2025. november 30., vasárnap

Anselm Grün & Linda Jarosch - A szeretet útjáról


Aki rálép a szeretet útjára tudja, hogy olykor milyen nehéz megtisztítani a szeretetet a birtoklási vágytól, a másik feletti kontroll igényétől. Életre szóló feladat, hogy megtanuljunk úgy szeretni, ami életet fakaszt és az életet szolgálja.

2025. november 28., péntek

Nagy László - Ó, csodálatos jégvirág

 

Ó, csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos, csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.

Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.

Ó, csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rádlehelek: tovatűnsz,
ha megbűvölsz: megdermedek.

2025. november 26., szerda

Szabó Lőrinc - Valami örök

 

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasz néma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy, s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellő halk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az,
ami valami tűntén kezd csak sejleni,
valami árny hűs rejtelem,
valami, ami újul szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen

2025. november 24., hétfő

2025. november 23., vasárnap

Bonifer Ádám - Ha hozzám jössz


Ha hozzám jössz, a téren gyere át,
hozd magaddal a mezők illatát,
lépd át a dombot és az árkokat,
bújtass szemedbe délibábokat,
hozd el a tiszta levegő ízét,
hajnal harmatát, a tavak vízét,
madár dalából a legszebb hangot,
déli kongásba olvadt harangot.

Ha eljössz hozzám, úgy gyere szépen
ahogy a csillag ível az égen,
ahogy a szellő suhan a parton,
ahogy a naphoz búvik az alkony;
gyere úgy, mintha nyílna a rózsa,
ahogy a csermely indul a tóra,
ahogy az utak összehaladnak,
ahogy a reggel köszön a napnak.

Ha hozzám jössz, a fények közt gyere,
bújjon ruhádba tavaszok szele,
kísérjen el a csend, a nyugalom,
keress meg engem rejtett utakon,
ahogy két világ egymáshoz szól át;
hozz nekem emlékteremtő órát,
hozd el a szavak másik értelmét,
s ha itt vagy, mindezt szórd, szórd szerteszét.

Forrás


2025. november 21., péntek

Szilágyi Domokos - Test a testtel


Mi Atyánk, ki vagy a szerelem,
Mi Anyánk, puha ágy
vagy hársfaágak csendes árnya,
vedd el, ha szeretsz, vedd el az eszünk,
terítsed szerte testünk titkait,
bolondíts meg, amíg ki nem halunk,
bolondíts meg, hogy ki ne haljunk,
puha ágy, hársfaágak csendes árnya
(Under der linden an der heide) -
légy rezervátumunk,
az örök ritmus rezervátuma -
hisz a ritmus se más, mint újrakezdés! 

Forrás: Litera

2025. november 20., csütörtök

Shannon Lee Barry - Bánat


Huszonkét éves koromban
találkoztam a bánattal
egy barát révén.

Azt hittem, a fájdalom
csak az ő küszöbéig ér, 
nem tovább,
és meglepődtem, amikor
a bánat 
minden este hazakísért.•
„Te nem tartozol hozzám” -
mondtam,
de a bánat nem válaszolt.

A következő este
ismerős léptek hallatszottak,
de amikor megfordultam, hogy szembenézzek a bánattal,
láttam, hogy csak
a szeretet
áll előttem egy vastag kabátban.•
„Azt ott hagyhatod az ajtóban” -
mondtam,
és ugyanúgy meglepődtem,
amikor behívtam és a szeretetet belépett.•

~ o ~ o ~ o ~

I met grief when I was
twenty-two
through a mutual friend.

I thought the pain might
extend to his
doorstep but no further

and was surprised when
every night
grief followed me home.•
“you don’t belong to me”
I said
and grief said nothing.
the next night there were
familiar footsteps
but when I turned to face grief
I saw that it was
just love
in a heavy coat.•
“you can leave that at the door”
I said
and was just as surprised
when I invited love inside.•

2025. november 18., kedd

Charlie Chaplin - Túl sokat gondolkodunk ...

 

Túl sokat gondolkodunk és túl keveset érzünk. A gépek helyett emberségre van szükségünk; az okoskodás helyett kedvességre és gyengédségre. Ezen értékek nélkül az élet erőszakossá válik, és mindannyian elveszünk.

We think too much and feel too little. More than machinery, we need humanity; more than cleverness, we need kindness and gentleness. Without these qualities, life will be violent and all will be lost.
 
 
 

2025. november 17., hétfő

Douglas Adams - Viszlát, és kösz a halakat!


Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél – pontosan a fenti okok miatt.

Érdekes módon a delfinek réges-rég tudták, hogy küszöbön áll a Föld megsemmisítése. Számos hiábavaló erőfeszítést tettek, hogy az emberiséget figyelmeztessék a veszélyre, de kapcsolatteremtési kísérleteiket az emberek mulatságos futball-labda-trükknek meg füttyögő halacskakoldulásnak vették. A delfinek végül is feladták a reményt, és nem sokkal a Vogonok érkezése előtt távoztak a Földről. 

A legeslegutolsó delfinüzenetet is félreértelmezték az emberek. Azt hitték, hogy meglepően kimunkált, karikán keresztül végrehajtott kettős hátrabukfencez látnak, miközben a delfinek az Egyesült Államok himnuszát is elfütyülik. Az üzenet valójában ez volt: Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!

23. fejezet

Douglas Adams - Galaxis ​útikalauz stopposoknak

~ o ~ o ~ o ~

It is an important and popular fact that things are not always what they seem. For instance, on the planet Earth, man had always assumed that he was more intelligent than dolphins because he had achieved so much—the wheel, New York, wars and so on—while all the dolphins had ever done was muck about in the water having a good time. But conversely, the dolphins had always believed that they were far more intelligent than man —for precisely the same reasons. 

Curiously enough, the dolphins had long known of the impending destruction of the planet Earth and had made many attempts to alert mankind to the danger; but most of their communications were misinterpreted as amusing attempts to punch footballs or whistle for tidbits, so they eventually gave up and left the Earth by their own means shortly before the Vogons arrived. 

The last ever dolphin message was misinterpreted as a surprisingly sophisticated attempt to do a double-backward somersault through a hoop while whistling the “Star-Spangled Banner,” but in fact the message was this: So long and thanks for all the fish. 

2025. november 15., szombat

A kishitűségről


 A kishitűség nagyon nagy teher és a cselekvéstől foszt meg, 
a cselekvő szeretettől. 

2025. november 14., péntek

Varró Dániel - Maszat-hegyi naptár, November


Ablak tátong a rossz falon,
becsordogál az alkonyat,
neszeznek polcon, asztalon
kis, bolyhos orrú plüssnyulak,
November néni üldögél
a hintaszék alatta ring,
elmúlt az ősz, és itt a tél,
kötött mellényke kell megint.

2025. november 13., csütörtök

Reményik Sándor - Az ige


Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, 
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!

2025. november 12., szerda

Parti Nagy Lajos - Csigabú

 

A bánatot, mit tán ma érez,
mint brummogó, halk őszi hangot,
idomítgassa a kezéhez,
gyúrjon belőle kis harangot,
csigát, lovat, s ne kérje számon,
a búanyag rém furcsa jószág,
egy formátlan szomorúságon
cseppet sem segít a valóság.
De hogyha átöleli szépen,
megdédelgeti az ölében,
s csinál a búból búbabát,
tükörbe néz a hülye bánat,
s mert a bánat egy hiú állat,
elvigyorogja tán magát.

2025. november 11., kedd

Sárhelyi Erika - Ősz a tónál

                                                       OPhoto - 2014.11.11.


Ködöt vajúdik a vadkerti reggel,
s éggel a víz félúton összeér.
Léptem nyomán avar perel a csenddel,
kedvetlenül dünnyög a holt levél.

Nád között kis, ütött-kopott bárka,
a strand sápadt, akár az őszi Nap.
Köröttem mintha maga a tél járna,
érzem súlyát a vézna fák alatt.

Akár emléke a dús nyáridőnek,
távolba vész a viharvert móló,
s míg a padok kábultan partra dőlnek,
szívem fölött fészket rak egy holló. 

Forrás

2025. november 10., hétfő

Vaskor Gréta - Élet


"Az életvágy ott lapul a csontokban, ott csörgedezik az erekben..."
Az életvágy ott csörgedezik a csontokban, ott lapul az erekben, feszül az inakban, áramlik a gyökerekben, dobban a szívekben, és ott a mesékben is a "szent élniakarás" - a mesehősöknek az egész teremtett világ segédkezik ebben! Bölcs ősöreg anyók, mindentudó öregapák és varázsállatok kísérik a hőst - mert élni kell!
Megélni, átélni, túlélni, kiélni mit lehet?
Az életet szolgálják a mesék! Mert az életvágy néha lapul, rejtőzik, fárad, sőt, néha fagyott is, de megszólítható, föltámasztható, aktivizálható, a mesék ezt üzenik!

Idézetek: Jón Kalman Stefánsson

2025. november 7., péntek

Albert Camus - Az őszről



Az ősz [...] egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.

~ o ~ o ~ o ~

Jan: “You’re not quite fair; you have the autumn, too.”
Martha: “What’s the autumn?”
Jan: “A second spring when every leaf’s a flower. [He looks at her keenly.] Perhaps it’s the same thing with some hearts; perhaps they’d blossom if you helped them with your patience.”

The Misunderstanding in Act 2.

~ Albert Camus

Katona Judit - Suttogás

...a soft morning

Most már tudom, hogy kék a nesz,
a bánat barna, a csend fehér.
Magányom szűk medrét kivájtad
s a rámhulló éjjel torkig ér.

Cserben hagytak a tárgyak is.
Ágakon dértől cinke fagy.
Holdmellem őriz, nem tudod
s arcom mögül már kél a nap.

Tíz ujjam rácsát rázhatom:
bámulnak süket ablakok.
Mint aki járni most tanul,
fogódznék hol, miben tudok.

Most már tudom, hogy kék a nesz,
vörös a láz, a csend üveg
s mint könny törik, mert megvakult
fák élnek bennem – nélküled.

Katona Judit 

Forrás

2025. november 2., vasárnap

Dimény H. Árpád - Kényelmes dobozba

 

Egy csipkemadár
a kisfiam szeme láttára
csapódik
az ablaküvegnek,
majd zuhan a terasz
hideg betonpadlójára.
 
Senki más nem hallja
a tompa koppanást,
csak ő.
Rőt villanás.
Egy napsugár, ami
betörhetné
a csillámos ég
szürke tükrét.
 
Az életben
hányszor lehetünk
tanúi a halálnak?
 
Dobozt kér.
Kibéleli.
Legyen kényelmes
a puha testnek,
ami alig fér
tenyerében. 
 
A pihés fej erőtlenül
gördül oldalról oldalra,
szemei fénylő
fekete magok.
 
Azt akarja
segítsek,
csodát akar.
Bármit mondok
örök marad.
Nem úgy a réteges égbolt,
a tölgyfák gyémántos levelei.
 
Sötétebb napok,
de én megtanultam
az ilyent is dicsérni.
 
A naptár már csomagolja
az időt az új évszakig.
Öltözünk, és öltöztetünk,
sírunk és siratunk,
eltemetjük halottjainkat.
 
Ő ezt még nem tudja,
tehát betakargatjuk a madarat,
mesélünk bámulatos reptéről,
elképzeljük csodásan daloló csőrét.
Ő választja a dalt,
és dúdoljuk
újra meg újra.
 
 

2025. november 1., szombat

Izsó Zita - A távozás kényszere

 


A hozzátartozókkal tapintatosan közölték,
mintha buszon ülnének,
hogy ez már a végállomás,
de ők nem hajlandók leszállni.
Itt a látogatási idő végének,
ebéd utáni pihenésnek hívják,
de mi tudjuk,
hogy a napnak ugyanabban a szakaszában
valami földöntúli ragyogás önti el
az épületet, valamennyi kórházi szobát,
ilyenkor indulnak el azok, akiknek
menniük kell,
és bármennyire is akarjuk,
nem kísérhetjük el őket,
el kell hagynunk a helyet,
mintha egy ártéri erdőben járnánk
nem szabad megzavarni a távozók vonulását.