A májusi ég alatt...

 

 

Két éve épp május derekán jártunk, amikor a napnyugta előtti órák bearanyoztak mindent.... Egy májusi virág szépségét, kifinomultságát sem lehet felülmúlni, de ez az aranyfény még őket is új aranykeretben engedte látni. Vadrózsa, galagonya, nem is sorolom...nem tudok velük betelni és nem is kell... 

Bodzavirágernyőt szerettem volna fotózni egy vershez, amin a virágot pár levél kíséri és háttérnek a ragyogó kék ég szolgál. Egy dús bokron megpillantottam egy ilyen részletet; épp a megfelelő magasságban. Alá léptem, felfelé irányítottam a telefonom kameráját és méricskéltem, hogyan tudnám visszaadni fotón ezt az elém táruló szépséget. A nyakam hátraszegtem, a lélegzetem visszafojtva csak a kijelzőt figyeltem, azon keresztül láttam pár pillanatra a világot. 

Mielőtt megnyomhattam volna a gombot, egyszer csak átúszott a képernyőn egy nem várt látomás: két, rezzenéstelen szárnyakon sikló gólyamadár teljes összhangban, egyformán, egymás mellett, a mélykék ég alatt. Kivételesen alacsonyan, épp a bokor, a kamerám felettem. Ocsúdni is alig tudtam a hirtelen csodálattól; elbűvölt a jelenet, aminek a részese lehettem ott és akkor. Megmutatni nem tudom, csak a bodzavirágernyőket. 

Idén pár napja láttam először bodzavirágot. Ismét szorosan a bokor alá állva felnézek majd rájuk a májusi kék ég alatt és az arcom a virágok közé fúrom majd. Újra és újra elbűvöl a kifinomultsága....  és azóta a két gólya fenséges és páratlan látványát is megidézi, amit ajándékba kaptam akkor és ott.

B 🌸