Szabó T. Anna - Hópihe

December van, ünnep-hónap:

itt az ideje a hónak!

Pár pihe is elég lenne,

ide hullna tenyerembe.

Rövid a fény, gyorsan halad,

későn kel fel reggel a nap,

paplanomba gömbölyödök,

szuszmorászni, mint a sünök,

burkolózni jó melegbe,

fütyülni a fergetegre,

akarva vagy nem akarva

jót aludni betakarva.

Úgy vágyódom csupa jóra,

mint a mező puha hóra –

vár, mintha a napra várna,

paplan alatt lágy az álma.

Adventi Kalendárium 1.

Magyar László András - Hippológia

Lónak a ló a valóság, körbekeríti a lóság,

lópata, lófog, alom: ennyi a lófogalom.

(Ennyije van bizonyára.) Nézve tudat-viszonyára:

csak „ló” nem pedig „én” – testileg egyszeri lény,

szellemileg csupa lényeg, nincs helye benne az énnek.

Kurz und gut, s ez a szép: arra való, ami épp.

Forrás

Magyar László András 

Lackfi János - Megtisztelő, hogy szóba állnak velem a fák

Megtisztelő, hogy szóba állnak velem a fák,
hogy emberszámba vesz a sok
csupasz ág,
hogy javaslataimat megfontolja
a tél,
hogy a fény a deres füvön ellenvetésekkel
is él,
hogy a létezés-projekthez széljegyzeteket
fűz az idő,
hogy a tüdőmmel párbeszédet folytat
a levegő,
hogy a táj egy körvonalammal egyező
térformát kivág,
hogy befogad s nem kitaszít
a világ.

Forrás

Finy Petra - Vallomás vallomás nélkül

ezt már egyszer el akartam mondani,
egyszer amikor
ugyanígy tél volt,
és szakasztott ilyen szívbekuporodás,
épp fogaim között lebegett a vallomás,
és szememben tisztán visszatükröződtél,
kezem pedig gyökeret vert a tenyeredbe,
amikor felforrt a víz,
azok a türelmetlen buborékok,
ha a fazék alján 2 percet csücsültek volna még,
de nem,
tea ex machina,
mert sorsunkba az istenek már alig szólnak bele,
elektromos masinák mondják meg, mit mikor,
és nekem a rítus szerint kellett cselekednem,
mert ha lobog a víz,
hiába lobog a szerelem,
nincs mit tenni,
a csészébe növényt kell ejteni,
és letakarni a mozgolódó érzelmeket,
hogy az ízek intenzívebbé váljanak bennünk.
szóval amit egyszer már el akartam mondani,
akkor amikor
az a tél volt,
és az a szívbekuporodás,
most újra megpróbálom.
teavizet ez alkalommal nem tettem fel forrani.

Brené Brown - A saját történetünkről

A világ legbátrabb tette nem más, mint ha elfogadjuk a saját történetünket, és közben mindvégig képesek vagyunk szeretni önmagunkat.

Brené Brown - A tökéletlenség ajándéka

Owning our story and loving ourselves through that process is the bravest thing we’ll ever do. 

- I still believe in this quote from two of my previous books—maybe now more than ever. But I know that it takes more than courage to own your story. We own our stories so we don’t spend our lives being defined by them or denying them. And while the journey is long and difficult at times, it is the path to living a more wholehearted life.

Rising Strong: The Reckoning. The Rumble. The Revolution.

Anselm Grün & Linda Jarosch - A szeretet útjáról

Aki rálép a szeretet útjára tudja, hogy olykor milyen nehéz megtisztítani a szeretetet a birtoklási vágytól, a másik feletti kontroll igényétől. Életre szóló feladat, hogy megtanuljunk úgy szeretni, ami életet fakaszt és az életet szolgálja.

Forrás

Anselm Grün & Linda Jarosch - Éld, ​ami vagy!

Nagy László - Ó, csodálatos jégvirág

 

Ó, csodálatos jégvirág,

táncolva megdermedt leány,

fátyolos, csipke-kombinés,

napvilágomnak ablakán.

Csillag-kripta a két szeme,

kialudtak a csillagok,

lángudvarukba éjjelre

meghíva nem ballaghatok.

Ó, csodálatos jégvirág,

mi lesz így velem s teveled?

Ha rádlehelek: tovatűnsz,

ha megbűvölsz: megdermedek.

Szabó Lőrinc - Valami örök

 

Valami örök tovasuhogás

valami csöndbe, puha végtelenbe,

valami tegnap, mely mintha ma lenne,

valami vízalatti ragyogás,

valami messze, panasz néma gyász,

valami jaj, melynek már nincs keserve,

valami vágy, s a vágy tilalma benne,

valami könnyű, szellő halk varázs,

valami, ami nem is valami,

valami még kevesebb, az,

ami valami tűntén kezd csak sejleni,

valami árny hűs rejtelem,

valami, ami újul szüntelen,

valami gyors, lőtt seb a szívemen

Diószegi Ádám - Ami magnak a végzet

Enyedi Ildikó - Csendes barát c. filmje

 

Ami magnak a végzet,

fának a kezdet.

Ami hernyónak zárka,

pillangónak szárnya.

Ami embernek halála,

az a Mindenség újabb álma

Diószegi Ádám

Bonifer Ádám - Ha hozzám jössz

Ha hozzám jössz, a téren gyere át,

hozd magaddal a mezők illatát,
lépd át a dombot és az árkokat,
bújtass szemedbe délibábokat,
hozd el a tiszta levegő ízét,
hajnal harmatát, a tavak vízét,
madár dalából a legszebb hangot,
déli kongásba olvadt harangot.

Ha eljössz hozzám, úgy gyere szépen
ahogy a csillag ível az égen,
ahogy a szellő suhan a parton,
ahogy a naphoz búvik az alkony;
gyere úgy, mintha nyílna a rózsa,
ahogy a csermely indul a tóra,
ahogy az utak összehaladnak,
ahogy a reggel köszön a napnak.

Ha hozzám jössz, a fények közt gyere,
bújjon ruhádba tavaszok szele,
kísérjen el a csend, a nyugalom,
keress meg engem rejtett utakon,
ahogy két világ egymáshoz szól át;
hozz nekem emlékteremtő órát,
hozd el a szavak másik értelmét,
s ha itt vagy, mindezt szórd, szórd szerteszét.

Forrás

Szilágyi Domokos - Test a testtel

Mi Atyánk, ki vagy a szerelem,

Mi Anyánk, puha ágy

vagy hársfaágak csendes árnya,

vedd el, ha szeretsz, vedd el az eszünk,

terítsed szerte testünk titkait,

bolondíts meg, amíg ki nem halunk,

bolondíts meg, hogy ki ne haljunk,

puha ágy, hársfaágak csendes árnya

(Under der linden an der heide) -

légy rezervátumunk,

az örök ritmus rezervátuma -

hisz a ritmus se más, mint újrakezdés! 

Forrás: Litera

Shannon Lee Barry - Bánat

Huszonkét éves koromban

találkoztam a bánattal

egy barát révén.

Azt hittem, a fájdalom

csak az ő küszöbéig ér, 

nem tovább,

és meglepődtem, amikor

a bánat 

minden este hazakísért.•

„Te nem tartozol hozzám” -

mondtam,

de a bánat nem válaszolt.

A következő este

ismerős léptek hallatszottak,

de amikor megfordultam, hogy szembenézzek a bánattal,

láttam, hogy csak

a szeretet

áll előttem egy vastag kabátban.•

„Azt ott hagyhatod az ajtóban” -

mondtam,

és ugyanúgy meglepődtem,

amikor behívtam és a szeretetet belépett.•

~ o ~ o ~ o ~

I met grief when I was

twenty-two

through a mutual friend.

I thought the pain might

extend to his

doorstep but no further

and was surprised when

every night

grief followed me home.•

“you don’t belong to me”

I said

and grief said nothing.

the next night there were

familiar footsteps

but when I turned to face grief

I saw that it was

just love

in a heavy coat.•

“you can leave that at the door”

I said

and was just as surprised

when I invited love inside.•

Shannon Lee Barry poetry

In The Event This Doesn't Fall Apart

Forrás

Charlie Chaplin - Túl sokat gondolkodunk ...

 

Túl sokat gondolkodunk és túl keveset érzünk. A gépek helyett emberségre van szükségünk; az okoskodás helyett kedvességre és gyengédségre. Ezen értékek nélkül az élet erőszakossá válik, és mindannyian elveszünk.

We think too much and feel too little. More than machinery, we need humanity; more than cleverness, we need kindness and gentleness. Without these qualities, life will be violent and all will be lost.

 

 

Charlie Chaplin

 

Diktátor (1940) c. filmjének híres beszéde  

Douglas Adams - Viszlát, és kösz a halakat!

Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél – pontosan a fenti okok miatt.

Érdekes módon a delfinek réges-rég tudták, hogy küszöbön áll a Föld megsemmisítése. Számos hiábavaló erőfeszítést tettek, hogy az emberiséget figyelmeztessék a veszélyre, de kapcsolatteremtési kísérleteiket az emberek mulatságos futball-labda-trükknek meg füttyögő halacskakoldulásnak vették. A delfinek végül is feladták a reményt, és nem sokkal a Vogonok érkezése előtt távoztak a Földről. 

A legeslegutolsó delfinüzenetet is félreértelmezték az emberek. Azt hitték, hogy meglepően kimunkált, karikán keresztül végrehajtott kettős hátrabukfencez látnak, miközben a delfinek az Egyesült Államok himnuszát is elfütyülik. Az üzenet valójában ez volt: Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!

23. fejezet

Douglas Adams - Galaxis ​útikalauz stopposoknak

~ o ~ o ~ o ~

It is an important and popular fact that things are not always what they seem. For instance, on the planet Earth, man had always assumed that he was more intelligent than dolphins because he had achieved so much—the wheel, New York, wars and so on—while all the dolphins had ever done was muck about in the water having a good time. But conversely, the dolphins had always believed that they were far more intelligent than man —for precisely the same reasons. 

Curiously enough, the dolphins had long known of the impending destruction of the planet Earth and had made many attempts to alert mankind to the danger; but most of their communications were misinterpreted as amusing attempts to punch footballs or whistle for tidbits, so they eventually gave up and left the Earth by their own means shortly before the Vogons arrived. 

The last ever dolphin message was misinterpreted as a surprisingly sophisticated attempt to do a double-backward somersault through a hoop while whistling the “Star-Spangled Banner,” but in fact the message was this: So long and thanks for all the fish. 

The Hitchhiker's Guide to the Galaxy - Chaper 23

A kishitűségről

 A kishitűség nagyon nagy teher és a cselekvéstől foszt meg, 

a cselekvő szeretettől. 

Varró Dániel - Maszat-hegyi naptár, November

Ablak tátong a rossz falon,

becsordogál az alkonyat,

neszeznek polcon, asztalon

kis, bolyhos orrú plüssnyulak,

November néni üldögél

a hintaszék alatta ring,

elmúlt az ősz, és itt a tél,

kötött mellényke kell megint.

Forrás

Reményik Sándor - Az ige

Dávid Júlia - Szkíta élefa

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, 

És áhítattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap, és próféta és soha más,

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza -,

S a kelyhet többé nem engedi el!

Parti Nagy Lajos - Csigabú

 

Photo by marianna armata on Getty Images

A bánatot, mit tán ma érez,

mint brummogó, halk őszi hangot,

idomítgassa a kezéhez,

gyúrjon belőle kis harangot,

csigát, lovat, s ne kérje számon,

a búanyag rém furcsa jószág,

egy formátlan szomorúságon

cseppet sem segít a valóság.

De hogyha átöleli szépen,

megdédelgeti az ölében,

s csinál a búból búbabát,

tükörbe néz a hülye bánat,

s mert a bánat egy hiú állat,

elvigyorogja tán magát.

Sárhelyi Erika - Ősz a tónál

 

                                                       OPhoto - 2014.11.11.

Ködöt vajúdik a vadkerti reggel,
s éggel a víz félúton összeér.
Léptem nyomán avar perel a csenddel,
kedvetlenül dünnyög a holt levél.

Nád között kis, ütött-kopott bárka,
a strand sápadt, akár az őszi Nap.
Köröttem mintha maga a tél járna,
érzem súlyát a vézna fák alatt.

Akár emléke a dús nyáridőnek,
távolba vész a viharvert móló,
s míg a padok kábultan partra dőlnek,
szívem fölött fészket rak egy holló. 

Forrás

Vaskor Gréta - Élet

Fefa Koroleva

"Az életvágy ott lapul a csontokban, ott csörgedezik az erekben..."

Az életvágy ott csörgedezik a csontokban, ott lapul az erekben, feszül az inakban, áramlik a gyökerekben, dobban a szívekben, és ott a mesékben is a "szent élniakarás" - a mesehősöknek az egész teremtett világ segédkezik ebben! Bölcs ősöreg anyók, mindentudó öregapák és varázsállatok kísérik a hőst - mert élni kell!
Megélni, átélni, túlélni, kiélni mit lehet?
Az életet szolgálják a mesék! Mert az életvágy néha lapul, rejtőzik, fárad, sőt, néha fagyott is, de megszólítható, föltámasztható, aktivizálható, a mesék ezt üzenik!

Idézetek: Jón Kalman Stefánsson

Forrás: Mesék és utak

Major Petra - A sorról

Ne félj kilógni,

a legjobb dolgok soron

kívül érkeznek!

Forrás

Albert Camus - Az őszről

Az ősz [...] egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.

~ o ~ o ~ o ~

Jan: “You’re not quite fair; you have the autumn, too.”
Martha: “What’s the autumn?”
Jan: “A second spring when every leaf’s a flower. [He looks at her keenly.] Perhaps it’s the same thing with some hearts; perhaps they’d blossom if you helped them with your patience.”

The Misunderstanding in Act 2.

~ Albert Camus

Katona Judit - Suttogás

...a soft morning

Most már tudom, hogy kék a nesz,
a bánat barna, a csend fehér.
Magányom szűk medrét kivájtad
s a rámhulló éjjel torkig ér.

Cserben hagytak a tárgyak is.
Ágakon dértől cinke fagy.
Holdmellem őriz, nem tudod
s arcom mögül már kél a nap.

Tíz ujjam rácsát rázhatom:
bámulnak süket ablakok.
Mint aki járni most tanul,
fogódznék hol, miben tudok.

Most már tudom, hogy kék a nesz,
vörös a láz, a csend üveg
s mint könny törik, mert megvakult
fák élnek bennem – nélküled.

Katona Judit 

Forrás

Szilágyi Domokos - Ballada éjjel

Eljutok-e oda, ahol

az anyag létformája a mosoly?

Részlet 

Szilágyi Domokos

Dimény H. Árpád - Kényelmes dobozba

 

Egy csipkemadár

a kisfiam szeme láttára

csapódik

az ablaküvegnek,

majd zuhan a terasz

hideg betonpadlójára.

 

Senki más nem hallja

a tompa koppanást,

csak ő.

Rőt villanás.

Egy napsugár, ami

betörhetné

a csillámos ég

szürke tükrét.

 

Az életben

hányszor lehetünk

tanúi a halálnak?

 

Dobozt kér.

Kibéleli.

Legyen kényelmes

a puha testnek,

ami alig fér

tenyerében. 

 

A pihés fej erőtlenül

gördül oldalról oldalra,

szemei fénylő

fekete magok.

 

Azt akarja

segítsek,

csodát akar.

Bármit mondok

örök marad.

Nem úgy a réteges égbolt,

a tölgyfák gyémántos levelei.

 

Sötétebb napok,

de én megtanultam

az ilyent is dicsérni.

 

A naptár már csomagolja

az időt az új évszakig.

Öltözünk, és öltöztetünk,

sírunk és siratunk,

eltemetjük halottjainkat.

 

Ő ezt még nem tudja,

tehát betakargatjuk a madarat,

mesélünk bámulatos reptéről,

elképzeljük csodásan daloló csőrét.

Ő választja a dalt,

és dúdoljuk

újra meg újra.

 

Dimény H. Árpád 

 

Forrás 

Izsó Zita - A távozás kényszere

 

A hozzátartozókkal tapintatosan közölték,
mintha buszon ülnének,
hogy ez már a végállomás,
de ők nem hajlandók leszállni.
Itt a látogatási idő végének,
ebéd utáni pihenésnek hívják,
de mi tudjuk,
hogy a napnak ugyanabban a szakaszában
valami földöntúli ragyogás önti el
az épületet, valamennyi kórházi szobát,
ilyenkor indulnak el azok, akiknek
menniük kell,
és bármennyire is akarjuk,
nem kísérhetjük el őket,
el kell hagynunk a helyet,
mintha egy ártéri erdőben járnánk
nem szabad megzavarni a távozók vonulását.

 

Forrás

Egyetlen örökkévaló

 

Egyetlen örökkévaló.
Aki dalolsz nekünk a csendben,
Aki egymás által tanítasz bennünket,
Vezérelj engem erőre és bölcsességre.
Jártomban-keltemben hadd tanuljam
Tisztelni mindenkinek a célját.
Segíts kezemnek, hogy tisztelettel fogjon,
Nyelvemnek, hogy lélekből szóljon,
Engedd, hogy figyeljek, de ne ítéljek.
Engedd, hogy ne bántsak, és maradjon
Zene, szépség a látogatásom után,
Amikor visszatérek az örökkévalóságba,
Utánam csak Dal maradjon!
 

Marlo Morgan - Vidd ​hírét az Igazaknak 

Ausztrál bennszülött imádság

 

Forever Oneness,
who sings to us in silence,
who teaches us through each other.
Guide my steps with strength and wisdom.
May I see the lessons as I walk,
honor the Purpose of all things.
Help me touch with respect,
always speak from behind my eyes.
Let me observe, not judge.
May I cause no harm,
and leave music and beauty after my visit.
When I return to forever
may the circle be closed
and the spiral be broader.

Őri István - A fa éneke a lehulló leveléhez

 

elengedlek...

most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehér bársony létre,
míg te a messze földet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borul,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?

itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.

Őri István 

Szabó Lőrinc - Kísértetek

 Hannah Willow - Enchanted Forest 

 

Ez a világ és benne én,
tükrök itt, tükrök ott,
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok.

Én vagyok, amit az ezer arc
szétbontott s összekuszált:
a tartalom az én, az egy
s a forma milliárd.

Ezer évig értem dolgozott
a születésem előtt,
s most minden pillanatban én
teremtem újra őt.

És amire nézek, az vagyok:
fű és hajókazán
és vihar, ha fekete bikák
dübörögnek a menny piacán,

és Kína vagyok, ha eszembe jut
s pilóta a föld felett,
bennem robog a nagy Pacifik
és lassú gleccserek

fagynak szememben, tenyerem
fennsík és kősivatag
s belőlem ballagnak ki
a holdas országutak.

Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs,

varázsjáték, játszom veletek,
gazellák, őzikék,
valakit nagyon szeretek
és fáradok...

Ma még... Mert forog a tükör
és még érdekel ez a sok:
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok...

Oscar Wilde - Az őszinteségről

Természetesnek lenni a legnehezebb póz, amit az ember felvehet.

To be natural is such a very difficult pose to keep up.

The Importance of Being Earnest

~
Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember (Oliver Parker filmje, 2002) 

Szabó T. Anna - hová lebeg ...

hová lebeg minek rángat

milyen szél tép milyen fákat

milyen levél milyen ágon

minek levél minek látom

hová rángat minek lebeg

milyen fa tép milyen szelet

milyen ágon milyen levél

minek látom mi nekem él

"Ez a hang szólalt meg bennem most, most, most,

 a Kalima új dalát hallgatva"

A legjobb gyakorlat az, ...

A legjobb gyakorlat az, amit hajlandó vagy elvégezni.

A 102 éves jógi, Charlotte Chopin története

Vaskor Gréta - Miért nem és hogyan igen?

Miért nem kaptam meg,
miért nem lehetett, miért nem értettek, miért nem szerettek, miért?
Miért nem döntöttem, miért nem tettem meg, miért?
Fájdalom-kérdések ragasztanak, és
van, hogy segít a válasz,
ha van,
a megértés visz tovább, apró hurkok simulnak,
lehet megnyugvás,
de sokszor ez a kérdés, mint az örvény húz
a fájdalom
nem mozdít tovább!

Hogyan adhatom most, hogyan lehetséges, hogyan szerethetem, hogyan tehetem meg
én
hogyan
igen!
Hogyan igen, hogy szerethessem, hogy befogadjak, hogy gyógyítsam a sebet,
a nemet!
Ez is nagy feladat,
igen!

Forrás

André Foulon de Vaulx - A csönd alléja

 

Diane à la Biche, Jardin de Tuileries, Paris

A puszta park ölén, 

hova emberi szó át nem hallik 

és ahol nem rezzen semmi zaj, 

hallgat a nagy fasor komoly hajóival, 

miknek letépte már az október a lombját. 

 

S amely az évszakok 

körforgásaival nem fogy, 

növelni még e nagyságos 

komolyság pompáját: 

rejti a vadász Diána szobrát 

istensége fagyos kőgesztusaival. 

 

Légy hasonló, utam, 

e fák tágas sorához. egyenes, halk; 

csupán a Művészetnek áldozz 

zajoktól távol és meg ne alkudj soha. 

S akarom: az időt megvetve 

s mint a szálfák, bátran, 

benned ez egy szerelem mámora 

emelje ég felé márványa ragyogását. 

Fordította: Rónay György

André Foulon de Vaulx

Victoria Erickson - A csodáról

A csoda az emberi tapasztalatok hatalmas skáláján az egyik legáthatóbb megélés és minőség. Egy csipetnyi csoda megállítja az időt. 

A világ is megáll. A szemek kitárulnak. 

Egy pillanatra azzá válsz, ami valójában vagy.

Wonder is one of the wildest elements and qualities on the massive scale of human experience. Just a pinch of it stops time. The world halts. 

The eyes fill. You become, for a small time, 

everything you truly are.

Forrás

Szabó T. Anna - Tele vagyok élettel ...

Tele vagyok élettel, tele halállal. Elsíratlan és elsírhatatlan sírásokkal, magam örömével, mások fájdalmával. Az élet erősebb nálam, a magam lángjánál sokkal hatalmasabb fény, nem tehetek mást, mint engedem átlobogni rajtam.

erősebb nálam - Szabó T. Anna új kötetének margójára

Szabó Magda - Születésnapi vers

OPhoto - Őszi reggelen

Október köd, októberi illat,
októberi, ferde sugár!
Hát örüljek, hogy a körbefutó év
térdet hajt holnapután?
Hát örüljek, hogy egy napja az évnek
az enyém, a sajátom egészen,
s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő
kiáltja szét születésem?

Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan,
csapdos a vízbeli páva a Dunán a habokban,
széttárja a farkát, csupa gyöngy meg olajsáv,
fátyol a hegyen, megvédi harmatos arcát,
köd, köd, puha köd…

Ez a nap az enyém.
Mi enyém, mi? Még ez a vers sem.
Nem azé, ki megírja, hanem ki megérti,
a költemény.
Csak a hit, a tudat,
hogy majd ha megfutottam
útjaimat,
jut tán nekem sír, temető,
elnyughatom majd a kemény
deszkán, mint dédem, üköm, mint annyi elődöm,
azt még hiszem én, hogy lesz sírom az itthoni földön,
s nem kell lerogynom idegen
felhők alatt,
és nem idegen ég
rontja el tagjaimat.

Örüljek? Kivánjak magamnak
még hosszú életet?
Fogom fülem, hogy én se halljam,
amikor nevetek,
fogom szemem, hogy meg ne lássam a
jövendő éveket.

Te, aki élnem segítesz,
te, óvó oltalom,
kinek törékeny mosolyába
kapaszkodom,
irgalmatlan esztendeimben
egyetlen irgalom,
őr rettegő nappalomon,
rettegő álmomon:
köd guggol a hegy ormán,
nem tudom, mit takar.
Valami jön. Mikor jön?
Soká jön? Vagy hamar?
Te minden veszteségen
átfénylő diadal,
erősebb, mint a törvény,
mint minden ravatal,
ki élet helyett voltál életem,
e tébolyban egyetlen értelem,
kiáltsd el, hogy a földnek nem voltam én nehéz,
hát majd a föld is könnyű lesz nekem!
*
Szabó Magda - született Debrecenben, 1917. október 5-én

Jane Goodall - Az erdőkről

Az erdők nyugalma a létezésem része lett. És valóban, ha behunyom a szemem, olykor át tudom változtatni a hangos társalgás vagy a forgalom zaját a páviánok vagy csimpánzok kiáltozásává, a szél zúgásává az ágak közt, vagy a tengerparton megtörő hullámok harsogásává. Ajándék, hogy rendelkezem ezzel a képességgel, amit az erdőtől kaptam, és amiért mélységesen és végtelenül hálás vagyok.

A ​remény magvai

Madár János - Világ ékessége

Mintha minden

lélegzetet – – – –

hűs tenyeredből

– – – – adnál. 

Állok ujjaid

görbületében

és nézem – – – –

– – – – – – –,

hogyan hullámzik

a legszebb

évszak is – – – –

templomaidnál.

Mert szent és 

a nagy egésznek.

Világ ékessége,

gyönyörű katlan.

Az egyetlen kincs

kimondhatatlan.

Néma titokra

nyílik a szám. Sírás

és gond nem szól

hozzám. Fölemelem

a csöndet állig. 

Hallgatok – – –

– – – szemedben

az ég magasáig.

Fölöttünk csillag

és felhő haladt.

Fekszünk a Hold

árnyéka alatt.

Roppants meg

– – magadhoz,

mert árva szívünk

éjeket dobban.

Egyetlen létemet

szorítsd véredhez,

szorítsd jobban!

Minden ölelést

reménynek adtál.

Hű karom élén

kipirosodtál.

Szikrázó arccal

reám nevess!

Végtelen parazsat

belém temess!

Ha elhagy a láng,

meddig élek?!

Tűzben a tűz,

fényben a lélek.

Madár János

Csillag Tamás - Ujjaim keretében arcod

 

Világtalan ujjaim keretében az arcod.

Mint az álmukból fölvert tömbházlakók,

nézlek. Hozzád zavar már az októberi eső is,

félek: kimosdat a nyárból.

Be kellene takarni a világot a hajaddal,

hogy senki se fázzon.

Olyanok a gesztenyefák, mint egy félig megírt költemény,

mint egy befejezhetetlen vallomás.

Én csak szerelmes akarok lenni.

Azt hittem, túl vagyok bevádolt reményeimen,

túl vagyok minden áruláson.

Törődsz velem, te, aki olyan eleven, forró vagy,

tekintetedtől átforrósodik az arcom,

tekintetedtől áttüzesedik az ősz is.

Ilyenkor nem tudok szólni se, csak nézlek:

minden másnap újra

felfedezném szemed bűvös égitestjeit,

újra felfedezném nyakad harapdálnivaló hómezőit.

Mintha örökre hozzád indulnék.

 

Forrás: Art Poétika

Ueshiba Morihei - A növények tanításáról

Sequoia National Park, California

Hallgasd meg a fenyő, a bambusz és a szilvafa tanítását. A fenyő örökzöld, szilárd gyökerű és tiszteletre méltó. A bambusz erős, rugalmas és törhetetlen. A szilvafa virága szívós, illatos és elegáns.

Ueshiba Morihei - A harcosról

 

Malala Yousafzai szólalt fel az ENSZ székházában 2013.július 12-én

A harcos valójában olyan embert jelent, 

aki a szeretet erejét szolgálja és követi.

The true meaning of the 'samurai' is one 

who serves and adheres to the power of love.

Ueshiba Morihei, az aikidó megalapítója, a „legyőzhetetlen harcos”

The Art of Peace

Vörösmarty Mihály - Sas

Fák sudarán zápor s szélvész harcolnak időnként,

Mégis fenn a sas tartja királyi lakát.

Aki napot keres, a vésszel megvíni ne féljen,

Vagy köz lélekként tűrje, ha porba szegik.

1839. május 9.

Fekete István - az éjszakák hűvösek lettek ...

De az éjszakák hűvösek lettek, s a palacsintaképű hold úgy járt az égen, mintha az egész világ az ő szőlőskertje lenne, s éppen most nézné, hogy milyen lesz a termés.
A csillagok szeme szigorúbb lett, mintha feleslegesnek tartanák a földi csillagokat, a pásztortüzeket. A patakok némán siettek, mintha valami sürgős üzenetet vittek volna, s az egész égen áthajolt a Tejút csodálatos, fénylő selyempántlikája.

Az ​erdő ébredése

Radnóti Miklós - Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

1942

Anaïs Nin - Az újjáéledésről

Bernadett Bagyinka - Assase Ya

Amikor az embert gyökerestől kitépik, átültetik, hervadásnak indul. Mindig pánikba esem ettől, és azt hiszem, ez így marad és az életem egyre sorvad... Aztán új levelek kezdenek kihajtani.

When one is uprooted, transplanted, there is a temporary withering. I always panic at this and think it is permanent. I thought my life was shrinking… I began to sprout new leaves.

Anaïs Nin, The Diary of Anaïs Nin, vol. three

Forrás