Garai Gábor - Nyári búcsú

Itt ülök a nyár ölében,
szalma száll a szívem körül
szerteszét. 

Nagyanyám idézi ajkam,
és a főszél szövi rajtam
szőttesét.

Fönn kék az ég, mint az élet,
erős a föld, mint a lélek,
hull a Nap. 

Nincs felhő, mit elzavarjak,
sárga magra kondor varjak
hullanak.

Tegnap – csalfa szájú gorgó –
fordultam, mint napraforgó
örömre, 

s úgy nézek ki most e nyárból,
mint ki búcsúzik a tájtól
örökre.

Radnóti Miklós - Hajnal

Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vizfenéken.

A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dudoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.

Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,

nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át…
ezüst halakat virágzik a tó 

és az éleshangú reggel így kiált:

halihó ha-hó ha-hó halihó!

Sárhelyi Erika - Csendpercek

mint márványban a finom erezet
úgy lopakszik át szívemen a csönd
elringat karján az emlékezet
s a béke mint gondosan vetett föld
lassú-szépen virágzik ki bennem
beborítva a gondok erdejét
csupa illat íz és fény a lelkem
a csend rám lopja könnyű köntösét