Mintha minden
lélegzetet – – – –
hűs tenyeredből
– – – – adnál.
Állok ujjaid
görbületében
és nézem – – – –
– – – – – – –,
hogyan hullámzik
a legszebb
évszak is – – – –
templomaidnál.
Mert szent és
a nagy egésznek.
Világ ékessége,
gyönyörű katlan.
Az egyetlen kincs
kimondhatatlan.
Néma titokra
nyílik a szám. Sírás
és gond nem szól
hozzám. Fölemelem
a csöndet állig.
Hallgatok – – –
– – – szemedben
az ég magasáig.
Fölöttünk csillag
és felhő haladt.
Fekszünk a Hold
árnyéka alatt.
Roppants meg
– – magadhoz,
mert árva szívünk
éjeket dobban.
Egyetlen létemet
szorítsd véredhez,
szorítsd jobban!
Minden ölelést
reménynek adtál.
Hű karom élén
kipirosodtál.
Szikrázó arccal
reám nevess!
Végtelen parazsat
belém temess!
Ha elhagy a láng,
meddig élek?!
Tűzben a tűz,
fényben a lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése