Sárhelyi Erika - A világ vége

Egyszer elmennék a világ végére.
Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
Ülni a szélére. Megnézném, milyen
Onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
Vagy egy másik világból megjön
Rá a felelet. Elvégre meglehet,
A világ vége csak egy másik kezdet.
Talán egy híd is vezet oda át.

Már látom, ahogy sok óriásplakát
Hirdeti: „Last minute ajánlat, vissza
Nem térő alkalom, megnézheti
- Most akciós áron – mi van odaát,
A másik oldalon!” Ha a hídon túl
Nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
Révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
De maradnék néhány röpke órára,
S kipróbálnám, milyen egy másik
Világból fütyülni erre a világra. 

Forrás

Simone Weil - A figyelemről

 

A nagylelkűség legritkább, legtisztább formája a figyelem.

 

Simone Weil

Cédrus Műhely - Szőttes

 

megszövöm a sötétséget

a morajló éjszakát

begöngyölve takarómba

összefűzve minden árny

drágagyöngyöt perget ujjam

törékeny időt testemen

selyem készül szövőszéken

fény táncol a színeken

elbújt társaim szőve

elbújt népem szövöm

elbújt társaim szőve

elbújt népem szövöm

ott szaladnak a fonálban

a terjedő tűz lángjai

a szőttesben tovaszállnak

szent idők emlékei

a fátylon át megszólít

a túloldalról aki sző

aki érint, aki játszik

aki felveszi időm

elbújt társaim szőve

elbújt népem szövöm

elbújt társaim szőve

elbújt népem szövöm

történeted megszőve

te megszövöd az enyém

s ha földben elenyészik

sződd tovább majd a mesénk

tündöklő életszálak

benne egy szál az enyém

tenyerem a tenyeredben

kelmévé összeér

Földanya ezer álma

érintésből szőtt idő

ez a tűz, ez az élet

ez a háló a jövő

 

Cédrus Műhely - Igazgyöngyök Asszonya album

Rumi - Amit bennem látsz...

A szépség, amit bennem látsz, csupán önmagad visszatükröződése.

The beauty you see in me is a reflection of you.

Karinthy Frigyes - Előszó

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

~ o ~ o ~ o ~

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
 

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
 

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
 

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
 

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
 

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
 

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
 

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
 

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
 

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
 

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
 

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
 

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
 

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
 

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
 

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
 

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
 

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
 

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
 

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
 

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
 

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
 

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek hát fel a magosba.
 

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
 

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
 

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
 

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

 

A delphoi orákulum felirata

Ismerd meg tenmagad.

Gnóthi szeautón. 

γνῶθι σεαυτόν. 

A delphoi orákulum

Radnóti Miklós - Lapszéli jegyzet Lukácshoz

 

Holdsarló
nézi csak
reggelig,
végül a
vándorló
pásztorok
meglelik.

Jászol a
bölcseje,
fényekkel
úgy teli!

Állnak és
csodálják
feketén, –
s köztük két
hû tehén
leheli
a gyerek
csillogó
bőre tükrét.

Samszu'd-Dín Muhammad Háfiz - A Nap a Földnek

 

Megannyi idő

múltán sem mondja

a Nap a Földnek,

"adósom vagy".

 

Nézd csak,

Mire képes az ilyen szeretet:

Lángra lobbantja az Eget.

 

Forrás 

 

Samszu'd-Dín Muhammad Háfiz

Dsida Jenő - Hulló hajszálak elégiája

 

Higyjem, tündérek hada száll át,

amerre jártam s hullott szálát

hajamnak sorra felkutatják,

síma fürtökbe símogatják,

gömbölyű arccal, fitos orral

fujják be fénylő gyémántporral,

egy gyökerét is el nem vesztik,

ápolgatják és megnövesztik,

egyenként gyűjtik s összeadják

s mikor meghalok, visszaadják.

Részlet

Forrás

Sárvári György - Arról, akik valójában vagyunk

A belső harcos a valódi énünk integritásának és harmóniájának, eredeti önmagunknak őrzője. Védi a belső tudást, amely csak rólunk szól, amelyben a teljes kép még egyben van, érintetlenül. A rendíthetetlen ólomkatona annak a kincsnek az őrzője, amely a szívünk mélyén élő őskép arról, akik valójában vagyunk és lehetünk. A lehetőségek és a realitás még nem vált benne maradandóan ketté, mert a hit és a bizalom belülről fogja össze azt, akik vagyunk, és amivé válhatunk.

A Belső Harcos Útja – Sárvári György

Lackfi János - Egymásban

 

Ma Istenben vagyok,
Bennem van az Isten,
Ma egymásban vagyunk,
Mint a van s a nincsen.

Szerelmes az Isten,
Mért engem szeressen,
Mint az útonálló,
Engem várjon lesben?

Világ rugdosása,
Világ ölelése,
Benned vagyok mégis,
Benned vagyok mégse.

Keskeny út előttem,
Széles ég fölöttem,
Beléd törülköztem,
Benned megfürödtem.

Tebenned aludni,
Ébredni belőled
Életre hátralék,
Halálra előleg.

Szaladni tebenned,
Futni mozdulatlan,
Áldó mozdulatban,
Kérő mozdulatban.

Mókuskerekedben
Az idő csörömpöl,
Egy marék muzsikát
Szaggatok a csöndből.

A maréknyi hangot
Hegyekké kelesztem,
Felemelsz, mint szikla,
Elnyelsz, mint tengerszem.

Ma Istenben vagyok,
Isten lakik bennem,
Mennyei lakbérem
Idelenn fizessem.

Szerelmes az Isten,
Énbelém van esve,
Felfelé zuhantam,
Akárki meglesse.

Forrás: János FB oldala

Szabó T. Anna - Ragadozók

villanyos szőrű fekete macska

pattog a szikra úgy simogatja

villan a nyelve nyalja a száját

látni a holdszem fénykarikáját

árama árad éji boszorka

nyúlik a teste kurrog a torka

éhes az édes éji vadállat

belevacog a fogam

addsza a szádat

Három vers Jékely Zoltánnak (részlet)

Forrás

Lanou - Vadrózsa

 

Vadrózsa, rózsa, ne menj az útra,
Vadrózsa, rózsa, megkötlek
Leány vagy látom, szívem, virágom,
Vadrózsa, rózsa, megkötlek!

Vadrózsa, rózsa, két liba tolla,
Szívem virága, őrizlek
Vadrózsa, rózsa, ne fuss az ágra,
Kakukkfű, zsálya, megkötlek!

Vadrózsa, rózsa, rövidre vágva,
Vadrózsa, rózsa, nem szöksz meg,
Kökény virága, mogyoró ága,
Vadrózsa, rózsa, megkötlek!

Kakukkfű, zsálya, világ leánya,
Szívem virága, őrizlek.
Ne menj el, lányom, nincs, ami várjon,
Vadrózsa, rózsa, megkötlek!

Vadrózsa, rózsa, mogyoró ága,
Kakukkfű, zsálya, megkötlek!

Elmentem, elmentem,
Vadrózsává lettem.
Elmentem, elmentem,
Vadrózsává lettem.

Égig ér az ének,
Szárnyat bontnak érted.
Égig ér az ének,
Lámpást gyújtnak érted.

Kisírtam már a bánatom,
Erdő-mező édes rokon,
Erdő-mező édes rokon,
Szívem a világnak adom.

Vadrózsa, rózsa, kakukkfű, zsálya!

Vadrózsa, rózsa, varázshatalma,
Szeretem a szíved, nem szöksz meg!
Akarsz-e, mondd meg, mogyoró ága?
Vadrózsa, rózsa, kergetlek!
Kakukkfű, zsálya, világ leánya,
Szívem virága, nem szöksz meg!
Virágom, vágyam, kihűlt az ágyam,
Vadrózsa, rózsa, elveszlek!

 

Lanou - Erdeim 

Richard Bach - A teremtésről

 

Időről időre megéri behunyni a szemedet, és azt mondani magadnak a sötétben: "Én vagyok a varázsló, és amikor kinyitom a szememet, látni fogom a világot, amelyet én teremtettem, és amelyért csak én vagyok felelős."

 

Richard Bach

Elizabeth Gilbert - A kontrollról

 

Elizabeth Gilbert ♡

 

Félsz az önátadástól, mert nem akarod elveszíteni az irányítást. De valójában sosem irányítottál semmit, csak szorongtál.

 

Ízek, imák, szerelmek

Szabó T. Anna - Dzsungel

Ha én igen, akkor te mért nem?

Erdőket döntök érted, értem.

S hogy sustorogva dől a fa,

bevág a fény, fogyatkozik

a lombernyőzte éjszaka.

 

Mért mindig én? Csak épp te nem?

Fejszét ragad az értelem,

erdőket dönt le értem, érted,

átengedi a pusztulásnak

a csíkoshátú félsötétet,

 

de sejti már, hogy legbelül

ugrásra készen megfeszül

legvégső rejtekén,

és nem ismer kíméletet

az én, az én, az én.

 

Forrás

Abraham Joshua Heschel - Az ámulatról

Legyen a célunk az, hogy az életet radikális csodálatban éljük meg. Minden reggel úgy nézzünk a világra, hogy semmit sem veszünk magától értetődőnek. Minden elképesztő; minden hihetetlen; soha ne vedd az életet félvállról. Spirituálisnak lenni annyit tesz, mint ámulatban lenni.

 

Our goal should be to live life in radical amazemement [to] get up in the morning and look at the world in a way that takes nothing for granted. Everything is phenomenal; everything is incredible; never treat life casually. To be spiritual is to be amazed.

 

Abraham Joshua Heschel

Fodor Ákos - Játék szabály

 

 

Mihelyt csatának

tekinted az életet:

el is vesztetted.