Csepeli Szabó Béla - Élet és halál határán

Rassouli - The Other Side of Time

Az éjszaka nem álmodtam;
az éjszaka nem is éltem,
minden vak éj a halálom,
minden hajnal születésem.
Három világrész van bennem,
ebből kettőt bebolyongtam,
egyik lent van a szívemben,
másik fent a homlokomban.
Amelyik a szívemben van, azt rőt óceánok mossák,
amelyik a homlokomban,
azt villámok ostorozzák...
Évek óta zord búvárként merülgetek önmagamba,
kutatom az iszapos mélyt,
s bámulok a harmadikra.
Opálos-zöld félhomályban
mohos koponyák lebegnek,
mint sejtelmes éjszakában távoli bús égitestek...
Álmainkon túli tájak
titka borong szemük árkán,
s én kószálok mint az árnyak,
Élet és Halál határán,-
a harmadik világrész vak,
félelmetes partvidékén,
míg felkél a hajnali Nap
egünk selymes azúr-
kékjén...

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
www.csepeliszabo.hu

Rainer Maria Rilke - Őszi nap

Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.

Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;
add, még két napjuk délszakibb lehessen,
s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,
csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.

Nem épít már, ki most hajléktalan.
Hosszú magányra vár, ki most magányos.
Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,
és az allékat járja nyugtalan,
mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz.

(Fordította: Tandori Dezső)

Mary Elizabeth Frye - Ne jöjj el sírva síromig

Rassouli - Soul Journey

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál. 

~ o ~ o ~ o ~ o ~

Do not stand at my grave and weep
I am not there. I do not sleep.
I am a thousand winds that blow.
I am the diamond glints on snow.
I am the sunlight on ripened grain.
I am the gentle autumn rain.
When you awaken in the morning's hush
I am the swift uplifting rush
Of quiet birds in circled flight.
I am the soft stars that shine at night.
Do not stand at my grave and cry;
I am not there. I did not die. 

Mary Elizabeth Frye

Dienes Eszter - Szerelmes dal

Súgom, gyónom, fűnek-fának,
elszerettelek,
húsommal és nedveimmel
elkevertelek.

Esti égen csillagom vagy,
üzenő tüzem,
árva arcom pártfogója,
mindened hiszem.

Húsod húsom, véred vérem,
mindig tudtalak
álmomban ha álmodtalak,
megkívántalak.

Dienes Eszter - Éjben szalmazsákok

Két méter hallgatás
köztünk az árok;
lyukas ingemben
szívemig látszok.

Testem széjjelszórva
- éjben szalmazsákok -
leégett telihold
udvarában állok.

Mandulás két szemem
fogyó aranyába'
meglátszik szétosztott
mosolyom hiánya.

Úgy vagyok, mint a kő -
el kell, hogy dobjanak.
Vigasznak túl kevés,
támasznak ingatag.

Dienes Eszter - Kései kérdés

Az este
eszembe jutottál s akkor
hasított belém a gond, az édeni:
mondd, csókolóztunk mi a hitvesi
évek megmart estjein?
Súgtál te nékem - leszámítva a
becserkészés napjait - vérszínű,
meleg ízeket?
Szerettél? De tényleg,
szerettél engemet?

Dienes Eszter, költő 

Szabolcsi Erzsébet - Őszi hexameterek

Rebben a lenge levélke keringve leválva az ágról,
napfény csillan; a harmatcsepptől fénylik a fű is.
Bús ragyogással festi vörösre az ősz ma a tájat,
hűs csended betakar, gyönyörűség halk dala pendül.

Szilágyi Domokos - Ősz

Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállanak, zuhannak, leesnek.

Avar hullámzik, bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
- ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború,

add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a világra,
s legyen a szavam oly könnyű
s oly éles, mint a tavaszi fű.

Csepeli Szabó Béla - Asszonyillatú őszi szél

Égető, aszályos nyarunkat
derűs, napfényes ősz követte,
szikrákat szórt az életünkbe,
s felszítva ereinkben a vért
óarany szüretet ígért...
Ó, újbort csurrantó venyigék
gyönyörű öröme
s vén diófákat meg-megzörgető
asszonyillatú őszi szél,
- öregek ősze, őszi táj szele
miért is ne ígérhetnél
vén szívünknek is új reményt,
új vágyakat s szerelmeket,
ha ránk nevet a messzeség?
Míg utunk hóba nem merül,
miért ne élnénk - emberül?

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
www.csepeliszabo.hu

Karinthy Frigyes - Az időről

Az emberek rosszul mérik az időt - egyetlen mérték van, az átélés sebessége, [...]. 

Karinthy Frigyes
Utazás a koponyám körül (Rövid hetek és egy hosszó pillanat)

Bob Dylan - Hazafelé

Nagyon messze születtem attól a helytől, ahol lennem kéne, ezért most hazafelé tartok. 

I was born very far from where I'm supposed to be, and so I'm on my way home.

Bob Dylan - No Direction Home

Fodor Ákos - Gyakorlatok

segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis

Jatzkó Béla - Mert

Irina Vitalievna Karkabi

 

Mert úgy szeretsz,
ahogy szeretem,
mert nem fáradsz
sosem ölelni,
mert nem tudok
veled betelni,
mert te vagy
maga a szerelem,
mert minden
rezgésed figyelem,
mert nem tudok
másra figyelni,
mert kezdem
magam irigyelni:
mert velem vagy
jól és csak velem, –
mert küzd bennem
gőg és félelem:
mert aki jön,
el is tud menni,
mert nem lehet
mindig csak nyerni,
mert a vesztesnek
nincs kegyelem, –
alig merem
megismételni,
hogy úgy szeretsz,
ahogy szeretem.

Szabó Lőrinc - Neved

Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életem
úgy édesíti, édes nevedet:
nevedet, édes, a pár szótagot,
mely tündéri burkoddá változott,
röpítő közegeddé, nevedet,
mely körém gyújtja az emlékedet,
fűszerként csendít a nappalon át
s beillatosítja az éjszakát,
úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy
már majdnem Te vagy, amit beszívok,
már majdnem Te: minden lélegzetem
veled itat és zsongat édesen:
édes neved betölti szívemet
s csak titka, te, vagy nála édesebb.

Johann Wolfgang Goethe - Mintha

Mintha
a tested lennék úgy érezz
mintha 
egy válasz lennék úgy kérdezz
mintha
az utad lennék úgy kövess
mintha
már tiéd lennék úgy szeress

mintha
a szavam lennél úgy beszélj
mintha
csak igaz lennél úgy is élj
mintha
csak napom lennél úgy égess
mintha
az élet lennél úgy éltess

színes széles a csend
ha itt vagy
csend velem

mintha
a vágyad lennék úgy higgy bennem
mintha
egy dallam lennék hallgass engem
mintha
csak véred lennék éltesselek
mintha
csak benned élnék érezzelek

színes a csend
nézd én már majdnem elfeledtem hinni
s újra érzem hinni lehet
hinnék neked

mindenki azzá lesz amivé tette
a szeretet és a gyűlölet
megváltottál
itt vagy velem újra nekem

nézd, én már majdnem elfeledtem sírni
s újra érzem könnyem meleg
könnyed meleg

Te hoztad el

mindenki vére piros mégis mindenki
más és másképp szeret
Te így tudtál

/Rab Zsuzsa fordítása/

Istók Anna - Befejezett jelen

az egész csak igeidők kérdése
minek aggódni mikor lesz vége
vagy miért történt meg
nem a cselekvés a lényeg
ami a múltban kezdődik
az a jelenben ért véget

de az is lehet
hogy csak egyszer volt
majd sosem
és azóta tart éppen
folyamatosan befejezzük
ha nem is volt mégsem

Istók Anna

Szabó Lőrinc - Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.