Tegnap még a tavaszban fürödve, hanyatt
heverésztem a kitárt karú ég alatt,
s míg a mohó március kedvem kereste,
önfeledtségemben rám hullott az este.
Eltelt az éjjel, s felfalta a szép időt,
bennem ősz lett, szeptember végi délelőtt,
mi rímek szélcsendjét teríti el rajtam,
s szóra bírja tollam, habár nem akartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése