hommage à J. A.
Gyomként, törődött kőkockák között
lettem, nőttem. Senki sem üdvözölt
üdvözült mosollyal: „Magom!" „Magzatom!",
s nem ápolgattak át heven-fagyon.
Okom panaszra? nincs, hiszen a Lényeg:
hogy lehetek, mint milliárdnyi lények;
így-úgy-amúgy. (Sokaknál sokkal jobban,
s van, ki ha rám néz: szíve szebben dobban.)
Végtére, mégis, miről szól e dal?
Él, ki: ahogy; s ki mint tud: belehal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése