Petz György - Szeretem a csöndet

Szeretem a csöndet,
ami előtted fut,
és ami követ;
szeretem a hangod,
ami nem fél a csöndtől,
és a kézmeleged.
Vajon az angyaloknak
kezük van-e,
avagy ideává
nemesült már rajtuk minden?
Te például szárnyad hova rejted;
lehúz-e a föld,
a szánalom, ha erre jársz,
belenehezülsz a lélekbe,
mi nem a tied,
s vigasztalnád?
Vagy áthullasz égen és bőrön,
ha vagy, ha nem, de hatsz,
hát itt vagy velem,
és élni tanítasz,
miközben az a filozófia, mi:
halni tanít; de te tudod,
halál nincsen,
az egy eltévedt metafora,
ami a létet
a nem-létezéssel kapcsolná össze;
a vant a ninccsel;
mert ráereszti a logikát arra,
ahol a logikának helye –
Kincsem;
ha csöndet szólsz,
az is zene nékem,
figyelni tanítasz.

Petz György

Forrás

 

Eckhart Tolle - Az elmélyülésről

 

Ahhoz, hogy jelen maradj a mindennapi életben, segít, ha elmélyülsz önmagadban, különben az elme, amelynek hihetetlen lendülete van, magával ránt, mint egy vad folyó.

To stay present in everyday life, it helps to be deeply rooted within yourself; otherwise, the mind, which has incredible momentum, will drag you along like a wild river.

Eckhart Tolle

Forrás 

Fodor Ákos - _ILYEN_-ÉK

Így élnek a virgonc-boldog

tündérek (manók? koboldok?)

– minden jóra kaphatók!

Azt szeretnék, ha mindenki

tudna ugrándozva menni

s kuncogva fenékre esni.

Mindig, mikor _csak úgy_ elneveted magad:

biztos, hogy egy _ILYEN_ csiklandja a hasad!

Forrás

Szabó T. Anna - Szelek, lelkek, csillagok ...

Szelek, lelkek, csillagok

hold szitál és nap ragyog

harmat hull és pára száll

minden élet: nincs halál

minden álom visszatér

feketéből lesz fehér

szürkéből lesz szivárvány

s száll szép szárnyát kitárván

sok mesénk a föld felett:

éggé oldott fellegek,

fenn lebegő fényhalak,

föld felett és ég alatt,

lelked lenge lepke most

irizál és egybemos

minden szárny-és szívverés

pilla s pilleverdesés

párolog a pillanat

élednek és alszanak

síráson át nevetnek

- mit tehetnek? szeretnek

mind egymásba mosódunk

mesélünk és mosolygunk

vágyak kelnek s tűnnek el:

minden élő énekel

Forrás: Anna posztja 2025. június 28-án az igazi szabadságról

Weöres Sándor - Égi csikón léptet a nyár

Égi csikón léptet a nyár,

tarka idő ünnepe jár,

táncra való, fürdeni jó,

nagy hegy alatt hűsöl a tó.

Hogyha kijössz, messzire mégy,

hogyha maradsz, csipdes a légy.

Habzik az ég, mint tele-tál,

tarka idő szőttese száll.

Szabó T. Anna - A leghosszabb nap

A leghosszabb nap. Eleven az erdő,
álltában mozog, pumpál és feszül,
háncs- és fatestben föl-le liftezik
a színtelen vér, siseg és bozsog
az égszagú lomb, a földszín avar,
a lélegző tér mozgó sejtjei
rendelt rend szerint éltetnek és ölnek.

Dobogva futni lefelé a hegyről,
a levegő lágy gyantájában, harsány
madárzenében, karcsapkodva úszni
a zöld esőben repülés helyett,
szikla, gyökér lapuló éleit
puhává tompítja a lendület,
az egész erdő vibrál és dobog,
véráramában surrog a futás,
senki vagyok és mindenki vagyok,
vagyok a botlás és a zuhanás,
a felhorzsolt bőrt nyalni, földízű
és vérízű, az ég tovább forog,
lombban a ringás, forró szédülés,
lehúz a föld, a könnyűség sajog.

Később az eső. Bizsereg a víz,
bő patakokban lerohan a lejtőn,
a repülés és zuhanás után
a futás vágya sodorja tovább,
tajtékosan fut és elevenen dől,
lehajolok, az ujjaim körül
örvényeket vet, vinne engem is,
viszi az útjába tett köveket,
mozgás megint és dobogás megint,
dagad és árad, surrog és sodor,
sáros, erdőszagú és égszagú,
nem ismer botlást, sajgást, zuhanást,
old, öl és éltet, nem tűr semmi súlyt.

A nap megint. A tér a fák között,
aszfaltos út, és gőzölgő meleg.
Száll fel a pára, száll a könnyű víz,
irizáló fényselymek lengenek.

Forrás

Kahlil Gibrain - A szeretetről

 

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,

Jóllehet minden útja nehéz és meredek.

Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.

Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,

Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.

Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.

Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.

Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.

Fehérre őröl benneteket.

Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;

És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján...

Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.

 

Kahlil Gibrain - A Próféta

Carl Gustav Jung - Magamról

... én magam vagyok a kérdés, amelyet a világhoz intéztek, és föl kell mutatnom a magam válaszát, különben csupán a világ válaszára hagyatkozhatom.

Lackfi János - A belső könyvtárról

Elégettem néhány nélkülözhetetlennek hitt kézikönyvet belső könyvtáramból, miután pokoli tudományukkal feleslegesen keserítették az életemet… egyiket se magam szereztem be, örököltem őket, de most színtiszta örömmel váltam meg tőlük… különösen förtelmes mű a Hogyan legyünk örömgyilkosok?, nem kevésbé káros a Miként vitázzunk hosszan és értelmetlenül olyan emberekkel, akik nincsenek is itt?, vagy a Mi módon veszítsük el lelki békénket olyan dolgok miatt, amikre nincs ráhatásunk?, illetve a Hogyan háborogjunk vélt igazságtalanságokon?... kicsit füstszagúan és perzselt szemöldökkel, de egyre könnyebb lélekkel kotorászom a parazsat.

Forrás

Szabó T. Anna - Jelek, ti világ jelei...

 

„Jelek, ti világ jelei”
talán meg fogunk fejteni.
Minden kód egyszer írva lesz,
s nem lesz többé, mi zárva lesz,

agynak, anyagnak minden titka
számszerűsítve és kinyitva,
feltérképezve, rendszerezve,
hivatkozva, mint egyszeregyre,

s mire már mindent helyretettünk,
gép gondol és beszél helyettünk,
és mindent jól a szánkba rágnak,
és nyoma sem lesz szabadságnak -

de mégis lesz még olyan lélek,
kit egy ágacska versre késztet,
és majd titokban mondogatja,
a nagyobb rejtélyt bontogatva,

mert számokon túl, anyagon túl,
ahonnan minden ered, indul,
ott vár a tág nevezhetetlen,
mit eksztázisban, szeretetben

a test megérez, de a gép nem.
Dobog a nyelvben és zenében,
mit mérni, kiszámolni sem kell –
de ettől lelkes lény az ember. 

Forrás 

Bartók Béla - A népi dallamainkról

Életem legboldogabb napjai azok voltak, melyeket falvakban, parasztok között töltöttem... Meggyőződésem szerint igazi, ún. szűkebb értelemben vett népi dallamainknak mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabbrendű művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fúgát vagy Mozart-szonátát. Az ilyen dallam klasszikus példája egy zenei gondolat páratlanul tömör, minden feleslegest elkerülő kifejezésének. Igaz, ez a szűkszavúság, meg a dallamok szokatlan kifejezésmódja az oka annak, hogy átlagos zenészre vagy zenekedvelőre csak nehezen hatnak. Az átlagos muzsikus számára minden zeneműben azok a sablonos járulékok a legfőbbek, melyeket már jól ismer. Ő csak ezeknek az ismerős sablonoknak tud örülni s az alapvető lényeget felfogni nem képes. Ám abból a parasztzenéből, amelyről most szólunk, hiányzik minden járulék – itt minden alapvetően lényeges. Nem meglepő tehát, ha az átlagos zenész és az ilyen zene között bensőségesebb kapcsolat nem jöhetett létre. 

 

Bartók Béla: Magyar népzene és új magyar zene, 1928 (Pávai István: Bartók Béla, a népzenekutató - folkMAGazin 2007/6)

 

Forrás 

Medicina - Veled egy vagyok

 

Veled egy vagyok.  

Lelkem felragyog. 

Mindenben látom a mozdulatod. 

Ahogy fűvé válsz, ahogy fává érsz. 

Végtelen utamon elkísérsz.