Fekete István - Az erdő ébredése

Később, nagyon halkan, megzendül az erdő. A mezőről beszalad a búzamezők, alélt szénarendek, suttogó kukoricák, út menti virágok kavargó illata. Lassú szélben suttognak a fák, valahol hazafelé dohog egy gép, utána öregesen kattog egy szekér, és amikor a feketerigó is befejezte álmos furulyázását, a völgyekből elindul az Éjszaka jámbor szállásmestere, az álom ágyazója, a csillagszemű Est.

 Fekete István - Az erdő ébredése (részlet)

Esther és Jerry Hicks - Az összehangolódásról

Választanod kell! Vagy a benned lévő Forrással hangolódsz össze, vagy a körülötted lévő emberekkel.

A kettő együtt nem megy.

Ha az első variációt választod, stabil leszel és olyan emberekkel sodor össze az élet, akik szintén összhangban vannak önmagukkal.

Ha a második opciót választod, akkor káosz uralkodik el az életeden, mert minden ember mást akar tőled, ahány ember, annyi rezgésszint.

Nem lesz szilárd támpontod, csak rohansz jobbra-balra, próbálsz a környezeted kedvére tenni, de mindvégig elfeledkezel önmagadról.

 

Esther és Jerry Hicks

Hajnal Gábor - Nyári szélben

Az ösvénymenti bodza is kinyílt,
mint illatos tenyér, simítja arcom,
mélyen beszívom a nyár örömét,
szirmok selymébe fejemet lehajtom.
Lepke kereng s én kapkodok feléje
és hunyorogva nézek fel az égre,
hol apró felhők egymásba fonódva
ölelkeznek szertelenül, s belopja
fáradt izmokba nyugalmát a zöld,
napmeleg nyújtózkodó drága föld.
Káposztalepkék kerengnek fölöttünk,
sűrű, selymes lomb közt rezeg az ég.
Fekszünk a fűben, elfullad a szó és
a vészterhes vágy a tisztásra lép.
Szöghajad leng a kusza nyári szélben,
sötétzöld szemed lehunyt, észrevétlen,
és csókod villanyárama cikázik véremen át,
s már csupán test vagyok.
Szorgos agysejtjeim mind elpihennek,
melled, hasad, combod úgy körbefog,
mint szigetet szikrázó habú tenger,
köröttem ring, s ringok én is vele
a sötétzöld szemű perc éneke,
s hullok, hullok ziháló végtelenbe.

Garai Gábor - Emlékező táj

Kaufman - Régi szerelmem - Balaton

 

Hajnali táj. A tóval összeforrt ég,
a gyönyörűség konok díszlete,
messzi emlék ring törékeny hajóként,
vízszint alatt a súlyosabb fele.

Hiába kérleli múltját a lélek,
nem térnek meg az elúszott szavak,
az értelem hínárja közt tenyésznek,
s foszforeszkálva föl-fölizzanak.

De folytonos a vágy és gyógyítatlan,
s állhatatos a tó és a hegyek,
zöld tűz a nád s a part a virradatban,
ríkatja bokrait és vár és nem feled.

Garai Gábor - Június

Tudom, meghalnék idegenben;

ott még a fák sem ilyenek;

nem virít bodza a berekben,

akácok könnye sem pereg;

nem részegít a széna-illata,

nem villámfénnyel jön a nyár,

nem így táncol felhőn a csillag,

nem szédül az égtől a táj....

..

Meghalok itt is - : a gyönyörtől,

hogy a repceföld színarany,

hogy a lomb oly zöld szinte tombol,

s a kőnek is illata van;

hogy áll a búza nyers kalásza,

mintha világot nemzene,

S e tájon az lel csak magára,

ki végleg egyesült vele.

Weöres Sándor - Csiribiri

Hold-Vénusz-Mars

 

Csiribiri csiribiri
Zabszalma -
Négy csillag közt
Alszom ma.

Csiribiri csiribiri
Bojtorján -
Lélek lép a
Lajtorján.

Csiribiri csiribiri

Szellő-lány -

Szikrát lobbant,

Lángot hány.

 

Csiribiri csiribiri

Fült katlan -

Szárnyatlan szállj,

Sült kappan!

 

Csiribiri csiribiri
Lágy paplan -
Ágyad forró,
Lázad van.

Csiribiri csiribiri
Zabszalma -
Engem hívj ma
Álmodba.

108 éve, 1913. június 22-én született Szombathelyen Weöres Sándor 

Deva Premal - Bhav

 

Szeretnénk felhívni a figyelmeteket egy szanszkrit szóra, ez a ’bhav’, jelentése odaadó hozzáállás, szenvedélyes attitűd. Ez egy érzés, hogy isteni minőség vesz körbe bennünket, ami természetesen boldoggá tesz, így a ’bhav’ maga a boldogság is. 

Élhetünk ebben az állapotban, illetve olyan hozzáállással, ami növeli a boldogságunkat és persze az ellenkező módon is. Vannak dolgok, amik növelik a boldogságunkat és olyanok is, amik csökkentik. Ami táplál bennünket és ami kiürít. Ez egy folyamat, amelynek során egyre kifinomultabbá válunk azon dolgok választására, amelyek felemelik a szellemünket, nagyvonalúbbá és szeretetteljesebbé tesznek önmagunkkal szemben.

 

 Forrás: Deva Premal & Miten

Kiss Ottó - Csillagszedő Márió

   

Izvor Cetine

 

Az igazi dolgok

nagyon mélyen vannak.

A feneketlen tó

fenekénél is mélyebben.

A szívem körül valahol.

A mélység, az ugyanolyan,

mint a magasság.

Csak máshonnan kell nézni.

 

Kiss Ottó - Csillagszedő Márió (részlet)

Fodor Ákos - Aranygömb

Pucér tündérek
táncolnak csókunk körül.
Napozik a Nap.

Juhász Gyula - Kórus a naphoz

Ragyogj le ránk áldott derűvel
Fények örök királya, nap,
A gond és bú felhőit űzd el
S mutasd meg tündöklőn magad!
Te vagy az élet érlelője,
Az aratás és szüret őre,
Áldás és békesség te vagy,
Ó nap, ragyogj ránk s el ne hagyj!
Szent fényed égjen a szivekben,
Hogy mind eltűnjön a sötét
És boldog, büszke győzelemben
Vegyük át földünk örökét.
Ragyogjon a tudás, művészet
És ünnepünk legyen az élet,
Ó nap, te fénylő és meleg,
Uralkodjál e föld felett!
 

1927

 

Weöres Sándor - Kánikula

Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.

Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.

Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll.

Szepes Mária - A zuhanásról

 

Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember.

 

Megmászod a legmagasabb hegyet...

. . Corse . Les Calanques de Piana . .

 

Megmászod a legmagasabb hegyet
és a végtelen éghez annyival jutsz
közelebb, mintha székre állnál.
De merülj csak szíved közepébe,
mely kisebb egy atomnál, és egy
leszel a Mindenséggel.

Szing-Me (?)

Kányádi Sándor - Zápor

 

Suhog a zápor ostora,
senki se bánja;
lúdbőrözik a pocsolya,
senki se bánja.

Minden s mindenki mosolyog:
a virágok s a fák is,
és az is, aki tocsorog
az utcán, s bőrig ázik.

És kacagnak a patakok,
s az eresz csatornája,
kacag a föld is, becsurog
a zápor a nyakába.