2021. március 8., hétfő

Göncz Árpád - A csillagszeműekről és a szálfaemberekről

 

Hogy miről ismerszik meg egy csillagszemű nő? Nos, semmiképpen nem a szeme színéről. Ha az kék, a kékje az égbolt bármelyik árnyalata lehet. Ha zöld: a Balaton bármelyik zöldje. Ha barna: az erdő bármelyik fájának barnája. A "csillagszemű" egyetlen tudományosan meghatározható ismertetőjele: ha belép egy telefüstölt, áporodott levegőjű szobába, az ablak magától kitárul és a szoba kiszellőzik. Kevésbé tudományosan: ha belép egy áporodott lelkű ember életébe, akkor az tárul ki, hogy beléáradjon a friss levegő. De minek ezt meghatározni, mikor úgyis ösztönösen felismerjük?
[...]
A férfiaknak csillagszemük nincs. Közöttük viszont akadnak szálfaemberek. Akiket nem roppantott meg a történelem, nem sodort ide-oda, nem vetett partra parafadugóként a századvég váltakozó árapálya. Akiket nem tört derékba a betevő falatért, pénzért, rangért, hatalomért vívott kegyetlen küzdelem. Akik fogékony, megértő és okos társai voltak és maradnak a csillagszemű nőknek. 
Gondoljunk most rájuk. Adassék nekik tisztelet - mert ha fogalmuk sincs róla, hogy ők csillagszeműek, hogy szálfaemberek, ha mindössze annyit tudnak önmagukról, hogy teszik a dolgukat a lelkiismeretük szerint, akkor is ők azok, akik átörökítik az utódaikra - mindannyiunk utódiaira - a múlt maradandó értékeit, s teremtik meg - közös jelenünkben - a jövő jogos reményét. Hadd köszönjem meg itt és most mindannyiunk nevében mindannyiuknak a szemük sugarát. S a szálfaderekuk szívósságát. Tudomásul úgysem veszik. Mert fogalmuk sincs róla, hogy csillagszeműek. Hogy szálfaemberek. Ha tudomásul vennék, nem volnának azok. 
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése