Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2022. május 31., kedd
Ágai Ágnes - Kamaszságok
2022. május 30., hétfő
Anna Burns - A hihetőség határairól
Átlépte a hihetőség határát, mondták a hírekben, de az életben egy csomó dolog átlépi a hihetőség határát. Kezdtem megérteni, hogy az élet a hihetőség határának átlépéséről, áttöréséről szól.
2022. május 29., vasárnap
Bella István - Gyerekdal
2022. május 26., csütörtök
Takács Zsuzsa - Szerelem születése
2022. május 24., kedd
Szabolcsi Erzsébet - Változatok a csendre
2022. május 23., hétfő
Hamvas Béla - A hasonlóakról
2022. május 22., vasárnap
Clarissa Pinkola Estes - A kapuról
The doors to the world of the wild Self are few but precious. If you have a deep scar, that is a door, if you have an old, old story, that is a door. If you love the sky and the water so much you almost cannot bear it, that is a door. If you yearn for a deeper life, a full life, a sane life, that is a door.
2022. május 21., szombat
2022. május 20., péntek
Samszu'd-Dín Muhammad Háfiz - A fényedről
2022. május 19., csütörtök
2022. május 18., szerda
Szabó Magda - Anyámnak nem gyújtottam gyertyát
Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani.
2022. május 15., vasárnap
Neale Donald Walsch - A küzdelem végéről
A küzdelemnek vége van, amikor a hála megkezdődik. A keresésnek vége
van a megtalálás kezdetekor. És a találás nem is találás, hanem
teremtés. Nem lelheted meg azt, amiért küzdöttél, hanem csak
megteremteni tudod. A teremtés kiindulópontja pedig a hála.
The struggle ends when the gratitude begins. The search is over when
the finding starts. And the finding is not a finding at all, but a
creating. You cannot find what you have been struggling for, but you can
create it. And the jump-start of creation is gratitude.
2022. május 13., péntek
Szabó T. Anna - Kányádi Sándornak
A vers betölti a tüdőnket,
lendületet ad, tágasságot,
felemelkedni, szárnyas fényben
tapasztalni meg a világot.
Belátni fentről a mezőket,
határtalanságát a tájnak,
szabadságát, mit nem ismernek,
akik mindig a sárban járnak.
A tágasságból mégis-mégis
visszavágyik a test a földre,
az esőszagba, fűbe, vérbe,
apa karjába, anyaölbe,
házat-hazát lentről szeretni,
tüskék, ostorok, emberek közt,
az ide-oda lökdösésben,
ahol a szándék is csak eszköz,
de mikor levernék cöveknek,
ő lombot hajt, gyümölcsöt érlel,
fiókát ringat, és örökké
az égre ír lágy ág-kezével,
új énekesmadarat röptet,
tanít minket az égben lakni,
fénnyel tölti be a tüdőnket -
miatta fogunk megmaradni.
Kányádi Sándor születésnapjára
2022. május 12., csütörtök
Várnai Zseni - Szolgálj szívem
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.
Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.
Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.
Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!
2022. május 10., kedd
A májusi ég alatt...
Bodzavirágernyőt szerettem volna fotózni egy vershez, amin a virágot pár levél kíséri és háttérnek a ragyogó kék ég szolgál. Egy dús bokron megpillantottam egy ilyen részletet; épp a megfelelő magasságban. Alá léptem, felfelé irányítottam a telefonom kameráját és méricskéltem, hogyan tudnám visszaadni fotón ezt az elém táruló szépséget. A nyakam hátraszegtem, a lélegzetem visszafojtva csak a kijelzőt figyeltem, azon keresztül láttam pár pillanatra a világot.
Mielőtt megnyomhattam volna a gombot, egyszer csak átúszott a képernyőn egy nem várt látomás: két, rezzenéstelen szárnyakon sikló gólyamadár teljes összhangban, egyformán, egymás mellett, a mélykék ég alatt. Kivételesen alacsonyan, épp a bokor, a kamerám felettem. Ocsúdni is alig tudtam a hirtelen csodálattól; elbűvölt a jelenet, aminek a részese lehettem ott és akkor. Megmutatni nem tudom, csak a bodzavirágernyőket.
Idén pár napja láttam először bodzavirágot. Ismét szorosan a bokor alá állva felnézek majd rájuk a májusi kék ég alatt és az arcom a virágok közé fúrom majd. Újra és újra elbűvöl a kifinomultsága.... és azóta a két gólya fenséges és páratlan látványát is megidézi, amit ajándékba kaptam akkor és ott.
B 🌸
Robert Betz - Az életcélról
2022. május 9., hétfő
Zimonyi Zita - Félek
behívlak féltett titkaim zsúfolt termébe,
kineveted kendőzetlen önarcképeimet,
feléd vezető utam beszédes nyomait,
2022. május 7., szombat
2022. május 6., péntek
Amanda Richardson - Az álarcról
Egy olyan világban, ahol szinte mindenki álarcot visel, megtisztelő kiváltság, ha valaki megmutatja neked a lelkét.
In a world where everyone wears a mask, it's a privilege to see a soul.