Juhász Gyula - Tavasz-esti dal

Csillagvizsgáló Blog

 

Sötétkék selymét
Az égi sátor
Kitárja - s csönd lesz
A végtelenség.

A messze élet
Itt zeng szívemben
S e zene békén
Az égre réved...

Ti régi esték,
Ti messzi vágyak:
Ma minden álom
És minden emlék.

Ma csillagokra
Néz már a vándor
Nyugodt, örök, bús,
Tenger rokonra...

Zenélj szelíden
Szent tavasz este
S mint a virágok,
Mély végtelenbe
Nyílj ki ma szívem!

Szabó T. Anna - A madár

Orbán Zoltán - Léprigó

Nem pattant fel még a hársfa
olvadékony mézvirága,
még nem hömpölyög az illat
mint az áradó folyó,
de a fényzöld lombozatban
mézgásan csorog a dallam:
füttyöget és csetteget egy
szürketarka léprigó.

Énekében nincs cikornya:
mintha aprókavics volna
torka mélyén, úgy csereg fel
először, csak próbaképp,
megáll aztán, vetélytársa
távoli válaszát várva,
figyelmesen hallgatózik,
félrebillenti fejét.

Bár ligetnyi madárdal szól,
kihallja a madárdalból,
hogy távoli revírjéből
a másik mit válaszol,
s megereszt egy könnyű trillát –
úgy pereg le, mint a csillám:
villódzik a levegőben,
s mire leér, nincs sehol.

Megint szünet. Most a kedve
megjön, s belemelegedve
cifrázza és hajlítgatja
a bonyolult íveket –
de egyszerre abbahagyja,
és tetű után kutatva
szárnya viszketős fonákján,
gyorsan tollászkodni kezd.

Forrás: A madár. Azt hiszem, a Rögzített mozgás kötetemben volt (2004).

Charles Baudelaire - Kapcsolatok

Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja, 
s a vendéget szemük barátként figyeli.

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.

Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,

melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.

A romlás virágai

Fordította: Szabó Lőrinc 

~ o ~ o ~ o ~ 

Correspondances

La Nature est un temple oú de vivants piliers
Laissent parfois sortir de confuses paroles;
L'homme y passe à travers des forêts de symboles
Qui l'observent avec des regards familiers.

Comme de longs échos qui de loin se confondent
Dans une ténébreuse et profonde unité,
Vaste comme la nuit et comme la clarté,
Les parfums, les couleurs et les sons se répondent.

Il est des parfums frais comme des chairs d'enfants,
Doux comme les hautbois, verts comme les prairies,
– Et d'autres, corrompus, riches et triomphants,

Ayant l'expansion des choses infinies,
Comme l'ambre, le musc, le benjoin et l'encens
Qui chantent les transports de l'esprit et des sens.

Les Fleurs du mal

Wladyslaw S. Reymont - ...bennünk veszi kezdetét minden valóság

Minden a lehetséges határain belül van! Mivel bennünk veszi kezdetét minden valóság! A gondolat is megvalósulás, amely még rajtunk kívül is tovább él. Isten ábrándjai vagyunk, a világ pedig a mi ábrándunk. Nincs kettősség, csak tökéletes egység, örökös ingajárat a két véglet, a halál és az élet, vagyis a "tudok" és a "vagyok" között!

Wladyslaw Stanislaw Reymont - A vámpír

Falu Tamás - Szavam...

Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne. 

Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed. 

Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon. 

Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza. 

Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.

Falu Tamás

Tavaszi szél vizet áraszt ...

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ, virágom, virágom

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom
 
Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom

De a ruha nehéz gúnya, virágom, virágom
Mert azt a bú holtig nyomja, virágom, virágom 

Te is árva, én is árva, virágom, virágom

Bújjunk egymás árnyékába, virágom, virágom

Bújjunk egymás árnyékába, virágom, virágom

Menjünk egymás hajlékába, virágom, virágom

Palya Bea énekel 7:15-től

Gyurkovics Tibor - Hajnal

A nap aranyos karikája
sugaraz rá nagy sisakot
karját kinyújtva a tájba
mint hajnali fáklya, lobog.

Lesem, idejössz, ideérsz-e
a fák közt? Rajz a vizen
cikázik az árnya, a lépte
hogy sajdul és fáj a szivem!

Ne siess, ne siess, de szeretlek!
Tudod-e, hova érsz, te leány?
Itt zúgnak estente a vermek
itt hullik a fűzfa reám.

A sípjaim is szomorúak

az ünneplőm fekete
ősszel madarak raja krúgat
és csontos a férfi keze.

Csak a fejsze villog a vállon
a melledet hó födi el
és nappal oly nagy a magányom
hogy estére nem birom el.

Gyere már, gyere már, ideérsz-e?
Sugaras kicsi énekesem
kapaszkodj nyírfa-levélbe
azon érsz ide szélsebesen!

Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd
Tiéd a sóm, kanalam
mezítlen kell idejönnöd,
hogy rádadjam, ami van.

Rádadjam ruhául a tájat
s a bíbor nagy hegyeket
el kell, hogy bírja a vállad
mindent, amit szeretek.

Örökké hordjad a házam
csiga fel, csiga le, ez az út
és én adok Néked majd három szivet
falevél-alakút!

Szeretlek, jobban a szélnél
mi öleli hosszan a fát
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át.

A hegyek a csontjaim...

 . Corse . Bavella . 

A hegyek a csontjaim, 
a folyók az ereim.
Az erdők a gondolataim, 
és a csillagok az álmaim.
Az óceán a szívem, 
hullámzása a pulzusom.
A Föld dala írja a lelkem zenéjét.
Forrás: Az Ősanya

~ o ~ o ~ o ~ 

The mountains are my bones
The rivers my veins
The forests are my thoughts
And the stars are my dreams
The ocean is my heart
It’s pounding is my pulse
The songs of the earth write
The music of my soul
- Unknown

We are wildness

Weöres Sándor - Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből, 

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét. 

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent: 

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

Nikos Kazantzakisz - Istenről és a mandulafáról

Azt mondtam a mandulafának:

„Mesélj nekem Istenről.”

És a mandulafa kivirágzott.

Nikos Kazantzakisz

József Attila - Isten itt állt a hátam mögött

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

Romhányi József - Nyúliskola

Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
Hallgatják is tátott szájjal.

- Az egymást tapasztó
táposztó
levelek képezte káposzta
letépett
levelein belül tapasztalt betétet,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára
sorjába
visszatapasztjuk
a letépett táposztó káposztaleveleket,
a tapasztalt rendben,
akkor szakasztott, helyesen
fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
Ez a lecke! Megértettük? - kérdezte a nyúltanár.
Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
- Akkor rögtön feleltetek! -
Lapult a sok tapsifül,
füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!
- Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát,
mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
- Jóllakok! - felelte elképesztő képzetten
a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
de a tanár megbuktatta.

Romhányi József  -  Szamárfül

Madeleine Delbrêl - A hegyről jövő örömök

Kineret tó

Hiszen a szavak nem azért teremtettek,
hogy érintetlenül könyveinkben maradjanak,
hanem hogy magukkal ragadjanak,
és a világot felélesszék bennünk. 
Engedd, Uram,
hogy az az örömlecke,
az az örömtűz,
mit egy nap lángra lobbantottál a hegyen,
néhány parazsával megérintsen, megmarjon,
felöltöztessen és betörjön. 

Add, hogy általa
olyanok legyünk, mint „szikrák a tarlón”,
kik a város utcáit járják,
tömegeket kísérnek
a boldogságtól, örömtől megfertőzve. 

Hiszen van elég rossz és szomorú hír:
akkora zajt vernek,
hogy a te szavad már nem hallatszik.
Lármájukban robbantsd ki csendünket,
ami üzenetedet dübörgi.

Madeleine Delbrêl

 ~ o ~ o ~ o ~

Joies venues de la montagne

Puisque les paroles, ô mon Dieu,

ne sont pas faites pour rester inertes dans nos livres ;

mais pour nous posséder et pour courir le monde en nous ;

permettez que de ce feu de joie, allumé par vous,

jadis sur une montagne, que de cette leçon de bonheur,

des étincelles nous atteignent et nous mordent,

nous investissent, nous envahissent ;

faites que, habités par elles,

comme des « flammèches dans les chaumes »,

nous courions les rues de la ville,

nous longions les vagues des foules,

contagieux de la béatitude,

contagieux de la joie.

Car nous en avons vraiment assez

de tous ces crieurs de mauvaises nouvelles,

de tristes nouvelles.

Ils font tellement de bruit,

que votre parole à vous ne retentit plus.

Faites dans leur tintamarre,

éclater notre silence palpitant de votre message.

Dans les cohues sans visage faites passer notre joie recueillie,

plus retentissante que les cris des crieurs de journaux.

Plus envahissante

que la tristesse étale de la masse.

 

Fodor Ákos: Szép Ernő - visszhang

David Kanigan
  

Végy egy Ezt-vagy-Azt,

emeld föl a szívedig

s vigyázva tedd le.

Misztrál - Gyöngyöt az embernek

valami érzést
gyönyörűt, szépet
valami hangot
valami képet
napfény ecsetje
napsugár húrja
valami újat
valamit újra
valami ősit
valami égit
valami hősit
valami régit
valami földit
valami gyarlót
fagyöngyöt vágó
holdsugár-sarlót
 
szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést
átlépni közben
árkot, göröngyöt
és az Embernek
szórni a gyöngyöt

Wass Albert - Szegények azok...

Szegények azok, aki nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágoknak.

Wass Albert - Te és a világ

Petőfi Sándor - Mi kék az ég!

 

Mi kék
Az ég!
Mi zöld
A föld!
Zöld föld felett, kék ég alatt a
Hangos pacsírta fütyörész:
Dalával a napot kicsalta,
A nap rá gyönyörködve néz.
 

Mi kék
Az ég!
Mi zöld
A föld!
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van...
És én oly sült bolond vagyok,
Hogy idebenn a szűk szobában
Kadenciákat faragok!
 

Eperjes, 1845. április

Bényei József - Máglya

Bújnék ma is a melleidhez,
Nincs másik oltár.
Zsoltár zendült szememen
Ha rámhajoltál.

Bújnék ma is sötét öledhez,
Nincs máglya másik,
keresztjén lánggá nő a test
elhamvadásig.

Ne vedd el arcod árkait,
legyenek ágyam.
Karod közt hiszek valami feltámadásban.

Bényei József
 

Paul Verlaine - Holdfény

Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne. 

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:

életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban. 

Fordította: Szabó Lőrinc 

 ~ o ~ o ~ o ~

Clair de lune 

Votre âme est un paysage choisi
Que vont charmant masques et bergamasques
Jouant du luth et dansant et quasi
Tristes sous leurs déguisements fantasques.

 Tout en chantant sur le mode mineur
L’amour vainqueur et la vie opportune,
Ils n’ont pas l’air de croire à leur bonheur
Et leur chanson se mêle au clair de lune,

Au calme clair de lune. triste et beau,
Qui fait rêver les oiseaux dans les arbres
Et sangloter d’extase les jets d’eau,
Les grands jets d’eau sveltes parmi les marbres.

Radnóti Miklós - Április

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.

Esterházy Péter - Egy bizonyos szint fölött...

Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.