Makacs szívünk
csak a reménynek
adja meg magát
bár tudván tudja
míly kockázatos ma
megint elindulni
Betlehem iránt.
Az úton végig katonák
tankoszlop aknazár…
és mennyi rágalom
szitok meg orv-halál
leselkedik most miránk
de ott az a csillag
riadt szívünkbe lát.
Mert ő is elindult egyszer
majd egy intésre megállt
a Hely fölött ragyogni
aztán már nincs tovább
se út… se félelem…
csak a szentséges éj ölén
dicsérni a végtelen csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése