Harka Sára - Fogyókúra

Stephanie Law Art ♥ - Reaching

Ideje leadnom
az évek alatt rám rakódott súlyt,
megszabadulni a feleslegtől,
hogy pehelykönnyűnek érezzem magam,
tündöklőbb formámba kerüljek,
úgyhogy állhatatosan edzek,
napról napra alakítom magam,
és leadok másfél kiló másoknak megfelelést,
fogyok öt centit a túlnagyacombomból,
leizzadok magamról tíz deka teljesítenemkellt,
leadok négy kiló szorongató emléket,
olyan helyekről, hol nem is tudtam,
hogy súlyokat tárolok,
lefogyok fél kiló majdalkalmazkodokot,
ellenben felszedek magamra száz gramm fontosvagyokot,
elengedek húsz kiló ellenem vétett bűnt,
szélnek eresztek kilenc különféle tartozást,
karcsúsodom az önostorozásban,
leizzadom a maradjakcsendbent,
és hízok helyette kicsit a hangszálaimra,
leadom az egykori alakom utáni sóvárgást,
és kidobom a mérlegemet.
Mióta napról napra formálódik az alakom,
muszáj lecserélnem a ruhatáramat,
letekerem a nyakamról a fullasztó emberek sáljait,
lerázom a vállamról az irigyek hangjának boleróját,
ellenben fel merem venni a nemálljól nadrágot,
kiürítem a zsebemből a vásárlással vigasztalódó tárcámat,
elengedem az ajándékba kapott, de sosem szeretett holmikat,
kevesebbet hordom a sikereimet zsugorító szemüveget,
elajándékozom a háthavalahabelefogyok szoknyákat,
lecserélem a berögzött, tanult bakancsot
egy saját kezem által formált,
pont rám illeszkedő
rózsaszín szandálra.
És máris:
mennyivel könnyebbnek érzem magam.

Forrás

Jóna Dávid - Várok

Egész életemben várok,

egy telefonhívásra, zöld lámpára, napos időre,
várok egy ismerős arcra, lelkem akarta hőre.

Várok a gólra, a változásra, egy mozdulatra, egy döntésre,
arra, hogy elindulhassunk, s várok a megérkezésre.

A kapásra, a refrénre, a gyógyulásra,

egy nyitott ajtóra, egy újabb feladatra,
egy érdekmentes társulásra,
és végre egy megbukott árulásra,
ahol meztelenség vár az álruhásra.

Várok valamire, arra, hogy elkezdődjön,
hogy vége legyen,
hogy végre legyen….

Várok arra, hogy összegyűljön, hogy elfogyjon,
hogy megerősödjön, hogy válasszon, hogy elkopjon,
hogy adjon, hogy megmaradjon,
hogy álljon meg, hogy szaladjon.
várok egy újabbat, egy mást,
mert nem értem, miért ez…
Ady gazdagságot ígér annak,
ki várni tud, s várni érez.

Várok az alkalomra, egy igaz hitre, barátságra,
egy megálmodott állomásra,
várok egy bocsánatra, egy vallomásra,
egy nem felesleges önfeláldozásra,
egy őszinte találkozásra,
úgy várok rá, mint fonalra a rokka,
várok igaz kérdésekre, s igaz válaszokra.

Jóna Dávid

Szabó T. Anna - Határok

Minden mozdulattal

határokat keresek
és határokat hágok át.
Mint az újszülött
és a haldokló hadonászik, ahogyan
keresi testének körvonalát.

Kisbaba, megragadom a világot,
mohón magamba tömöm,
anyaseb, anyaűr, csupa fájás,
csupasz létszomj, kell, kell, kell az öröm.

Körülrajzolva, beszorítva
átjárok határaimon.
Ordítva, kiborulva-borítva
a teljességet iszom.

*
Körülrajzolni magamat.
Tért foglalni a nap alatt.
Hogy ez vagyok, hogy ez leszek.
Valakit mindig keresek.
Egy saját testet. Másik testet.
Hogy átszeressen. S ne keressek.

Forrás

Dalai Lama - A különbségről

Ha túl sokat hangsúlyozom, hogy ázsiai vagyok, tibeti vagyok, buddhista vagyok, én magam hozom létre a különbséget.

A Dalai Láma – A boldogság tanítása c. film főszereplője maga Őszentsége, a 14. Dalai Láma

Nemes Nagy Ágnes - Hóesésben

 Szakad a hó nagy csomóban,

veréb mászkál lenn a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet!
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető?
Fatető!
Deszka madáretető!

Szabó T. Anna - Hóhullásban

 

Hóhullásban sok pihe hull:

egy pihe sem lesz így egyedül.

Egyedül nem jön, nincsen kedve:

egyedül a hópihe csak dideregne.

 

Egymaga nem jön: százan jönnek,

kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,

kavarog százezer, hull millió,

perdül és táncol és kanyarog a hó.

 

A földre leérve összefogóznak,

tolldunnának, lágy takarónak,

belepik az utcát, a tereket, a várost,

Szentendrét és Budafok-Hárost,

 

belepik a ligetet, belepik a szigetet,

összefogózva már nem didereg,

már nem fázik a sok pihe-csillag,

tollpuha paplana csillog-villog.

 

Alszik alatta a rét meg az erdő,

könnyű a dunna, pihepuha felhő,

alszik a föld és a földben a búza,

hótakaróját magára húzza.

 

Csend van, csend van, semmi se moccan,

ág sem roppan, cipő se koppan,

nyugszik és alszik a tér meg a táj,

csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál.

Tatoktatok c. verseskötet

 

Forrás

Szabó T. Anna - Fénykör

Szép asztalkánk, terülj-terülj,
gyertya, te középre kerülj,
lobogj, vonj be fénykörödbe,
hadd legyünk itt mindörökre.

Fénykör az én varázsköröm,
varázslatát meg nem töröm,
szép terítő, díszes asztal,
emlékekkel megvigasztal.

Akik egyszer köztünk ültek,
égi asztalhoz kerültek,
de most közénk visszajönnek,
velük lesz teljes az ünnep.

Karácsonykor varázsolok,
minden hiányt bepótolok,
minden rosszat helyrehozok,
karácsonykor varázsolok.

Akik éltek, bennünk laknak,
örülj minden mozdulatnak,
ők néznek ki a szemedből,
ők esznek a kenyeredből.

Ők teszik a sok jót benned,
értük kell most jónak lenned,
karácsonykor mind itt vannak,
nem kérnek, de mindent adnak.

Gyertyafényben mind itt vagyunk,
eszünk-iszunk, jól mulatunk,
örülünk az öröklétnek:
ez az ünnep örök élet!

Karácsonykor varázsoljunk,
áldott jó szavakat szóljunk,
mosolyunkat, víg kedvünket
sokszorozza meg az ünnep!

Forrás

Áprily Lajos - Vigasztaló vers

Ne félj, az óra meg nem áll,

szelek szűnnek, vizek apadnak.

Hiába hosszú, vége lesz

az éjszakai sivatagnak.

 

Sívó, sötét homok felett

a hajnalszél kibontja szárnyát

s elmenekül a puszta-rém,

a bíboros ruháju skárlát.

 

Ne félj, az óra meg nem áll.

Reggel felé elszáll a láz is,

reggelre enyhülés fogad,

forrásvizes, hűvös oázis.

 

Új fénnyel csillogó utunk

riasztó árnyékkal nem állja,

sem orgonálva nem kisér

a bú alattomos sakálja.

 

Ne félj, az óra meg nem áll.

Mint valami fekete várrom,

a gond komor pirámisa

elmarad a látóhatáron.

 

Nézd, gyöngyházfény az ablakon,

a köd csak egypár szürke foszlány,

s azt is széttépi most a nap:

sörényes, büszke hímoroszlán!

The Solstice Carole

A Fire is burning, the long night draws near

All who need comfort are welcome by here

We'll dance 'neath the stars & toast the past year

For the spirit of solstice is still living here

We'll count all our blessings while the mother lays down

With the snow as her blanket covering the ground

Thanks to the mother for the life that she brings

She'll waken to warm us again in the spring

The poor & the hungry, the sick & the lost

These are our children no matter the cost

Come by the fire the harvest to share

For the spirit of solstice is still living here

Kim Baryluk (c) 2018 Cypress Choral Music.

~ o ~ o ~ o ~

Ének a Napforduló ünnepére

Tűz ég, közeledik a hosszú éjszaka.

mindenki, akinek vigaszra van szüksége, itt szívesen látott vendég

A csillagok alatt táncolunk és ünnepeljük a múlt évet,

mert a napforduló szelleme itt él.

Felsoroljuk minden áldásunk, míg Földanya 

a hótakaró alatt pihen

Köszönet az Anyának az életért, amit ad nekünk,

tavasszal újra felébred, hogy felmelegítsen bennünk

A szegények és az éhezők, a betegek és az elveszettek

mind a gyermekeink, minden-képp

Gyertek a tűzhöz, osszuk meg a leszüretelt javakat,

mert a napforduló szelleme itt él

 

~B

Ég szülte Földet ...

 

Ég szülte Földet,

Föld szülte fát,

Fa szülte ágát,

Ága szülte bimbaját,

Bimbaja szülte virágát,

Virága szülte Szent Annát,

Szent Anna szülte Szűz Máriát,

Szűz Mária szülte Jézus Krisztust –

Világ megváltóját.

~ moldvai csángó eredetű ima ~

Frances Hodgson Burnett - A varázslatról

Hannah Willow - Nocturne

A varázslat mindig buzog és ösztökél és semmiből teremt valamit. És mindent a varázslat teremt, a leveleket és a fákat, a virágot és a madarat, a borzot, a rókát, a mókust és az embereket. Tehát bizonyos, hogy mindannyian valami varázslatban élünk.

Fordította: Adorján Sándor (1925)

A varázslat mindig formál és teremt, a semmiből hoz létre dolgokat. Minden a varázslatból származik: a levelek és a fák, a virágok és a madarak, a borzok, a rókák, a mókusok és az emberek. Tehát bizonyosan körülvesz minket.

~ B (2025)

Magic is always pushing and drawing and making things out of nothing. Everything is made out of Magic, leaves and trees, flowers and birds, badgers and foxes and squirrels and people. So it must be all around us.”

The Secret Garden

Frances Hodgson Burnett - A titkos kert

A titkos kert Hangoskönyv

Forrás

Murányi Zita - meg kell hallani ...

meg kell hallani itt a csöndet

ahogy a fűszálak csörögnek

és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág

a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat

a halkuló partitúrákat

ahol húrként feszül a törzs

és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű

a zene mögött a gyérülő réteket

az elvesztett lombot a bokros

füstöt a téglából rakott

kéményeken egy másik világot

ahol valamikor majd csak elkezdődhet az élet

meg kell hallani az élesedő neszeket

odabenn a csikorgó telet hagyni hogy mélyebb

pusztítást végezzen amikor

helyet csinálunk magunkban a fény születésének.

Murányi Zita

Emily Jane - A női erőről

 

Ha szeretnéd tudni, hogy igazából mennyire erős egy nő, figyeld meg, hogy mennyire tud lágy lenni.
Figyeld meg, hogy mennyire mélyen bízik az életben, és milyen mértékben képes átadni magát a pillanatról pillanatra felmerülő érzéseknek, mennyire tud feltételek nélkül szeretni, milyen lágyan érint, és mennyire honol béke a szívében.
Mert ezek a dolgok nem adódnak könnyen. Ahhoz, hogy ilyen módon meglágyuljon, engednie kell, hogy minden éles sarkot fájdalmasan elkoptasson benne az élet.
A valódi erő nem a világ, hanem az elméd meghódításában rejlik. Aki igazán erős, az képes nyitott szívvel lenni egy világban, mely számtalanszor összetörte azt. Amikor képes vagy elengedni minden védekezést, és a teljes sebezhetőségedben is tudsz élni.
Igen, aki valóban erős, az olyan lágy, mint a tollpihe; es megtanult a tiszta kegyelem állapotában élni… és mennyire gyönyörű látvány ez.

Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

~ o ~ o ~ o ~

If you want to know how strong a woman truly is 

look at how soft she is.

Look at how deeply she trusts life, look at how completely she is able to surrender to whatever feelings are arising in each moment, look at how unconditionally she loves, how tenderly she touches, and how at peace she is in her heart.

Because those things don't come easily. To become soft in this way is to have had every hard edge painfully worn away by life.

To be truly strong is not to conquer the world, it's to conquer your own mind. To be truly strong is to keep your heart open in a world that has broken it countless times. It's to let go of all defences and live from a place of utter vulnerability.

Yes, to be truly strong is to be as soft as a feather; it's to have learned to live from a place of pure grace . . . 

and what a beautiful sight that is to behold.

Forrás: Emily Jane

Szepes Mária - A megújulásról

Sam Brown Visionary Art

Mikor az ember megérti, hogy léte nem elhalások, hanem feltámadások, megújulások végtelen sorozata, akkor fenntartás nélkül átengedheti magát az eksztatikus örömnek. Mert ez a felragyogó fény nem káprázatot vetít, hanem az egyedüli valóságot. Ahogy a természetben semmi el nem vész, csak átalakul, s az anyag – látszólagos pusztulásának pillanatában – energiává alakul át, úgy a halál bármilyen formája – egy más relációból – mindig születés!

Szepes Mária

Forrás

Márai Sándor - Négy évszak - December

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. 

A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínüleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a föpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok elött, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, börben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalában nem járok. Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, öszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínüleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Mindezt tudva, ez egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.

Forrás

Edit Eva Eger - Így is, úgy is ...

Elmondtam az igazgatómnak: azon gondolkodom, hogy megszerzem a doktorátust pszichológiából. De nem bírtam úgy elé tárni az álmomat, hogy kifogásokat ne keressek. – Nem is tudom – mondtam –, mire befejezem az iskolát, ötvenéves leszek. – Rám mosolygott. – Így is, úgy is ötvenéves lesz – mondta.

A döntés

Robin Wall Kimmerer - Az ajándékról

Az ajándék anélkül érkezik hozzád, hogy bármit is tennél érte; anélkül, hogy kérted volna. Nem jutalom, nem érdemelheted ki, nem is idézheted meg. És mégis megjelenik. Az egyetlen dolgod, hogy nyitott szemmel és jelenléttel várd. Az ajándék egy titkos világban születik, az önzetlenség és nagyrabecsülés táplálják. Akárcsak egy váratlan kedves gesztus, nem tudjuk, valójában honnan jön.

A gift comes to you through no action of your own, free, having moved toward you without your beckoning. It is not a reward; you cannot earn it, or call it to you, or even deserve it. And yet it appears. Your only role is to be open-eyed and present. Gifts exist in a realm of humility and mystery—as with random acts of kindness, we do not know their source.

Robin Wall Kimmerer - Braiding Sweetgrass: Indigenous Wisdom, Scientific Knowledge, and the Teachings of Plants { ♥  

Forrás

Szabó T. Anna - Hópihe

December van, ünnep-hónap:

itt az ideje a hónak!

Pár pihe is elég lenne,

ide hullna tenyerembe.

Rövid a fény, gyorsan halad,

későn kel fel reggel a nap,

paplanomba gömbölyödök,

szuszmorászni, mint a sünök,

burkolózni jó melegbe,

fütyülni a fergetegre,

akarva vagy nem akarva

jót aludni betakarva.

Úgy vágyódom csupa jóra,

mint a mező puha hóra –

vár, mintha a napra várna,

paplan alatt lágy az álma.

Adventi Kalendárium 1.

Magyar László András - Hippológia

Lónak a ló a valóság, körbekeríti a lóság,

lópata, lófog, alom: ennyi a lófogalom.

(Ennyije van bizonyára.) Nézve tudat-viszonyára:

csak „ló” nem pedig „én” – testileg egyszeri lény,

szellemileg csupa lényeg, nincs helye benne az énnek.

Kurz und gut, s ez a szép: arra való, ami épp.

Forrás

Magyar László András 

Lackfi János - Megtisztelő, hogy szóba állnak velem a fák

Megtisztelő, hogy szóba állnak velem a fák,
hogy emberszámba vesz a sok
csupasz ág,
hogy javaslataimat megfontolja
a tél,
hogy a fény a deres füvön ellenvetésekkel
is él,
hogy a létezés-projekthez széljegyzeteket
fűz az idő,
hogy a tüdőmmel párbeszédet folytat
a levegő,
hogy a táj egy körvonalammal egyező
térformát kivág,
hogy befogad s nem kitaszít
a világ.

Forrás

Finy Petra - Vallomás vallomás nélkül

ezt már egyszer el akartam mondani,
egyszer amikor
ugyanígy tél volt,
és szakasztott ilyen szívbekuporodás,
épp fogaim között lebegett a vallomás,
és szememben tisztán visszatükröződtél,
kezem pedig gyökeret vert a tenyeredbe,
amikor felforrt a víz,
azok a türelmetlen buborékok,
ha a fazék alján 2 percet csücsültek volna még,
de nem,
tea ex machina,
mert sorsunkba az istenek már alig szólnak bele,
elektromos masinák mondják meg, mit mikor,
és nekem a rítus szerint kellett cselekednem,
mert ha lobog a víz,
hiába lobog a szerelem,
nincs mit tenni,
a csészébe növényt kell ejteni,
és letakarni a mozgolódó érzelmeket,
hogy az ízek intenzívebbé váljanak bennünk.
szóval amit egyszer már el akartam mondani,
akkor amikor
az a tél volt,
és az a szívbekuporodás,
most újra megpróbálom.
teavizet ez alkalommal nem tettem fel forrani.

Brené Brown - A saját történetünkről

A világ legbátrabb tette nem más, mint ha elfogadjuk a saját történetünket, és közben mindvégig képesek vagyunk szeretni önmagunkat.

Brené Brown - A tökéletlenség ajándéka

Owning our story and loving ourselves through that process is the bravest thing we’ll ever do. 

- I still believe in this quote from two of my previous books—maybe now more than ever. But I know that it takes more than courage to own your story. We own our stories so we don’t spend our lives being defined by them or denying them. And while the journey is long and difficult at times, it is the path to living a more wholehearted life.

Rising Strong: The Reckoning. The Rumble. The Revolution.