„Jelek, ti világ jelei”
talán meg fogunk fejteni.
Minden kód egyszer írva lesz,
s nem lesz többé, mi zárva lesz,
agynak, anyagnak minden titka
számszerűsítve és kinyitva,
feltérképezve, rendszerezve,
hivatkozva, mint egyszeregyre,
s mire már mindent helyretettünk,
gép gondol és beszél helyettünk,
és mindent jól a szánkba rágnak,
és nyoma sem lesz szabadságnak -
de mégis lesz még olyan lélek,
kit egy ágacska versre késztet,
és majd titokban mondogatja,
a nagyobb rejtélyt bontogatva,
mert számokon túl, anyagon túl,
ahonnan minden ered, indul,
ott vár a tág nevezhetetlen,
mit eksztázisban, szeretetben
a test megérez, de a gép nem.
Dobog a nyelvben és zenében,
mit mérni, kiszámolni sem kell –
de ettől lelkes lény az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése