Szabó T. Anna - Kirándulók dala

 

Felhőlomb, lombszoknya,
táncos fény: nos, hoppla!
Menj! Lelked fényes lesz:
táj vár rád, lélegzet.

 

Erdőben kóborló,
ösvényen vándorló:
jársz réten, tölgyesben,
hegycsúcson, völgyekben.

 

Felhőkkel, kék éggel
fény ringat, nézz széjjel,
minden lény téged vár:
értsd meg jól, nézd meg már.

 

Megtorpansz: nagy csend van!

Szél jár csak tág lombban.
„Szárnyam nőtt?” Meghökkensz.
Pördülj meg, s felröppensz!

 

Egy vagy sok más-léttel,
máshoggyal, másképpel,
erdő vagy, állat vagy -
nem baj, ha fáradt vagy.

 

Forrás