2024. május 16., csütörtök

2024. május 15., szerda

Balla Zsófia - Örülök

 

Örülök,
hogy ma nem rossz egyedül,
és hogy a kazánban nem fenyegetett a víz.
Hogy ma már végre valóban dörgött,
s a villám szépen sikerült.

Jó, hogy ma előzékenyebb
volt a kottatartó,
és volt egy olyan napom is,
amikor magam nem fenem. 

És ma elpirultak az úton,  
ha felnéztek rám, a tócsák, 
és amikor kikérdeztek, 
azt mondhattam, hogy nem tudom.  
 
Ma végre engem is elért
pár pillanatra az öröm. 
Okot nem tudnék mondani. 
Talán mert élek. Csak azért.  
 
 

2024. május 14., kedd

Áprily Lajos - Csend (II)


Gyertyán és bükk. Alattok
őz járt: az érre ment.
Egy titkos fejsze csattog
az erdőn, messze, bent.

Megálltam és figyeltem:
megállt és megpihent.
Csupa csend volt a lelkem,
s az erdő csupa csend.

2024. május 13., hétfő

Sadhguru - Az együttérzésről


Az együttérzés nem azt jelenti, hogy kedvesen leereszkedő vagy, hanem azt, hogy szenvedélyesen érdekel minden magad körül.
 
Compassion is not condescending kindness. It is a passionate engagement with everything around you.
 

2024. május 11., szombat

2024. május 9., csütörtök

Weöres Sándor - Ének a határtalanról

 


Amikor még senkise voltam,
fény, tiszta fény,
a kígyózó patakokban
gyakran aludtam én.
 
Hogy majdnem valaki lettem,
kő, durva kő,
hegylejtőn jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.
 
És végül élni derültem,
láng, pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.

2024. május 7., kedd

Szabó T. Anna - Titok


Egy szál bezárult tulipán.
Ég vize rajta.
Bibe és porzók bársonyán
szirmait körbecsavarja.
 
Borzongva titkos muzsikán,
titkait mind betakarja.
Egy szál bezárult tulipán,
ég vize rajta.

2024. május 5., vasárnap

Mezey Katalin - Túl sok a lyukas zokni odaát

 


Túl sok a lyukas zokni odaát,
Isten magához hívta Nagymamát.
Jól tudja, hogy ő néhány hét alatt
mindent megstoppol, ami elszakadt,
és kér az angyaloktól új varrnivalót.
Amit ő varr, biztos szép lesz a folt
az agyonmosott ingen-glórián,
alsóneműn avagy felső ruhán.
El nem nyűhetnek annyi szárnyat, inget,
hogy új ruhába ne öltözze mindet.
Hogy a zseb olykor rossz helyre kerül,
vagy egyik szár hosszabbra sikerül,
előfordulhat, mert megnyúlt a centi,
és már nem volt idő egy újat venni,
mikor hirtelen indulnia kellett,
mert a betegség nem ismert kegyelmet.
Vitte, amit vagy ötven éve használ,
ami elszakadt, meg van toldva is már.

Fűzi a cérnát, szorgalmasan szurkál,
a vászon fölött keze föl s alászáll,
sziszeg a varrótű vagy a kötőtű csattog,
hamar elkészül, pedig sose kapkod.
Körben angyalok, a szívük világít
a gyolcs alól. Itt a divat nem számít,
de? mégis ügyes fodrot ráncol
felhő-tüllből, könnyű ködfoszlányból.
Tudják, persze, hogy szeretetből varrja,
ahogy a földön is csak varrta, varrta,
ha fizettek, ha nem fizettek érte,
mindenkinek, aki jó szóval kérte.
 


2024. május 4., szombat

Derek Walcott - Szeretet szeretet után

 

Eljön az idő,
Amikor áradó jókedvvel
üdvözlöd saját magadat megérkezvén
a saját ajtódhoz, a saját tükrödben,
és mindketten mosolyogtok,
egymás üdvözlésén,
és azt mondjátok egymásnak:
 
ülj le. Egyél.
Újra szeretni fogod ezt az idegent,
aki te magad voltál.
Adj neki bort. Adj neki kenyeret.
Add vissza neki a szívedet, az idegennek,
 
aki egész életedben szeretett téged,
akit figyelembe sem vettél mások miatt,
aki szívből ismer téged.
Vedd le a szerelmesleveleket a könyvespolcról,
 
a fényképeket, a kétségbeesett jegyzeteket,
és hámozd le a képmásodat a tükörről.
Ülj le. Ünnepeld az életed.
 
~ o ~ o ~ o ~
Love After Love

The time will come
when, with elation
you will greet yourself arriving
at your own door, in your own mirror
and each will smile at the other's welcome,

and say, sit here. Eat.
You will love again the stranger who was your self.
Give wine. Give bread. Give back your heart
to itself, to the stranger who has loved you

all your life, whom you ignored
for another, who knows you by heart.
Take down the love letters from the bookshelf,

the photographs, the desperate notes,
peel your own image from the mirror.
Sit. Feast on your life.
 
 

2024. május 1., szerda

Oláh András - szilánkok

 

ránk nyitja
lila szembogarát
az éj
*
a gyertyafény
arcod
szivárványát őrzi
*
parázna a perc
nyakad íve
perzseli ajkam
arcom
tenyeredbe költözik
*
kezed bilincsét
álmodom kezemre
hajad színével
takarózom