Fodor Ákos - Az igazi gazdagság

Nekem nem kell, hogy
enyém legyen – legyen
és kapjak belőle.

Fodor Ákos - Mérleg-Haiku

 

akárhogy,

__________ akár-

mikor: aki nem boldog

éppen:

_______ hálátlan

Károlyi Amy - Gyengéd

 

Akár ha állatra nézne,
a szeretet oly hirtelen,
a gyöngéd gyöngeség,
amikor megjelen.

A simításra lassan
meginduló kéz,
szeretni olyan könnyű,
szeretni nehéz.

Tudja, hogy terhet vállal,
ólom-nehezet,
mi mindent bír a gyöngéd-
erős szeretet.

Kahlil Gibran - A dolgok megjelenéséről

 

A dolgok megjelenése az érzések függvényében változik; varázslatot és szépséget látunk bennük, miközben a varázslat és a szépség valójában mi magunkban van.

 

The appearance of things changes according to the emotions; and thus we see magic and beauty in them, while the magic and beauty are really in ourselves.

Sík Sándor - A tó lelke

Állottam hosszan, hallgatag,

A fák alatt, a tó felett.

Halvány holdfény a gallyakat

Sugárba vonva reszketett.

Ködben, homályban állt a tó,

A légben néma mély igézet,

Félálmodásba ringató.

 

A tónak lelke megigézett.

 

Levél se mozdul, nesz se szól.

Hallgat a víz, szunnyad a szél.

Hullám közül, a víz alól,

A sejtelem világa kél.

A tó beszél. Én hallgatom.

S a vízbe nézek, egyre nézek.

Élek?... Nem élek?... Álmodom?...

 

A tónak lelke megigézett.

 

Testetlenül és nesztelen

Hűvös sugalmak rajja kel,

És átszűrődik lelkemen.

A tó, a tó titkot lehel.

Átsző mindent e lehelet.

Minden titok, amerre nézek.

Nedves köd ül a táj felett.

 

A tónak lelke megigézett.

 

Homály, homály! Minden homály!

Ez a Chaos! Ez a setét!

A némaság ős lelke száll

Nagy szürke szárnyon szerteszét.

A nagy szárny zajtalan suhan.

Még nincs napfény. Még nincsen élet.

Az anyag áll csak hangtalan.

 

A tónak lelke megigézett.

 

A némaságba belevesz

A gondolat, a képzelet.

Igen, az első reggel ez:

A Lélek a vizek felett.

Elömlik, áthat mindenen.

Csak egyet látok, egyet érzek:

A végtelen! A végtelen!

 

A tónak lelke megigézett.

 

És halkan és önkénytelen

Imádság fogan ajkamon

Arcod előtt, ó Végtelen.

Imádkozom, imádkozom.

És bennem föllobog a fény:

Mely elveszett a vak homályban,

A Fényes Végtelen ölén

A lelkem, a lelkem megtaláltam!

Szabó T. Anna - Fák

Fák nevét olvasom most: vasfa szivarfa puszpáng

kocsányos tölgy cukornyír berkenye tiszafa —

szálerdők lombos erdők fenyőfák vonulása

tűlevél roppanása rézsútos fény szaga

elnehezült gyümölcsfák részeg dongás a fűben

pikkelyes kéreg résén szivárgó gyantacsepp

sokszemű sima törzsek bámul a néma erdő

tavaszi nyirkos földszag ágak közt fellegek

szélnyikorgatta gyertyán vergődő nyír sírása

sodrásban fűzfa ága alámosott gyökér

holdfénytől kába bükkfák lélegzet jár a lomb közt

odú esővíz fészke rezgőnyárfán a szél

toboz zölddió íze olvadt akácfaillat

az ingoványon éger sírokon ciprusok

földön platánfa kérge pörgő juhar-propeller

szirom szitál fehéren esőhang lomb zuhog

egyetlenegy fenyőfa sűrű erdőzúgása

egyetlen öreg hársfa ragadós mézszaga —

a korhadékony törzsek a fénybe tárt levélzet

a gyökér közt sötéten furkáló éjszaka —

időm hozzájuk mérem lassítom szívverésem

tudja őket a csontom a bőröm a szemem

nem név de íz szag emlék sóvárgás közelükre —

tág létük érintését könyv nélkül ismerem.

 

A Fény című kötetből, 2002

Forrás 

Nadler Herbert - A hajnalról

 

"Hajnal" csak hat betű papíron; jelentőségét csak az tudja, aki ismeri, aki nemcsak szemével látta, hanem lelkével megérezte, aki elmerült a virradás természeti csodájában, aki áhítatosan nézte a keletről jövő rózsás derengést és megérezte a végtelenséget és az örökkévalóságot."

 

Nadler Herbert

Forrás: Labirintus Meseterápia

Sohonyai Attila - Örök éhség

Ha megjövök, csak szótlanul
leülök, s nézlek; majd jóllakok.
Szemeimmel táplálkozok, s

nézem, hogyan fogy el minden

lényed. Mit nekem készítettél
napközben, s amiért egész nap
epedtem, ezért neveletlenül
felzabálom. S nem kérek érte 

elnézést, se bocsánatot, s még
vágyam se lesz csillapodott, de
ha végeztem, kicsit megnyugszom.
Remegő kezeimből a rángást
elcsitítom, s leheverek megmaradt
szerelmed mellé. A gőzéből nagyot
szívok, megmerítkezem benne,
s ha újra enni kíván kedvem,
megint harapok, bár tudom, ismét
éhes maradok. Majd újra
leheverek melléd, s mint csönd
a szüntelen hangot; elfogadom -
mind éhezik, ki szeret, s mindnek
kevés abból a sok.

elnézést, se bocsánatot, s még
vágyam se lesz csillapodott, de
ha végeztem, kicsit megnyugszom.
Remegő kezeimből a rángást
elcsitítom, s leheverek megmaradt
szerelmed mellé. A gőzéből nagyot

Forrás: www.poet.hu

Forrás: poet.hu

Sohonyai Attila - Nyár van

Elmondhatatlan nyár van;

fahéj a vaníliával, tikkadt

gyümölcsökkel úszik a

párlat és csak fekszünk

a nyugágyon, ahogy körülvesz

e nyugalmas béke-háború

a virágok s méhek viadalában –

nyár van, nagyon nyár.

 

Lekvár, élesztő, reggeli

harmatos szemeinkben

délre a világ ruhákat cserél,

majd újra öltözik, milliónyi

színpompa áriaként zenél,

s ha nyár, akkor rét, akkor

mezőn heverés: felhőkkel

s csillagokkal fogadunk,

melyikünk fekszik a másik

fölé. Mézes narancs bőrödhöz

ragadok mint fűhöz a reggeli

napfény – közben limonádét.

 

S este sétálva a szerecsen,

bíbor fűszeres ég alatt,

mikor a holnapi csodára

készül a nap, belesúgod fülembe

szellő-halkan; „a semmibe

de elfáradtam”, s nevetünk

nagyokat, majd eltűnünk

a bódult szerelem-fák alatt.

 

Sohonyai Attila

Barcza Katalin - Csak csöndben nézz

 

Csak csöndben nézz.

A hajnal csorran, mint a méz,

és súlyosan és fényesen

szétterül kinn a réteken.

 

Tudom, hogy vársz.

Magadban állsz,

félfordulat az út felé,

s a halk vidék most bontja szét

selyemcsillámú köntösét.

 

Alul a föld. Fölül az ég.

S ki csöndben vár, a hídra lép.

 

Barcza Katalin - Tiszta Mese

 

Labirintus - Meseterápiás Műhely