Trux Béla - A természet rendjéről

 

Ha az életnek célja van, hát az (...) csakis a természet rendje lehet, a körforgás, és nem létezik gyönyörűbb katedrális annál, mint amit Isten emelt. Alapja az anyaföld, oszlopai az erdők ősöreg fáinak vaskos törzsei, boltíves mennyezete pedig az ég kupolája, melynek rózsaablaka nem más, mint a sziporkázva ragyogó napkorong - az isteni arány tökéletes megtestesítője a világegyetem legtetején.

Trux Béla

 

Forrás

Neale Donald Walsch - A kapcsolatokról

 

Christian Schloe - The favourite flower

 

A kapcsolatok célja nem az, hogy általuk rálelj a teljességre, hanem hogy általuk megoszd a teljességedet másokkal. Nem az, hogy felleld az örömöt, hanem hogy megoszd az örömödet. Nem az, hogy megtaláld a boldogságot, hanem hogy megoszd a boldogságodat.

Neale Donald Walsch

 

Forrás

Fodor Ákos - Békefeltétel

Az igazságot
nem adhatom fel – csak az
őszinteséget.

Gyurkovics Tibor - Áldás

 

 

Megadatott még úgy szeretnem,

ahogy még sosem szerettem,

hogy kitárom az ablakot,

és látom hogy a nap ragyog.

Hogy bedől a fény a szobámba,

a szemembe, szívembe, számba,

és én magam is ragyogok.

Megadatott.

Szikrázik, száguld rejtekem

lopódzik be a naplemente,

mielőtt lebukik a nap,

arany sisakban lássalak.

Téged, akit még úgy szeretnem

megadatott, ahogy nem szerettem

senkit se, talán csak Istent,

ki benned végül is fölismert:

hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,

s övé vagyok.

Nemes Nagy Ágnes - Karácsony

 

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron

narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
– S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

Nemes Nagy Ágnes - Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.
 
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
 
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
 
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
 
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
 
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.

József Attila - Karácsony

 Mike Moyers - Illuminations

Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég

s az újszülött rügyező ágakkal

lángot rak a fázó homlokok mögé.

 

Részlet

Boldizsár Ildikó - Képzeld el...

Elaine Bayley

… hogy a Föld egyetlen nagy karácsonyfa. Csúcsdíszei a Nap és a Hold, csillagszórói a csillagok. Angyalhaj helyett folyók és felhők futnak rajta szerteszét, és mi, élőlények vagyunk a karácsonyfa díszei. Állatok, növények és emberek, vízen, földön és levegőben élő teremtmények, lélegző karácsonyfadíszek.

S ha mindezt elképzelted, gondolj arra, hogy Te magad is dísze lehetnél az univerzum kék karácsonyfájának, ha visszaadod mindazt a fényt, amit a csöndgyakorlatok során magadba engedtél. Így még az is megtörténhet, hogy ha valaki erre jár más galaxisokból, megérti, mit jelent a Földön ez a szó: karácsony.  

 

Forrás: Boldizsár Ildikó

Márai Sándor - Az ünnepekről

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...)
Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel.
Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.

 

Márai Sándor - Füves könyv

nyitott ajtót bíztam rád ...

„Nézd, nyitott ajtót bíztam rád, amelyet senki be nem zárhat.” 

 

„ímé, adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat”

 

Jel 3.8

Sólyomfi Nagy Zoltán - Szárnyalva fenn az égen

 

Szárnyalva fenn az égen
Nézd, hozzád fordulunk
Könnyítsd meg szívünk terheit

Szárnyalva ezer éven
Még mindig itt vagyunk
Segítsd meg lelkünk lépteit

Aranyló Nap fakadjon
Sötétben is maradjon
Fényesítse át félelmeink

Aranyló Nap fakadjon
Jó utat megmutasson
Örömben járjuk útjaink

Sólyomfi Nagy Zoltán

Tóth Árpád - Kaszáscsillag

  

Imre Péter - A téli égbolt ékköve, az Orion, a nyugati szélen éppen nyugszik

Más néven Kaszáscsillag vagy Nimród

 

Kora este a padon
Ülök, künn a Bástyán,
Tűnődöm a csillagok
Néma fordulásán;
Kaszáscsillag, az öreg,
A nyugati szélen
Éppen nyugszik: eleget
Ragyogott a télen.
 

Hányszor néztem akkor őt
Fájó órák éjén,
Virrasztott a téli ég
Kopár meredélyén,
Égett nagy fényjelekkel,
Csuda-rejtelemmel,
Ő, az örök Orion,
A vén Égi Ember.
 

Biztatgatott, csüggedőt,
Hű, szigorú fénye:
Ne félj öcsém, istennek
Kisebb teremtménye!
Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes! -
 

Téli csillag, csillagom,
Tavasz akar lenni,
Kamasz-fények villogják:
A mi tüzünk semmi;
Furcsa, vad reflektoruk
Vén fényünkbe lobban,
Öreg csillag, Orion,
Hát lenyugszunk mostan?
 

Csillagapám, fénysubás
Öreg égi pásztor,
Vagy tán dac az, amit most,
Búcsúzva, példázol?
Így a bölcsebb? - letűnni
Büszke, bús kudarccal
S száz év múlva kelni majd
Örökfényű arccal?
 

Ülök este a padon
Idekünn a Bástyán,
Tűnődöm a csillagok
Néma fordulásán;
Kaszáscsillag, az öreg,
A nyugati szélen
Leáldozott. Méla csönd
Éje maradt vélem. 

 

1925

Pilinszky János - A várakozás szentsége

 

Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.

Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.

A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.

Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.

 

Forrás: Új Ember, 1975. december 14.

Mooji - A véleményről és a tapasztalatról

 

Tágas a vélemény és szűk a tapasztalat,

ha az elme érzékeli.

Szűk a vélemény, tágas és mély a tapasztalat,

ha a Szív érzékeli.

 

Mooji Fehér Tűz című könyvéből 34

 

Dsida Jenő - Közeleg az emberfia

 

Mike Moyers - Illuminations

 

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ő az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petróleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog
az örök építők acélos vidámsága.
Ő megmutatja minden vándornak az utat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sírunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.

1929

Halmai Tamás - Gondolatolvasó

Devin Elle Kurtz

 

Amit kerestél

amit szeretnél

örök időktől itt van

olvass a gondolataidban

Szabó T. Anna - Az ünnep azé aki várja

 

Aki magot szór ablakába

és gyertya vár az asztalán.

A várók nem várnak hiába.

Egy angyal kopogott talán?

 

Szárnysuhogás az ablakon túl –

vigyázz! Kinézni nem szabad!

Künn az angyalhad térül-fordul,

egy pillanatra látszanak.

 

A karácsonyfát hozzák – hallod?

– egy koppanás, és leteszik.

Fényben úszik az üvegajtód,

s megint suhogás. Mi ez itt?

 

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,

karácsonyszagú és meleg.

“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”

Ez az angyali üzenet.

 

És be is mehetsz – vár az ünnep,

és minden zárt ajtót kitár.

A fa alatt angyalok ülnek –

az ünnep azé, aki vár.

Feldmár András - A figyelemről

 

Legelsősorban figyelemre van szükség. A hosszan tartó figyelem, az ítélkezés nélküli jelenlét szeretetteljes kedvességgé válik, magunk vagy a másik irányában. Mindannyian a figyelem hiányától szenvedünk.

Weöres Sándor - Protohomo

 

 Catrin Welz-Stein

 

 Az ember még nem ember,

csak hadonászó, veszélyes kamasz.

Az ember akkor lesz ember,

ha átvilágítja mélyéig önmagát,

s a benső világosságból

környezetére sugarat bocsát.

Halmai Tamás - Miért a test

 Miért a test, ha nem, hogy lelkesítsük?

Halmai Tamás - Kint lények járnak

Halmai Tamás - Ha este van

 Szeretetre példázatot

tőlük veszünk ha este van

összemelegszünk mint az állatok

csak nem olyan bundásan boldogan

 

Halmai Tamás

Osho - Akik a félelmeik szerint élnek

Azok, akik a félelmeik szerint élnek, a legtöbb gondot arra fordítják, hogy ne kövessenek el hibákat. Nem is követnek el hibákat, de mást sem tesznek. Üres az életük. Jönnek, vegetálnak, aztán meghalnak.

Osho

Nagy Gáspár - Adventi ének Rónay Lászlónak

Mayer Miklós - Jupiter + Szaturnusz 2020.12.13. a Pilis felett

 

Makacs szívünk

csak a reménynek

adja meg magát

bár tudván tudja

míly kockázatos ma

megint elindulni

Betlehem iránt.

Az úton végig katonák

tankoszlop aknazár…

és mennyi rágalom

szitok meg orv-halál

leselkedik most miránk

de ott az a csillag

riadt szívünkbe lát.

Mert ő is elindult egyszer

majd egy intésre megállt

a Hely fölött ragyogni

aztán már nincs tovább

se út… se félelem…

csak a szentséges éj ölén

dicsérni a végtelen csodát.

 

Nagy Gáspár

 

Forrás 

Fodor Ákos - Autodiagnózis

Anne Marie Zilbermann

Kórjaim híján 

csonka volnék. 

Részei egészségemnek.

Kiss Judit Ágnes - Cukorként

honnét van ez a mondhatatlan

gyengédség minden mozdulatban,

ölelésben, behatolásban,

egy kabát felsegítésében,

olyan törődés, amit még nem

kaptam soha, újszülöttként sem

az esti betakarásban,

bögre forró gyömbérteában,

odaadás, mit sose láttam

másnál, ki szeretett korábban?

miféle tánc borotvaélen,

egyszerre lenni apám, férjem,

megérezni, amire vágytam

feledésbe veszően régen?

hogy préselődhet több tonnányi

lélek egy hatvankilós testbe?

s rögtön egérutat keresve

nem menekülne tőle bárki

biztos fedezékben kivárni,

milyen veszéllyel néz majd szembe?

gyanús a túl jó. ócska sámli

után a trónterem királyi

széke, egy hajó vitorlái

lyukas lélekvesztőből mentve.

minden gyanús. mígnem az este

dorombolva ölünkbe mászik,

s a kék plüsstakaró, az éjjel

kettőnket ringat egy sötétben,

s elfogadom, hogy nincsen másik,

hogy nincs több próba, nincsen B-terv.

mint vakot vezetsz el az ágyig,

kapaszkodom tekintetedbe,

elcsöndesül a szív, és benne

cukorként oldódik a kétely.

 

Forrás 

 

Kiss Judit Ágnes

Kalimonasz - Minden, ami létezik...

Minden, ami létezik, benned él,
A föld, a csillagok, az óceán.
Te is benne élsz a fák leveleiben,
A madarak dalában.
Ott vagy minden emberben,
A szél suttogásában.
Hát szeresd.
Hiszen ha őket szereted,
Magadat szereted.

Kalimonasz

Szauer Ágoston - Lehelet

Hideg van. Látni, állj ide.

Belül az utolsó körön

fehér a lélek, jár ki-be,

megülve lakkon, tükrökön.

 

Szauer Ágoston

Sárhelyi Erika - Téli rajz

Puhán és hangtalan, mint fekete hó,

hullik le az este, a nagy takaró,

s a felfénylő, ezüst ablaküvegek

diszkréten csukják le vaksi szemüket.

 

Paplan az égbolt, csillagos a vászna,

felhőbe ér egy régi utcalámpa,

alig kel a Hold, míg félútig elér,

a kertvárosi csendre rácsókol a dér.

 

Sárhelyi Erika

Ralph Waldo Emerson - A félelemről

A félelem szedi a legtöbb áldozatot a világon.

 

Fear defeats more people than any other one thing in the world.

 

 Ralph Waldo Emerson

 

Forrás

Fodor Ákos - Okom panaszra?

 

Okom panaszra? nincs, hiszen a Lényeg:

hogy lehetek, mint milliárdnyi lények;

így-úgy-amúgy. (Sokaknál sokkal jobban,

s van, ki ha rám néz: szíve szebben dobban.)

Konsztantinosz P. Kavafisz - Ithaka

Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.

Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.

Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?

Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.

Fordította: Somlyó György

Vlagyimir Viszockij - Az érzés, mint a hajó...

 

De tudnod kell: Az érzés, mint a hajó,

Hosszan lebeg, míg fel nem ismered,

Hogy a "Szeretni" ugyanaz,

Mint "Lélegezni" és "Létezni".

Viszockij

 

Szabó Lőrinc - Fenn és lenn

Óh, izgalmak rokonsága! Vakít

a roppant hő, olvadt anyagait

keveri benne, ércet, salakot

együtt lazít a legfőbb láz, s ahogy
a napban a szárnyrakelt elemek,
test s lélek egy káprázatban lebeg,
testben-lélekben egy isten. Soha
nem tudtam én, később se, micsoda
erők fújtak rám, s vittek, tollpihét,
és hogy annyit magyarázkodtam, épp
a zavar tette, a rémület, a
csodálkozás: az Egy alázata
a sokba, szennybe, le, s a Szellemé,
s az ő kiváltsága az ég felé
röppenni megint, tisztán, fényesen,
hogy keveredjék a fenn és a lenn:
szent minden csók és minden őrület,
ha végtelen vágy tölti a szivet.

Louisa Thomsen Brits - Az igazi menedékről

Az embereknek egymás oltalma ad igazi menedéket.

 

Louisa Thomsen Brits

 

Jékely Zoltán - Virágének, I

 

Virágénekkel virágtalan erdőn
hívogatok valakit, aki nem jön.
Gyönyörű ősz! Rezes, szomorú fák:
ismerem, érzem a színek szagát.
Tavasszal mért nem tudtam énekelni?
Sok-sok keserű könnyet kelle nyelni.
A sors kegyes volt: megadá nekem,
rozsdás lantom ősszel pengethetem.
S hogy pengetem, az nincsen koldulásból,
nem tennék én ilyet se most, se máskor;
mégis koldusnak néz a fa, a szél:
hull kalapomba az arany levél…

*

Fekete asszony, szép mindentudó,
ezernyi-szirmú, bársonyszirmú rózsa,
időkbe néző, messze gondoló,
akinek bölcs halál lehet a csókja,
ha mindent tudsz s minden mélyére látsz,
mért nem látsz engem itt,
a nagy cserfák alatt, egyedül, egyedül!

Úgy feküszöm a nagy törzsek tövében,
mint a többi földhözvert levél.
Pedig a völgyek szárnyalásra hívnak,
nagy suhanásra, hadd vigyen a szél,
vigyen az őszi szél el házadiglan!

(Kívángatom, mondogatom,
de közben érzem
halálos erjedésem,
avarrá-válásom a pázsiton.

Nagy érzés: szép halál lehet
a lombok lassú földbeköltözése
és soha fel-nem-ébredése;
az ősz, az ősz a legsunyibb halál:
meghalsz s hinnéd, már fel is támadál.)

*

Micsoda hervadt, lágy napsugarak!
Régi csókok, puszis nagymama-csókok.
Mint lüktető, perzselő nyári nap,
olyan lehet, fekete asszony, a csókod.

Tudod-e, hogy igazi nagy szerelmet
őszi erdőn a legszebb kezdeni?
Nincs nagyobb csók, mint amelynek
váltását ezer halál lesi.

*

Mért nem vagy itt? Mért nem vagy itt?
Kérdezgetem, mondogatom,
és magam azzal vigasztalgatom,
hogy e hiány gazdag hiány:
Ki nagyobb úr a domb oldalán,
mint én, akit
– ha jössz – talán
egyetlen csókod Krőzussá segít?

Az erdőn nincs virág,
madárka sem kiált, de én,
bús remete,
mégis hívlak ide
és úgy vágyom reád,
mint egy szegény diák.

Pema Chödrön - Az igazságról

 

 Az igazság, amiben hiszel és amihez ragaszkodsz, teszi elérhetetlenné számodra, hogy megtudj valami újat.

Pema Chödrön

Petri György - Improvizáció

Lágy szürke csillogás
eső-dorombolás
a költői elem
mély s mélyebb értelem
Egy lehetséges nő
egy lehetséges férfi
megy az esőben
megáll az esőben
És ennek az esőnek
dióhéj-ropogása
talán a búcsulárma
talán a moccanó
új szándék bizalmasa
Vannak oly kicsi bisztrók
kerítő keskeny utcák
ilyesmi előfordul
Lehetett volna
de nem így történt
A lehetséges férfi
a lehetséges nővel
egy kirakat előtt
egy templomtéren
Az esőben galambok
ahol sorvadó lombok
Tükör testük kinyújtja
összegyűri
egy autóorr
lassú elfordulása
Ilyen délután ilyen
allegretto esőben
amikor minden szürke csillog
akármi megtörténhet
Efféle ősz lágy
leves szövetében
úgy rejtőzik a költői elem
mint körtében a kukac
Talán talán talán
talán egy sál lilája
lobogtat teutánad
a városi esőben
ázott fura kalandot
ahol sorvadó lombok
ahol az esőlárma
Lehetett volna
de nem így történt
lehetett volna Semmi
fogódzó semmi
kapaszkodó az észnek
Tekintsd végső dolognak
nincsen rá magyarázat
Semmi fogódzó semmi
szempont támpont
az észnek.

Fodor Ákos - Misztérium

Asszony és férfi

becsülje egymásban

a Gyufát, a Mécsest.

Wass Albert - A csend

 

Némán lopódzik, mint a tolvaj,

S szellő, ha rezzen, elszalad,

Meg-meglapulva, fáról-fára,

Vonul a bükkfa-bolt alatt. 

 

Láthatatlan tündérkezekkel

Átfogja sápadt homlokom,

Megvigasztal pajkos mosollyal,

S gondolatként tovább oson. 

 

Ma már várhatsz, te gyilkos élet,

Erdő-magányban maradok,

Nekem ma költő-marsot zengenek

A vadvirágos kardalok. 

 

Ma megszűnt minden régi bánat,

Begyógyultak az új sebek.

Ma ünneplő tündér körömből

Örvény-fenékre nem megyek. 

 

Hadd zengjenek a régi húrok,

Hegedűmből ma dal fakad...

Ott fent, a Csend-tündér lánya

Vonul a bükkfa-bolt alatt.

Szabó Lőrinc - Ez vagy te!

Ne sirass, fiam, Szvétakétu! 

Én se sírok már érte:

nem olyan fontos dolog a halálom.

Semmi se vész el ezen a világon,

egy a lélek és ezer a ruhája
s a valóság csak ez a könnyü pára.
Ne sirass, Szvétakétu!

Száz virágból hordják össze a méhek
a drága mézet,
száz illatot és száz színt elkevernek,
így találják meg a sokban az egyet:
egy a valóság s ezer a ruhája,
a lélek az egy, ez a könnyü pára,
hiszed-e, Szvétakétu?

Folyamok futnak keletnek, nyugatnak
és megnyugodnak;
melyik melyik volt, nem tudja a tenger.
Én is megteltem már az örök eggyel:
egy az anyag s minden más csak ruhája,
lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,
érzed-e, Szvétakétu?

Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag?
Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban,
ez nő meg fává, ez a láthatatlan:
ez a lélek, a mindenség csirája,
ez a valóság, ez a könnyü pára,
tudod-e, Szvétakétu?

Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,
de ott az íze:
mindenen átcsap az örök lehellet:
az isten él, az isten A Te Lelked:
ez a valóság, melynek nincs halála,
ez a mindenség, ez a könnyü pára:
Ez Vagy Te, Szvétakétu!

Forrás

Szabó T. Anna - A vers

Időnk nincsen, hát időt ad,

kitágítja a teret,

hullámokba hull a lélek,

csillagporban hempereg,

fény lesz, kő lesz, fű és állat,

taszít, betölt, kiürít,

széles-éles széllel szállat,

üstökössé kisüvít,

zizeg rezgő csillagokkal,

felmorajlik, éji tó,

párállik az illatokkal,

láttat, mint a látható,

fellegekkel, tág egekkel

felemel és kitakar,

illan villódzó vizekkel,

zuhog, zúgó zivatar,

mélység felett mégse enged

szakadékba hullani,

együtt éljük, együtt halljuk,

amit meg kell vallani,

hogy nem múló életünk van,

egy lelkünk és egy szívünk,

annyi testet élhetünk meg,

valahányat elhiszünk,

és a mennyet földön élni,

fellebegni megtanít,

testetlenné lényegülni

földi hústól elszakít,

hanggá, képpé szétszűrődve

átsegít az életen,

felemelve felragyogtat,

ezerszeres szerelem,

mert a lényben ott a lényeg,

a teremtés igaza:

ezer testben egy a lélek,

az az igazi haza,

elengedni, visszatérni,

újra menni, messzire,

aki érti, az szabad lesz,

lesz ereje, lesz szíve,

tudni fogja, van segítség,

tudja, nincs már egyedül,

időt kap a változásra,

s időtlenné lényegül.

 

Forrás 

Kökény Éva - Ébredés

Szeretem a reggelt

a kábult ébredést

amikor

épp hogy eszmél a lét

a lélek lebeg

nem pakolt rá még

gondokat –

mert a ködfátyolos csendben

ilyenkor még álomszárnyon jár a

gondolat

 

Kökény Éva

Reményik Sándor - Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább;

Csillaggal álmodik az éjszaka,

És lidércfénnyel álmodik a láp

És öröktűzzel álmodik a szívem.

Egy lángot adok, ápold, add tovább,

És gondozd híven.

 

Egy lángot adok, - én is kaptam azt

Messziről, mint egy mennyei vigaszt,

Egy lángot, amely forraszt s összefűz,

Én jártam Vesta ledőlt templomában,

Az örök-égő lángot ott találtam,

S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

 

Földindulás volt, megindult a hegy,

És eltemette a kis templomot,

De a lángot nem bírta eltemetni,

Én égve leltem ott;

És hozzá imádkoztam s benne hittem

S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.

Én égve hazavittem.

Azóta szívem mélyén ég, ragyog

A viharfújta, széllengette láng,

És el nem oltják semmi viharok.

 

Egy lángot adok, ápold, add tovább;

Csillaggal álmodik az éjszaka,

És lidércfénnyel álmodik a láp,

És öröktűzzel álmodik a szívem.

Egy lángot adok, ápold, add tovább

És gondozd híven...

 

1920 január

Szepes Mária - A vízről

A víz a folyékonyság eleme. Ereje a leghatalmasabb a természetben. Minden formát magára ölt anélkül, hogy feladná saját lényegét.