Weöres Sándor - Kánikula

Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.

Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.

Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll.