Gyakorta,
mikor megtagadjátok az örömöt magatoktól, csupán félreteszitek azt lényetek egy
rejtett zugába.
Ám ki tudja,
hogy ami ma elhárítva lenni látszik, nem várja-e meg a holnapot?
Még testetek
is ismeri örökségét és jogos szükségeit, és rá nem szedhető.
És a ti
testetek a lélek hárfája.
És rajtatok
áll, hogy édes dallamot csaltok-e ki belőle vagy lármát.
És most azt kérditek szívetekben: honnan tudnánk megkülönböztetni, ami jó az
örömben, attól, ami nem jó?
Menjetek
földjeitekre és kertjeitekbe, és meglátjátok majd, hogy a méh örömmel gyűjti a
virágok mézét,
Ám a virág is
örömmel engedi át mézét a méhnek.
A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a
szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt,
örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése