Pilát Gábor - A kockázatról

 

Egy biztos, ha semmit nem kockáztatsz, azzal mindent kockáztatsz.

 

Forrás

 

Jostein Gaarder - Tükör által homályosan

 

A dolgokat tükör által, homályosan látjuk. Olykor megkopik egy kicsit a tükör felszíne, ilyenkor átláthatunk a tükör másik oldalára. Többet láthatnánk, ha eltávolítanánk a felszínt, de akkor magunkat nem láthatnánk többé.

 

Jostein Gaarder - Tükör ​által homályosan

 

Forrás 

Jane Goodall - A nehéz nőkről

Valójában nem kell sok ahhoz, hogy egy nőt úgymond nehéz esetnek tartsanak. Ezért vagyunk olyan sokan.  

It actually doesn't take much to be considered a difficult woman. That's why there are so many of us.

 

Jane Goodall

Csukás István - Ki ette meg a nyarat?

Ki ette meg a nyarat? Tegnap
még itt volt, mértük a lázát:
37 fok árnyékban, vagyis a fák
hóna alatt. Most se láz, se nyár,
a fák dideregve kapkodnak a levelek
után, rémes csontvázak, kiköpött
halszálkák. De ki ette meg a nyarat?
A kutyámra nézek gyanakodva:
fejét rázza, pofáját nyitja, eloldalog,
megsértődve morog: „Megint mindent
rám kennek…” A fecskéket figyelem,
zsinórírást bögöztek a villanydróton,
silabizálom, de nem tudom elolvasni,
miről szól, kinek szól? Legyintek,
á, nekik ez túl nagy falat! Macska
füstöl át a kerítésen, szájában egéríz,
verébíz, lopott tejföl íze, nem foglalkozik
nyárevéssel, a harmadik szomszédból
gúnyosan visszanyávog. Finoman megpendül
a napraforgó cintányérja. Fülelek,
talán tud valamit. Talán a virágok!
A kertben rózsa, kannavirág, büdöske,
a kifeszített madzagon hajnalka tornázik;
szimatolva motyogom: „Kölnigyár, ott a nyár!”
A rózsa a fejét ingatja, a kannavirág
üresen kondul, a büdöske elpirul, a hajnalka
tele szájjal nevet: micsoda buta kérdés!
Fejemet ingatom, üresen kondulok, elpirulok,
de nem nevetek, mert nem, nem, egyáltalán
nem buta, mert hova tűnik, ami volt?
S dideregve kapkodok a leveleim után,
mert nyár vagyok és fa vagyok egy boldog
pillanatra, és miért voltam, hogyha
eltűnök, s miért tűnök el, hogyha voltam?

Salvador Dali - A sárkányokról

 

Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik.

Vekerdy Tamás - A tanításról

 Mert nem azzal hatunk, amit tanítunk, hanem azzal, akik vagyunk – akivé lettünk magunkon végzett munkánk során éppen eddig a pillanatig –, és azzal, ahogyan vagyunk, létezünk, benne élünk a világban, környezetünkben, ahogy a folyosón megyünk (a tempónk, a tartásunk) figyelő vagy messze (magunkba) tekintetű szemmel, ahogy köszönünk, vagy éppenséggel ahogy elhallgatunk az órán, elgondolkozva. Csupa olyan dolog a legfontosabb, amit nem lehet megtanulni és betanulni, ami ott helyben, a pillanatban születik meg. Valódi együttérzés, humor – válasz ki nem mondott gondolatokra; csupa improvizáció, ami ihlet, intuíció nélkül elképzelhetetlen.

Vekerdy Tamás - A tanítás tanulása? (részlet)

Lackfi János - Te is, én is

 

 

Te vagy az ág, én a levél,

te vagy az ér, én benne vér.

Te vagy a mák, én a dió,

te a tucat, én a bio.

Te vagy a kulcs, én meg a zár,

ha te a bér, én meg az ár,

te vagy a kés, én az acél,

te a szoknya, én a pecér.

Te az írás, én meg a fej,

te a zloty, és én a lej.

Te vagy a szem, én meg a száj,

te a lehet, én a muszáj.

Te az igen, én meg a nem,

ketten együtt a nemigen.

Te fül, én meg fülbevaló,

te a címzett, én feladó.

Te a labda, én az ütő,

te a süti, én a sütő,

te a citrom, én meg a mag,

én is magam, te is magad.

Te vagy a szörny, én meg a szép,

te a festő, én meg a kép.

Te a gitár, én meg a hang,

te vagy a nyelv, én a harang.

Te vagy a fej, én meg a nyak,

te a pohár, én a konyak.

Te vagy a csont, én meg a hús,

te az ajak, és én a rúzs.

Te vagy a sok, én a kevés,

te a sírás, én nevetés,

te vagy a min, én a denem,

te vagy a vég, a végtelen.

 

Forrás: Lackfi János

Albert Einstein - A kíváncsiságról

 

Nincs különösebb tehetségem. Pusztán szenvedélyesen kíváncsi vagyok.

I have no special talent. I am only passionately curious.

Lackfi János - Ha elfárad a lelkem...

 

Ha elfárad a lelkem, Isten a szeretet

puha kötelékeivel von magához,

leültet, és mozit rendez nekem.

Nagy bűvész, lesem a kezét, és ámulok.

Virágot rejt el a bimbóban,

gyümölcsöt a virágban,

magot a gyümölcsben,

teljes fát levelestül a magban.

Hernyót rejt el a lárvában,

pillangót a hernyóban,

petéket a pillangóban,

hernyókat a petékben.

Állatokat rejt az állatokba,

gyökérrendszereket és köztük

bujkáló, fészkelő állatokat

a földbe, halat a vízbe,

ikrát a halba, halat az ikrába.

Madarakkal szórja tele a levegőt,

tojással pakolja tele a madarat,

madarat helyez az összes tojásba.

Fájdalmakat rejt el a sebben,

áldásokat a fájdalom mélyére.

Világokat az emberi agyba,

embereket az emberagyban

kibomló világba.

Belekódolja önmagát

a nemzedékek láncolatába,

az apáról fiúra szálló áldásba,

a nagyanyától örökölt hunyorgásba,

a nagyapától örökölt fülvakarásba,

a vándorló anyajegyekbe,

melyek távoli ősöktől származnak,

és rejtett helyeken

elpecsételik a testeket.

Isten többszáz éven keresztül

utaztat egy fintort, egy nevetést,

mely landol végül

egy vadonatúj csecsemőben.

Szavakat hajít az idő sodrába

s azok életet adnak az utódoknak,

bőségét árasztja sejteken keresztül,

kiönt a gyermekáldás, az öröm,

embereknek álcázott angyalok

szállingóznak alá, mint repülőből

kiugrott ejtőernyősök, hogy egy adott

pillanatban felbukkanjanak,

és megmentsenek valakit,

aki mit sem sejt a veszélyről,

s csak utólag esik le neki,

mi történt valójában.

 

Lackfi János

Juhász Ferenc - A mindenség szerelme

Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,

hogy mért kíván szeretni...

Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,

hogy mért kíván szeretni...

Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,

hogy mért kíván szeretni...

Kezdetben a vágy csak önmagára várt még...

lassan, tompán, mélyéből remegve.

Kezdetben nem voltál Te sem,

csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető,

lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat

világ-tűz, vízözön,

ismeretlen és titkos robbanások,

május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...

Én nem kutattalak, mint csillagász az égen

egy új csillagot.

Matematikával, képlettel, logikával

számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,

csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,

társak között, még láthatatlanul.

Mert kezdetben nem voltál Te sem,

csak a vágy volt...

És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,

robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,

de még csak reszketés, sejtelem

voltál te is, voltam én is szívedben,

mégis tudtalak,

tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,

hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,

mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,

mert ehhez az értelem kevés,

és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,

mint az órával mérhető idő,

s az órával mérhető elektromosság.

És mégis tudtalak,

fölfogtalak és vártalak,

tudtalak léttelenül,

mert kezdetben közös volt minden elem,

mert kezdetben én is a csönd virága voltam,

mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,

kezdetben csak a vágy volt,

ahonnan fölszabadultál... 

 

Juhász Ferenc

 

Forrás

Nemes Nagy Ágnes - Lámpa

Lámpa van a szíved közepében,

attól fénylik minden porcikád.

Lámpafényed bársonyosra szűröd,

mégis, ahol vékonyabb a bőröd,

rózsaszínben földereng a szád.

Hajad, az a fecske-fekete,

lila szikrát pattogtat az éjben,

köztük arcod csillog, mint a köd,

augusztusi csillagok között –

lámpa van a szíved közepében.

 

Forrás

Rumi - Az ajándék

 

Nem tudhatod, milyen sokat kerestem a neked szánt ajándékot. Semmi nem tűnt hozzád illőnek.

Mi értelme lenne aranyat vinni az aranybányába vagy vizet hordani az óceánba? Bármi, ami eszembe jutott, olybá tűnt, mintha Keletre fűszert vinnék.

A szívem, lelkem sem adhatom, hiszen van szíved, lelked.

Így hát hoztam neked egy tükröt. Nézd magad benne és emlékezz rám.

 

You have no idea how hard I have looked for a gift to bring you.

Nothing seemed right.

What is the point of bringing gold to the gold mine, or water to the ocean.

Everything I came up with was like taking spices to the Orient.

It is no good giving my heart and my soul because you already have these.

So I have brought you a mirror. Look at yourself and remember me.

 

Rumi

A határról

 Béke Sztúpa, Zalaszántó

 

A határ nem az égbolt. A hitrendszered az.

 

The sky is not the limit. Your mind is.

 

(Eredete ismeretlen)

William Blake - Dal

Együtt összhang, s szerelem
lelkeden és lelkemen:
ágaink keverve fenn,
gyökereink odalenn.

Ágainkon örömek,
csiripelők, édesek;
lábunk alatt halk erek:
ártatlanság, szeretet.

Rajtad almát hord az ág,
rajtam tündöklő virág;
lombod hinti illatát,
benne lágy a gerle-ágy:

fiókáit eteti,
bús énekét lengeti.
Lombod bűbájjal teli,
a szerelmet hirdeti:

ott fészkel a szerelem,
ott alszik az éjeken,
s nappal ugrál eleven
ágaink közt szűntelen...

Fordította: Weöres Sándor

~ o ~ o ~ o ~

Love and harmony

Love and harmony combine,

And round our souls entwine

While thy branches mix with mine,

And our roots together join.

Joys upon our branches sit,

Chirping loud and singing sweet;

Like gentle streams beneath our feet

Innocence and virtue meet.

Thou the golden fruit dost bear,

I am clad in flowers fair;

Thy sweet boughs perfume the air,

And the turtle buildeth there.

There she sits and feeds her young,

Sweet I hear her mournful song;

And thy lovely leaves among,

There is love, I hear his tongue.

There his charming nest doth lay,

There he sleeps the night away;

There he sports along the day,

And doth among our branches play.

Michael Ende - Az örömről

Mert már tudta: a világ az öröm ezer meg ezer formáját kínálja, de ezek alapjában véve mind egyet jelentenek, a szeretni tudás örömét. A kettő egy és ugyanaz.

Michael Ende

Forrás

Anita Moorjani - Amikor megszülettem erre a világra ...

Amikor megszülettem erre a világra,

Csupán szeretni, nevetni és a fényemet ragyogtatni voltam képes.

Aztán, ahogy nőttem, azt mondták, hogy ne nevessek.

"Vedd komolyan az életet", mondták, "ha előre akarsz jutni ebben a világban".

Így hát abbahagytam a nevetést.

Azt is mondták: "Vigyázz, kit szeretsz, ha nem akarod, hogy összetörjön a szíved".

Így hát felhagytam a szeretéssel.

Azt is mondták: "Ne ragyogj olyan fényesen, mert az túl sok figyelmet von rád".

Így hát abbahagytam a ragyogást, összementem, elsorvadtam és meghaltam,

Csak azért, hogy a halálom után megtanuljam, hogy az életben csak az számít, hogy szeressünk, nevessünk és ragyogtassuk a fényünket!

~ o ~ o ~ o ~ 

When I was born into this world

The only things I knew were to love, laugh, and shine my light brightly.

Then as I grew, people told me to stop laughing.

“Take life seriously,” they said,

“If you want to get ahead in this world.”

So I stopped laughing.

People told me, “Be careful who you love

If you don’t want your heart broken.”

So I stopped loving.

They said, “Don’t shine your light so bright

As it draws too much attention onto you.”

So I stopped shining

And became small

And withered

And died

Only to learn upon death

That all that matters in life

Is to love, laugh, and shine our light brightly!

Anita Moorjani