Sohonyai Attila - Örök éhség

Ha megjövök, csak szótlanul
leülök, s nézlek; majd jóllakok.
Szemeimmel táplálkozok, s

nézem, hogyan fogy el minden

lényed. Mit nekem készítettél
napközben, s amiért egész nap
epedtem, ezért neveletlenül
felzabálom. S nem kérek érte 

elnézést, se bocsánatot, s még
vágyam se lesz csillapodott, de
ha végeztem, kicsit megnyugszom.
Remegő kezeimből a rángást
elcsitítom, s leheverek megmaradt
szerelmed mellé. A gőzéből nagyot
szívok, megmerítkezem benne,
s ha újra enni kíván kedvem,
megint harapok, bár tudom, ismét
éhes maradok. Majd újra
leheverek melléd, s mint csönd
a szüntelen hangot; elfogadom -
mind éhezik, ki szeret, s mindnek
kevés abból a sok.

elnézést, se bocsánatot, s még
vágyam se lesz csillapodott, de
ha végeztem, kicsit megnyugszom.
Remegő kezeimből a rángást
elcsitítom, s leheverek megmaradt
szerelmed mellé. A gőzéből nagyot

Forrás: www.poet.hu

Forrás: poet.hu