Takarót simít a sűrű csend
lebbenő álmok bársonya ,
hold sarlóján ringatózik
a csillagfényű éjszaka .
Árnyak suhannak túl a fákon
a bokrok alatt tücsök zenél ,
altatót hegedül az éjszakának
s vele dúdol a kósza szél .
Álom kering a hold körül
ruháján ezüstös fény ragyog ,
rádőlnek mind, s mint égi párnán
alszanak rajta a csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése