Egyetlen örökkévaló

 

Egyetlen örökkévaló.
Aki dalolsz nekünk a csendben,
Aki egymás által tanítasz bennünket,
Vezérelj engem erőre és bölcsességre.
Jártomban-keltemben hadd tanuljam
Tisztelni mindenkinek a célját.
Segíts kezemnek, hogy tisztelettel fogjon,
Nyelvemnek, hogy lélekből szóljon,
Engedd, hogy figyeljek, de ne ítéljek.
Engedd, hogy ne bántsak, és maradjon
Zene, szépség a látogatásom után,
Amikor visszatérek az örökkévalóságba,
Utánam csak Dal maradjon!
 

Marlo Morgan - Vidd ​hírét az Igazaknak 

Ausztrál bennszülött imádság

 

Forever Oneness,
who sings to us in silence,
who teaches us through each other.
Guide my steps with strength and wisdom.
May I see the lessons as I walk,
honor the Purpose of all things.
Help me touch with respect,
always speak from behind my eyes.
Let me observe, not judge.
May I cause no harm,
and leave music and beauty after my visit.
When I return to forever
may the circle be closed
and the spiral be broader.

Őri István - A fa éneke a lehulló leveléhez

 

elengedlek...

most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehér bársony létre,
míg te a messze földet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borul,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?

itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.

Őri István 

Szabó Lőrinc - Kísértetek

 Hannah Willow - Enchanted Forest 

 

Ez a világ és benne én,
tükrök itt, tükrök ott,
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok.

Én vagyok, amit az ezer arc
szétbontott s összekuszált:
a tartalom az én, az egy
s a forma milliárd.

Ezer évig értem dolgozott
a születésem előtt,
s most minden pillanatban én
teremtem újra őt.

És amire nézek, az vagyok:
fű és hajókazán
és vihar, ha fekete bikák
dübörögnek a menny piacán,

és Kína vagyok, ha eszembe jut
s pilóta a föld felett,
bennem robog a nagy Pacifik
és lassú gleccserek

fagynak szememben, tenyerem
fennsík és kősivatag
s belőlem ballagnak ki
a holdas országutak.

Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs,

varázsjáték, játszom veletek,
gazellák, őzikék,
valakit nagyon szeretek
és fáradok...

Ma még... Mert forog a tükör
és még érdekel ez a sok:
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok...

Oscar Wilde - Az őszinteségről

Természetesnek lenni a legnehezebb póz, amit az ember felvehet.

To be natural is such a very difficult pose to keep up.

The Importance of Being Earnest

~
Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember (Oliver Parker filmje, 2002) 

Szabó T. Anna - hová lebeg ...

hová lebeg minek rángat

milyen szél tép milyen fákat

milyen levél milyen ágon

minek levél minek látom

hová rángat minek lebeg

milyen fa tép milyen szelet

milyen ágon milyen levél

minek látom mi nekem él

"Ez a hang szólalt meg bennem most, most, most,

 a Kalima új dalát hallgatva"

A legjobb gyakorlat az, ...

A legjobb gyakorlat az, amit hajlandó vagy elvégezni.

A 102 éves jógi, Charlotte Chopin története

Vaskor Gréta - Miért nem és hogyan igen?

Miért nem kaptam meg,
miért nem lehetett, miért nem értettek, miért nem szerettek, miért?
Miért nem döntöttem, miért nem tettem meg, miért?
Fájdalom-kérdések ragasztanak, és
van, hogy segít a válasz,
ha van,
a megértés visz tovább, apró hurkok simulnak,
lehet megnyugvás,
de sokszor ez a kérdés, mint az örvény húz
a fájdalom
nem mozdít tovább!

Hogyan adhatom most, hogyan lehetséges, hogyan szerethetem, hogyan tehetem meg
én
hogyan
igen!
Hogyan igen, hogy szerethessem, hogy befogadjak, hogy gyógyítsam a sebet,
a nemet!
Ez is nagy feladat,
igen!

Forrás

André Foulon de Vaulx - A csönd alléja

 

Diane à la Biche, Jardin de Tuileries, Paris

A puszta park ölén, 

hova emberi szó át nem hallik 

és ahol nem rezzen semmi zaj, 

hallgat a nagy fasor komoly hajóival, 

miknek letépte már az október a lombját. 

 

S amely az évszakok 

körforgásaival nem fogy, 

növelni még e nagyságos 

komolyság pompáját: 

rejti a vadász Diána szobrát 

istensége fagyos kőgesztusaival. 

 

Légy hasonló, utam, 

e fák tágas sorához. egyenes, halk; 

csupán a Művészetnek áldozz 

zajoktól távol és meg ne alkudj soha. 

S akarom: az időt megvetve 

s mint a szálfák, bátran, 

benned ez egy szerelem mámora 

emelje ég felé márványa ragyogását. 

Fordította: Rónay György

André Foulon de Vaulx

Victoria Erickson - A csodáról

A csoda az emberi tapasztalatok hatalmas skáláján az egyik legáthatóbb megélés és minőség. Egy csipetnyi csoda megállítja az időt. 

A világ is megáll. A szemek kitárulnak. 

Egy pillanatra azzá válsz, ami valójában vagy.

Wonder is one of the wildest elements and qualities on the massive scale of human experience. Just a pinch of it stops time. The world halts. 

The eyes fill. You become, for a small time, 

everything you truly are.

Forrás

Szabó T. Anna - Tele vagyok élettel ...

Tele vagyok élettel, tele halállal. Elsíratlan és elsírhatatlan sírásokkal, magam örömével, mások fájdalmával. Az élet erősebb nálam, a magam lángjánál sokkal hatalmasabb fény, nem tehetek mást, mint engedem átlobogni rajtam.

erősebb nálam - Szabó T. Anna új kötetének margójára

Szabó Magda - Születésnapi vers

OPhoto - Őszi reggelen

Október köd, októberi illat,
októberi, ferde sugár!
Hát örüljek, hogy a körbefutó év
térdet hajt holnapután?
Hát örüljek, hogy egy napja az évnek
az enyém, a sajátom egészen,
s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő
kiáltja szét születésem?

Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan,
csapdos a vízbeli páva a Dunán a habokban,
széttárja a farkát, csupa gyöngy meg olajsáv,
fátyol a hegyen, megvédi harmatos arcát,
köd, köd, puha köd…

Ez a nap az enyém.
Mi enyém, mi? Még ez a vers sem.
Nem azé, ki megírja, hanem ki megérti,
a költemény.
Csak a hit, a tudat,
hogy majd ha megfutottam
útjaimat,
jut tán nekem sír, temető,
elnyughatom majd a kemény
deszkán, mint dédem, üköm, mint annyi elődöm,
azt még hiszem én, hogy lesz sírom az itthoni földön,
s nem kell lerogynom idegen
felhők alatt,
és nem idegen ég
rontja el tagjaimat.

Örüljek? Kivánjak magamnak
még hosszú életet?
Fogom fülem, hogy én se halljam,
amikor nevetek,
fogom szemem, hogy meg ne lássam a
jövendő éveket.

Te, aki élnem segítesz,
te, óvó oltalom,
kinek törékeny mosolyába
kapaszkodom,
irgalmatlan esztendeimben
egyetlen irgalom,
őr rettegő nappalomon,
rettegő álmomon:
köd guggol a hegy ormán,
nem tudom, mit takar.
Valami jön. Mikor jön?
Soká jön? Vagy hamar?
Te minden veszteségen
átfénylő diadal,
erősebb, mint a törvény,
mint minden ravatal,
ki élet helyett voltál életem,
e tébolyban egyetlen értelem,
kiáltsd el, hogy a földnek nem voltam én nehéz,
hát majd a föld is könnyű lesz nekem!
*
Szabó Magda - született Debrecenben, 1917. október 5-én

Jane Goodall - Az erdőkről

Az erdők nyugalma a létezésem része lett. És valóban, ha behunyom a szemem, olykor át tudom változtatni a hangos társalgás vagy a forgalom zaját a páviánok vagy csimpánzok kiáltozásává, a szél zúgásává az ágak közt, vagy a tengerparton megtörő hullámok harsogásává. Ajándék, hogy rendelkezem ezzel a képességgel, amit az erdőtől kaptam, és amiért mélységesen és végtelenül hálás vagyok.

A ​remény magvai

Madár János - Világ ékessége

Mintha minden

lélegzetet – – – –

hűs tenyeredből

– – – – adnál. 

Állok ujjaid

görbületében

és nézem – – – –

– – – – – – –,

hogyan hullámzik

a legszebb

évszak is – – – –

templomaidnál.

Mert szent és 

a nagy egésznek.

Világ ékessége,

gyönyörű katlan.

Az egyetlen kincs

kimondhatatlan.

Néma titokra

nyílik a szám. Sírás

és gond nem szól

hozzám. Fölemelem

a csöndet állig. 

Hallgatok – – –

– – – szemedben

az ég magasáig.

Fölöttünk csillag

és felhő haladt.

Fekszünk a Hold

árnyéka alatt.

Roppants meg

– – magadhoz,

mert árva szívünk

éjeket dobban.

Egyetlen létemet

szorítsd véredhez,

szorítsd jobban!

Minden ölelést

reménynek adtál.

Hű karom élén

kipirosodtál.

Szikrázó arccal

reám nevess!

Végtelen parazsat

belém temess!

Ha elhagy a láng,

meddig élek?!

Tűzben a tűz,

fényben a lélek.

Madár János

Csillag Tamás - Ujjaim keretében arcod

 

Világtalan ujjaim keretében az arcod.

Mint az álmukból fölvert tömbházlakók,

nézlek. Hozzád zavar már az októberi eső is,

félek: kimosdat a nyárból.

Be kellene takarni a világot a hajaddal,

hogy senki se fázzon.

Olyanok a gesztenyefák, mint egy félig megírt költemény,

mint egy befejezhetetlen vallomás.

Én csak szerelmes akarok lenni.

Azt hittem, túl vagyok bevádolt reményeimen,

túl vagyok minden áruláson.

Törődsz velem, te, aki olyan eleven, forró vagy,

tekintetedtől átforrósodik az arcom,

tekintetedtől áttüzesedik az ősz is.

Ilyenkor nem tudok szólni se, csak nézlek:

minden másnap újra

felfedezném szemed bűvös égitestjeit,

újra felfedezném nyakad harapdálnivaló hómezőit.

Mintha örökre hozzád indulnék.

 

Forrás: Art Poétika