Ölében darabka fekete föld,
s mit lombja markol:
fohásznyi könnyű ég;
alatta szilárd, fekete való,
fölötte kéklő messzeség.
Erős gyökere mélyre jut,
sötétben vív meg minden csatát;
hogy lombja merészen magasba törjön,
s viseljen sugárzó, dús koronát.
Mert akkora világot tarthat csupán,
amennyi árnyat ölelni bír;
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése