,
 
tens of thousands of evil spirits
 
heard your roar
 
and shivered, 

filled with fear.

But fearlessly,
 
you never stepped back,

even while so many layers of traps and dangers
 
were before us.

You looked calmly at the violence
 
as if it weren't there.

What is the nature of life and death?
 
How could life and death pressure us?

You called my name with a smile.

Not a single moan came from you,
 
even under chains and torture.

Now you are free.

The chains can no longer confine your true body.

You return to your life as a white cloud
 
just like before --

a white cloud utterly free
 
in the immense sky.

Coming and going --

it's up to you.

When you want to have a look, you just stop.

As for me,
 
I am still on the crest of the waves,

singing for you
 
this epic song.

2016. szeptember 1., csütörtök

Simon István: Csillagot láttam

https://hu.pinterest.com/pin/96475616994844489/
Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.

Mert az életem annyi botlás,
és mennyi álmom a romhalmaz:
a könnyed kellett, amíg hallgatsz,
egy tiszta csillag, hogy azon láss
és légy irgalmas.

Kis csepp, a harmaté ha ennyi,
ám benne fájdalmad a tenger,
mégis tűrted, hogy hideg szemmel
ne ítéld azt, akit szereteni
akarsz, mert ember.

S éreztem, megszorítva formás
kezedet - mellyel letörölted -
hogy olyan kapocs rajta a könnyed,
mint ami kicsi hegyi forrást
óceánokkal összeköthet.