Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk.
Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
Este, mint a pirannya, harap rám a Mivanha. Végigrágja minden körmöm, egyiket se kihagyva.
Hogyha aztán jóllakik, szétpakolja dolgait, fültől fülig fejbe fészkel, ott dalolja holnapig:
„Mi van, ha baj lesz, vagy ha vész, ha ötre kell, de hatra mész, ha háború lesz, vagy ha elfogy teázáskor majd a méz? Mi van, ha nincs világítás, egy szörnyeteg, vagy bármi más, leselkedik rád, vagy ha rossz a leckédben a számítás?
Ha eltalál egy hógolyó,
ha nem leszel se sportoló,
se filmcsillag, se űrhajós,
csak túl hangosan horkoló?
A szél kezedből kikapja
a buszjegyet majd, mi van ha,
és jaj, mi van, ha elmúlik
a sapkabojtod divatja?”
Egyszer úgyis elkapom, egy dunsztüvegbe elrakom, és jókat alszom egyedül, csak addig inkább nem nagyon.
Szerintem az életben minden művészet. Amit csinálsz. Ahogyan öltözködsz. Ahogy szeretsz valakit, és ahogyan beszélsz. A mosolyod és a személyiséged. Amiben hiszel. Az összes álmod. Ahogyan a teát iszod. Ahogyan díszíted az otthonodat. Vagy ahogyan bulizol. A bevásárlólistád. Az étel, amit készítesz. A kézírásod. És ahogyan érzed magad. Az élet művészet.
I think everything in life is art. What you do. How you dress. The way you love someone, and how you talk. Your smile and your personality. What you believe in, and all your dreams. The way you drink your tea. How you decorate your home. Or party. Your grocery list. The food you make. How your writing looks. And the way you feel. Life is art.
Hegyek, fák, füvek, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai, kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani, izmaim is emlékeznek ernyedőn, erdők, titok-ösvények, farkas szagúak,lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak, fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget, róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket, libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolygós fák alá, nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná, nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás, szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás, vagy mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok - pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -: a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek, s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, erdők, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai, kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani, szelíden - ti vagytok a jóság -; meghitten - ti vagytok a csönd -; jobbik felem tibennetek önnönmagának köszön; ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség, ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért; küldtök fényes magasságokba, agyunk-szemünk szoktatni a végtelenhez, az elmúlás mihozzánk miattatok és érettetek türelmes, ózon-leheletű tájak, források, ti, erdők csillagai, titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni, ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény, ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, az újjászülető reményt, tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet, tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.
Hegyek, fák, füvek, ágak, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai, titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni, karcsú sziklák, szépfejűek, felhőlépők, bátorítók, szélben dzsiggelő bokor-gyermekek, gondolkodó, komoly fenyők, táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók, szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők, sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot - simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok, ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s - tanácstalannak - tanácsot ad, ölelő szerető, ki bánatot öl; nyugalmas öl, ki fiául fogad, s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét, üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem hevét, ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett - köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.
Little darlin' don't you see the sun is shining Just for you, only today If you hurry you can get a ray on you, come with me, just to play Like every humming bird and bumblebee Every sunflower, cloud and every tree I feel so much a part of this Nature's got me high and it's beautiful I'm with this deep eternal universe From death until rebirth
This corner of the earth is like me in many ways I can sit for hours here and watch the emerald feathers play On the face of it I'm blessed When the sunlight comes for free I know this corner of the earth, it smiles at me So inspired of that there's nothing left to do or say Think I'll dream, 'til the stars shine
The wind it whispers and the clouds don't seem to care And I know inside, that it's all mine It's the chorus of the breakin' dawn The mist that comes before the sun is born To a hazy afternoon in May Nature's got me high and it's so beautiful, yeah yeah I'm with this deep eternal universe from death until rebirth
You know that this corner of the earth is like me in many ways I can sit for hours here and watch the emerald feathers play On the face of it I'm blessed When the sunlight comes for free I know this corner of the earth, it smiles at me I know this corner of the earth, it smiles at me
This corner of the earth, is like me in many ways I can sit for hours here and watch the emerald feathers play On the face of it I'm blessed When the sunlight comes for free I know this corner of the earth, it smiles at me I know this corner of the earth, it smiles at me I know this corner of the earth, it smiles at me (I know this corner of the earth)
