(Márai Sándor: Ámen című versére)
Reggeli napfény az ágy melegében.
Kisimult arcok a gyűrött párnán.
Az indulás és az érkezés. Valahová.
Terebélyes diófa a kert ölében.
Kettesben. Borospohár a kézben.
A szisszenő gyufa, a gyertya lángja.
A könyvben a szavak és a csendek.
Ahogy szája szeglete mosolyra szaladt,
Szemével ölelt. Szememben könny fakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése