Lónak a ló a valóság, körbekeríti a lóság,
lópata, lófog, alom: ennyi a lófogalom.
(Ennyije van bizonyára.) Nézve tudat-viszonyára:
csak „ló” nem pedig „én” – testileg egyszeri lény,
szellemileg csupa lényeg, nincs helye benne az énnek.
Kurz und gut, s ez a szép: arra való, ami épp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése